(Fotó: Dávid Csilla)
Szeptember 24-én, 12 óra 20 perckor, Újvidék belvárosában, a Vasút utcában két álarcos belépett a Siket ékszerüzletbe, a bennlevő vásárlóknak és az ott dolgozóknak megparancsolták, feküdjenek a földre. A nyomaték kedvéért egyikük, a fiatalabbik egy golyót lőtt a falba automata pisztolyából, majd még egy sorozatot engedett ki, amikor a tulajdonos, Siket László fia, Áron és élettársa, Eleonóra kiléptek az alagsorban levő műhelyből. Később mindkettőjüket lőtt sebbel a kórházba szállították. A rablók három táblányi arany ékszerrel távoztak…
Itt azonnal elmondom, hogy a két fiatal már otthon van. Áron vállát érte egy találat, a golyó a nyakában végzett, ám szerencsére elkerülte az ütőeret. Eleonórából három golyót kellett kiműteni. Az ő állapota súlyosabb volt, a magasságos azonban ővele is törődött, egyik golyó sem érte testének vitális részeit.
Mindezt Siket Lászlótól, Áron édesapjától tudtam meg minapi beszélgetésünk során. Az üzletében vártam meg, ahol már semmi nyomát sem észleltem a betörésnek. Az alkalmazottak hatalmas termetem láttán sem riadtak meg, mosolyogva kérdezték, mivel szolgálhatnak?
– Hála az Istennek a gyerekek jól vannak. A sebek ugyan benőnek, de azt hiszem, hogy lelkükben örök életükre nyomot hagyott ez a betörés. És még ki tudja, mi vár rájuk, ha ezzel a szakmával foglalkoznak a továbbiakban? – mondta László keserűen, miután leültünk beszélgetni az üzletétől néhány lépésre levő kávéházban.
Megszámoltam, hogy ebben az utcában, pontosabban az utca csupán egy szakaszán huszonhat aranyműves van. Vasút utca helyett Aranyművesek utcájára kellene keresztelni. A rablók miért éppen az Ön boltját választották?
– Erre nem tudok válaszolni. Három évvel ezelőtt ugyanebben az utcában egy másik aranyművest raboltak ki. Most engem…
Ezerkilencszázötvennégy óta létezik a Siket ékszerészet. Ha jól tudom, itt nyitották első boltjukat. Később több helyen is nyílt üzletük, többek között a SPENS-en, ahol szintén rablótámadás érte önöket.
– Igen. Akkor édesapámat támadta meg egy fegyveres rabló. Nem lőtt rá, de pisztolyával fejbe ütötte és elvitte a keze ügyébe került ékszereket. Egy alkalommal pedig kocsinkat „kötötték” el a rablók, amelyben szintén volt arany.
Köztudott, hogy Újvidéken sok a rablás. Hogyan tud egy ékszerész ez ellen védekezni?
– Sehogyan. A bolt kamerákkal van ellátva, de mit ér az, ha valaki besétál, és fegyvert fog ránk? Még ha álarcot is húzott. Riasztó berendezésünk is van. Sőt egy időben a többi ékszerésszel együtt őrző-védő szolgálatot is alkalmaztunk az utcában. Később nem mindenki tudta fizetni a havi 30 eurót, így ez a védelmünk elmaradt. Arra viszont nem számíthatunk, hogy éjjel-nappal posztoló rendőr legyen az utcában, noha a város ezen része talán a legvonzóbb a rablók számára. Mindannyian tudjuk, hogy a rendőrségnek nincs elegendő embere. Nemcsak ezen bűncselekmény, hanem más bűntények megfékezésére sem.
A két támadót, név szerint a 27 éves tivati Andrija Bjeladinovićot, aki tudomásom szerint a pisztolyt tartotta, és lőtt is belőle, valamint az 57 éves paraćini Nenad Skočićot igen gyorsan letartóztatták. A lopott aranyat megtalálták náluk?
– Igen, és vissza is kaptam.
Ha nem kapta volna vissza, a biztosító megtérítette volna a kárt?
Siket László mosolyog a kérdésen.
– Nagyon sokba kerülne az üzletet és a benne levő értéket biztosítani. Ezt nem tehetjük meg, különösen az utóbbi években, amikor forgalmunk a lakosság elszegényedése miatt folyamosan csökken. Ha az ékszereket nem találta volna meg a rendőrség, ez kimondottan a mi vesztességünk lett volna.
De megtalálta, és hol?
Erre a kérdésre Ranko Markovićtól, az újvidéki rendőrség rablásokkal foglalkozó csapatának főnökétől kaptam választ.
