A Kárpát-medence népeinek történelme összefonódott az évek folyamán, attól eltekintve, hogy néha egy országban, néha pedig határokkal szabdalt térségben éltek egymás mellett. Ez az együttélés sokszor békés együttlétet és fejlődést jelentett, voltak azonban olyan időszakok is, amikor összetűzésekre került sor egyes népcsoportok között. A népek közötti megbékélés, a sérelmek és bántódások letisztázása az előfeltétele annak, hogy a Kárpát-medence térsége és lakói egy fejlett, jobb életet biztosító régiót alkossanak.
Úgy tűnik, a szerbiai lelkekben elkezdtek olvadozni a jégcsapok, megkezdték a második világháborúban elkövetett atrocitások során meggyilkolt emberek sírjainak a feltárását, és egy szerb–magyar vegyes bizottság felállításáról is döntés született, amely megpróbálja közösen felkutatni és nyilvánosságra hozni a mindkét részről elkövetett bűntetteket.
A Magyar Tudományos Akadémia a vegyes bizottság élére dr.Glatz Ferenc akadémikust, történészt nevezte ki, aki az MTA elnöke volt három mandátumon keresztül. Glatz Ferenc a Magyar Szónak elmondta, hogy a megbékélést kezdeményező programot ő maga írta, és ezt elfogadta a Magyar Köztársaság elnöke is.
dr.Glatz Ferenc
– Amikor Magyarországon járt Tadić elnök, akkor átadtuk neki a magyar részről megalakult bizottság listájával együtt azt a programot is, amelyet én írtam meg. Mi eddig azért nem tudtunk semmit sem csinálni, mert nem voltak testvér-bizottságok. Vártuk a Szerb Tudományos Akadémia javaslatát, ami máig nem jutott el hivatalosan hozzám. Persze megvan nekem a lista, de ez nem hivatalos.
Hogyan néz ki a program, amit önök állítottak össze?
– Mi ezt úgy állítottuk össze, hogy ennek a bizottságnak a fő feladata egyrészt a második világháborús események feltárása Vajdaságban, egy forrásgyűjtemény elkészítése. Másrészt a bizottság feladata lesz a szerb–magyar levéltári kutatások és visszaemlékezések gyűjtésének a biztosítása is. Különösen fontos feladatnak tartjuk azt, hogy a szerb–magyar kapcsolatok, mind történelmileg, mind politikailag a Vajdaság multikulturális környezetében legyenek értelmezhetőek. Itt nemcsak szerb–magyar kapcsolatokról van szó, hanem szerb–horvát, szerb–német és más, nemzetek közötti kapcsolatokról is. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a bizottság eredményei a közgondolkodásba is átkerüljenek, tehát mi egyrészt a kölcsönös történettudományos kutatást, vegyes bizottságok működését és a kommunikációt szeretnénk elősegíteni, másrészt viszont a médiában is fórumot kell adni ennek a témának. A Históriában, aminek én vagyok a főszerkesztője, már a tavalyi számban lehoztunk egy szerb–magyar vegyes számot, és én már ott megírtam ezt a programot. A mi törekvéseinket természetesen egyeztettük a vajdasági magyarság vezetőivel is – magyarázta Glatz.
Elindítottak egy megbékélési programot is.
– Mi 2007-ben indítottunk el egy úgynevezett megbékélési programot a Kárpát-medencében. Szlovák–magyar, osztrák–magyar, román–magyar történészekkel közösen tárgyaltuk azokat a pontokat a térség történelméből, amelyek ellentéteket hoztak 1848-tól kezdve egészen a második világháború történetéig. A Históriában több írás is megjelent a megbékélési program részeként, például szlovák történészek írtak a Szlovákiában lezajlott kitelepítésről, a Beneš-dekrétumról, a román történészek írtak például az Erdély-problémáról, a konfliktusokról. Ennek a folytatásaként adtuk le a szerb–magyar megbékélési programot. Nekem az a személyes véleményem, hogy ahogyan a francia–német történelmi megbékélés feltétele volt annak, hogy az európai egységet megteremthessék, úgy a Kárpát-medencei megbékélésnek is az a feltétele, hogy a közös történelmi ellentéteket a történészek tisztázzák.
Mit tud az 1944-ben elkövetett vajdasági atrocitások áldozatainak a felkutatásáról és a sírok feltárásáról?
