Lapunk beszámolt arról, hogy Mellár Lajos volt a Kopár szigeti rabok közül az első, akit Szerbia rehabilitált. A rehabilitáció után Mellár Lajos felhatalmazta Bozóki Antal újvidéki ügyvédet, hogy nyújtsa be a kártérítési keresetet. Ezt meg is tette, és az Újvidéki Községi Bíróság 2009 januárjában helyt adott a keresetnek: anyagi és erkölcsi kártérítés címen több mint kétmillió dinár kifizetéséről hozott ítéletet, amelyet az államnak kellett volna megtérítenie. Mellár Lajos időközben elhunyt, az állam, pontosabban a pénzügyminisztérium pedig megfellebbezte az elsőfokú döntést.
Mellár Lajosnak, illetve most már örököseinek a Kopár szigeten töltött időszakra – 1949. április 29-étől 1950. november 1-jéig – bérbevétel-kiesés címén egymillió-kétezer dinárt, személyiségsértés címén hétszázezer dinárt, az átélt félelem címén pedig további ötszázezer dinárt kellett volna, hogy kifizessen az állam az elsőfokú ítélet alapján. Ez mégsem történhet meg, mert másodfokon az ítéletet megsemmisítették.
– Az Újvidéki – akkor még – Községi Bíróság, a P-5202/08-as számú, 2009. január 15-i ítéletével a keresetlevelet részben elfogadta és Mellár Lajosnak megítélte az anyagi és erkölcsi kártérítést – nyilatkozta lapunknak Bozóki Antal ügyvéd. – Ez azt jelentette, hogy a bíróság elfogadta az érvelésünket és egy példaértékű ítéletet hozott, amely megnyitotta (volna) a rehabilitált személyek részére erkölcsi és anyagi jóvátételt. Az ítélet ellen a Köztársasági Vagyonjogi Ügyészség Újvidéki Osztálya fellebbezett. Az ugyancsak Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2010. szeptember 8-i ítéletével, amit a napokban kaptam kézhez, elfogadta a fellebbezést, és az első fokú ítéletet megváltoztatta oly módon, hogy a keresetet teljes egészében elutasította.
Az elsőfokú bíróság a hatályos jogszabályok, illetve a kötelmi törvény vonatkozó rendelkezései alapján döntött. A másodfokú bíróság azonban elfogadta az ügyészség azon érvelését, hogy a rehabilitálási törvény 8. szakaszában beígért törvényt, amely a kártérítés kérdését szabályozná, de ezt még nem hozták meg.
– Az ítélet indoklásában többek között az áll, hogy az – mármint az ítélet – nem teszi kérdésessé a rehabilitált személy jogát a kártérítésre, amelyet elszenvedett, hanem „ennek a jognak a megvalósítását elhalasztja a külön törvény meghozataláig”. Igen ám, csakhogy Mellár Lajos a két ítélethozatal között elhunyt. Mivel az erkölcsi kártérítésre csak a sérelmet szenvedett személyeknek van joguk, ez azt is jelentheti, hogy az állam a törvény meghozatalának minél tovább való halasztásával arra törekszik, hogy ezek a személyek, vagy többségük a biológiai folyamatok, azaz az elhalálozásuk miatt ne részesüljenek kárpótlásban.
Ez a példa is bizonyítja, hogy Szerbiában gond van az európai csatlakozást szolgáló törvények meghozatalával, de a már elfogadott törvények alkalmazásával is. A szerb hatalom még mindig nem hozta meg az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról szóló törvényt, de a rehabilitált személyek erkölcsi és anyagi kártérítésére vonatkozó, továbbá az önkormányzatok vagyonának visszaszármaztatásáról, illetve a közvagyonról szóló törvényt sem. A felemásra sikeredett nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény elfogadására is hét évet kellett várni. Vannak olyan törvények is, amelyeket elfogadott ugyan a szerb parlament, mint például az ún. lusztrációs törvény (Törvény az emberi jogok megsértéséért való felelősségről), amelyet még 2003-ban hoztak meg, vagy például a Korrupcióellenes Ügynökségről szóló 2008. évi törvény, amelyeket viszont nem alkalmaznak, illetve alkalmazását leállítják, mint ahogyan az a médiumok privatizálásával történt stb.
– A minap az