– A rablás után a szokásos módszert alkalmazva teljesen átfésültük a környéket, és leellenőriztük mindazokat a felvételeket, amelyeket a színhelyen, valamint a környéken levő kamerák rögzítettek. A városban most épülő, úgynevezett videó-ellenőrzés ezúttal még nem tudott segíteni, de ha hamarosan kamerák figyelik az utcákat, akkor ilyen esetekben azonnal be lehet azonosítani a tettest. Ebben az esetben rátaláltunk egy közeli utcában, a Vasa Stajić utcában egy lopott autóra. Majd a környező kamerák felvételein láthattuk, hogy ide rejtették el a prédát. Így már nem volt nehéz bevárni a tetteseket. Skočić jött a kocsihoz…
Újvidéken szinte naponta lehet hallani arról, hogy rablótámadás ért egy postafiókot, váltóirodát, ékszerüzletet, sőt bankot. Milyen méretűek ezek a támadások?
– Csaknem húsz éve dolgozom ezeken az ügyeken, és mondhatom, hogy a városban a rablás a legelterjedtebb, ne mondjam, a legnépszerűbb bűntény. Kezdve attól, hogy az egyik kiskorú késsel fenyegeti meg szintén kiskorú társát, vagy pénzt követelve támad meg időseket, egészen a komoly bankrablásokig. A Siket ékszerésznél elkövetett rablás karrierem egyik legdurvább rablása volt.
Úgy hallottam, hogy ezeknek a rablásoknak a száma évről évre nő.
– Ez nincs így. A legfrissebb adatok szerint, amiket most kaptam meg, és valószínűleg önök közlik elsőként, az idei év első kilenc hónapjában a rablások száma 32 százalékkal csökkent a tavalyi év azonos időszakához képest. Tavaly január elsejétől szeptember végéig 373 rablást jegyeztünk, idén 254-et. Ezek az adatok Újvidék városra vonatkoznak, ahol a körzet rablásainak 77 százaléka történik. Csapatunk, amelynek élén állok, nem túl nagy, mondhatom, hogy a városhoz és a rablások gyakoriságához mérten igen kicsi, ugyanakkor azt hiszem, hogy hatásos. Meggyőződésem, hogy a rablások, de az egyéb bűntények esetében is nagyon fontos a média szerepe, mert amikor az újság megírja, hogy a fegyveres rablótámadás elkövetője tizenöt év börtönbüntetést kapott, azt hiszem, sokan kétszer is meggondolják, belevágjanak-e ebbe a kalandba.
Hosszú tapasztalata szerint kik, milyen környezetből származnak az elkövetők?
– A rablások nagyobb részét olyan személyek követik el, akiknek valamilyen okból sürgősen pénzre van szükségük. Például kábítószer-élvezők, vagy más függőségi betegségben szenvedők. De vannak rablások, amelyeket hivatásos rablók hajtanak végre. Ebből élnek. Ilyen eset volt a Siket ékszerésznél elkövetett rablás is. Olyan emberekről van szó, akiket itt is, külföldön is ismer a rendőrség, és már börtönben is ültek. Nemrég például lefüleltünk egy csapatot, amelyről bebizonyosodott, hogy folyamatosan rablótámadások részvevői voltak…
Ön mit javasol, rablótámadás során hogyan viselkedjenek a polgárok?
– A támadás során nem kell vakmerőnek lenni, ugyanakkor, amennyire csak lehet, meg kellene őrizni a nyugalmat, mert csak ilyen állapotban lehet megfigyelni olyan részleteket, amelyek később a nyomozás során nagyon hasznosak lehetnek. Természetesen nagyon jó, ha a boltokban, bankokban, pénzváltó irodákban és minden olyan helyen, amely a rablók vadászterülete lehet, kamerák vannak, de nekünk nagyon értékesek azok az információk is, amelyeket a polgároktól kapunk. Például milyen autóval hagyták el az elkövetők a tett színhelyét, mi volt annak a rendszáma. Vagy magasak voltak-e, szőkék, vagy barnák. Milyen ruhát viseltek? Mindez nagyon fontos a tettesek kézre kerítéséhez. És mivel úgy gondolom, hogy valamennyi polgár azt szeretné, ha minden rablót, betörőt, bűnözőt letartóztatnánk, ezért ilyen szempontból a segítségükre is számítunk. Az ilyen együttműködés sokszor sokkal többet ér a kamerák felvételénél és minden más műszaki-biztonsági intézkedésnél.