– Fontosnak tartom feltárásukat, de nem szeretném, ha kihagynánk azokat a területeket, ahol a magyar részről történtek túlkapások, gondolok itt az újvidéki vérengzésre. Mi ezt nem is tagadjuk le, ezt bevallottuk, elkészítettük a magunk Hideg napok filmjét, a magyar történészek pedig ezekről a magyar atrocitásokról minden történelemkönyvben beszélnek. Ezért is volt feltűnő, hogy a szerb fél nem beszél a másik fél által elkövetett bűntettekről. Ilyen értelemben fontosak a sírfeltárások, az emlékművek felállítása, de ami még ennél is fontosabb, az a kutatás. Mert mindenki tudja, hogy a legkülönbözőbb számháborúk folynak arról, hogy mennyi volt a magyar áldozatok száma a második világháborús atrocitások után, és ezt a történészek között is tisztázni kell. Ennek kimondottan szakmai forráskritikai feltételei vannak – kutatás, kutatás, kutatás.
Mikor kezdődhet meg a vegyes bizottság munkája?
– Itt a két kormány között folyik egyelőre az egyezkedés, tudomásom szerint mi még hivatalosan nem kaptuk meg a Szerb Tudományos Akadémia bizottsági listáját. Ez persze nem akadémiák közötti akció, csak az akadémiák adják a bizottságot. Valójában itt kormányközi akcióról van szó, úgyhogy magam is várom, hogy hozzám is eljusson hivatalosan ez az akadémiai lista. Mi nagy megelégedettséggel tekintettünk erre a listára, a kollégáim is, akik specialisták, azt mondták, hogy ez egy olyan bizottság, amelyik a magyar bizottság nagyon jó partnerének ígérkezik – mondta magyar bizottság elnöke.
Kíváncsiak voltunk, miért hallgat a szerb vegyes bizottság, mikor veszik fel a kapcsolatot a magyar kollégáikkal, így Belgrádba látogattunk, ahol dr. Vojislav Stanovčić, a Szerb Tudományos Akadémia tagja, a vegyes bizottság szerbiai elnöke elmondta lapunknak, hogy őt májusban nevezték ki, és igencsak meglepődött azon, hogy őt választották erre a posztra.
dr. Vojislav Stanovčić
– Amikor Magyarország és Szerbia elnökei találkoztak, akkor született meg valójában az a döntés, hogy itt is alakuljon egy bizottság, amely a második világháború alatt, valamint az azt követő pár évben megtörtént atrocitásokkal foglalkozna. Mi akkor megpróbáltuk megszervezni azt, hogy ki dolgozhatna ebben a bizottságban, de nem volt könnyű dolgunk, mert ilyesmivel a Szerb Tudományos Akadémia berkeiben még senki sem foglalkozott. Azt viszont tudtuk, hogy Vajdaságban vannak olyan szakértők, akik számára ismerős ez a témakör. Én, mint említettem, nem foglalkoztam soha hasonló témakörrel, ez olyan, mintha most önnek azt mondanák, hogy az inkákról kutasson. Elkezdi tanulmányozni a témakört, olvas róla, ismerősöket keres, akik tudnának ebben segíteni. Szóval, én így kezdtem bele idén ebbe a munkába, valamikor május környékén.
Készült már valamiféle kutatás, amit felhasználhatnának?
– Jelenleg öt olyan kötet van, amelyek a Vajdaságban megtalálható összes etnikum áldozatairól tartalmaznak adatokat a második világháborús évekből. Ezek a kötetek tíz évvel ezelőtt készültek, nagy munkát fektettek elkészítésükbe.
A szerb kormány részéről történt előrelépés az üggyel kapcsolatban?
– Nagyon fontos lépésnek tartom azt a határozatot, amellyel a szerb kormány az összes második világháború körüli történelmi adatról levette a titkosítást. Ez azt jelenti, hogy az OZNA vagy a KNOJ tevékenységei is nyilvánossá váltak, ezt mind át fogjuk tanulmányozni. Meg kell, hogy mondjam, hogy nem volt könnyű dolog rávenni a kormányt erre a lépésre. Egy itteni múzeum igazgatója a közelmúltban elmondta, hogy megvan az összes adat az OZNA és a KNOJ tevékenységéről, így most rajtunk a sor, hogy kiválasszuk azokat a szakértőket, akik ezeket az adatokat feldolgozzák majd.
A második világháború kissé tág fogalom, mikortól, meddig és mit tanulmányoznak?
– A magyar partnereinkkel pontosan meg kell, hogy állapítsuk azt, hogy melyik az a második világháború körüli időszak, amit feldolgozunk. Nem tudom még, hogy a magyar kollégáink mit ajánlanak majd, számunkra nagyon fontos lenne, hogy a második világháború kezdetétől vizsgáljuk ezt a periódust, és mondjuk 1948-cal befejeződjön a vizsgált időszak. Mert akkorra már befejeződtek a háború utáni likvidálások és a kilengések. Továbbá azt is meg kell majd állapítani, hogy milyen nyelven értekezzenek a vegyes bizottság tagjai, jó lenne, ha az angol nyelvet választanánk.
A vajdasági 1944-es atrocitások áldozatainak a száma meglehetősen eltérő, a becsült számok 5000-től 40 000-ig terjednek.
– Azok az adatok, amelyeket Vajdaságban összeírtak, és amelyek névvel és címmel rendelkeznek, valamivel több mint 5000 eltűnt személyről szólnak. Feltételezem, hogy a magyar félnek is megvannak a saját adatai, és ha sor kerül az együttes munkára, akkor majd egyeztetünk.
Mit tud a titkos temetők feltárásáról?
– A titkos temetők feltárására alakult egy bizottság, ők jelenleg is dolgoznak, a legnagyobb gond itt azzal van, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül. Mert biztos, hogy még élnek olyan emberek, akik tudják, hogy hol helyezkednek el ezek a temetők, de ezek feltárására csak akkor van szükség, ha DNS-vizsgálatokra is sor kerülhet, ami viszont pénzbe kerül. Így megtudhatnánk pontosan, hogy kik lettek eltemetve. Szerbiában 3-4 helyen folynak ilyen ásatások, Belgrádra még nem került sor, habár itt állítólag sok titkos temető van, Vajdaságban pedig állítólag jövőre kezdik a feltárásokat.
Mi a helyzet a kollektív bűnösséggel? A zsablyai, csúrogi és mozsori magyarok ennek értelmében még mindig nem térhetnek vissza egykori lakhelyükre, ahonnan el lettek űzve?
– Ezzel mi nem foglalkozunk, és nem is tudnék hozzászólni ehhez a témához.
Mit tud az egyházi keresztlevelekről, az állam visszaadja őket?
– Az egyházi keresztleveleket 1944-ben az állami hatalom elvette az egyházaktól, de úgy látszik, hogy megvigyázták őket, és valahol az archívumokban vannak. Úgy hallottam, igaz, olyan személytől, aki nem igazán kompetens ebben a témakörben, hogy egyes egyházaknak már visszaadták őket, de állítólag folyamatban van az összes keresztlevél visszaszolgáltatása. Ez nagyon fontos lépés, mert így megtudhatnánk azt, milyen volt az akkori lakosság összetétele Vajdaság területén, így láthatnánk azt is, hogy kinek és hol veszett nyoma.
Mit történik akkor, ha – tegyük fel – Vajdaságban rátalálnak egy titkos temetőre?
– Azt megígérhetem, hogy mindannyian maximális objektivitásra törekszünk majd, nyilvánosságra kell hozni azoknak a nevét is, akik elkövették ezeket a gaztetteket, és természetesen az áldozatok neveit is. Az áldozatokat ezután vagy rehabilitáljuk, vagy valami más megoldást találunk, ez még nincs eldöntve. De fontos, hogy a családok tudják azt, hogy mi történt szeretteikkel, és hol nyugszanak. Az együttes munka végén nagy jelentőséggel bírna az, ha az adatokat közösen hoznánk nyilvánosságra. Rendkívül fontos a történelemnek ezt a részét lezárni, hogy végre tehermentesítve lehessenek az új generációk ezektől a régi sebektől, és hogy új fejezetet nyissunk a két ország és a két nemzet együttműködésében – mondta vegyes bizottság szerbiai elnöke.
A hét folyamán sor került a Szerb Tudományos Akadémia ülésére is, amelyen döntés született arról, hogy a legrövidebb időn belül felveszik a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémiával, így remélhetőleg nemsokára megkezdődhet a vegyes bizottság munkája a gyakorlatban is.
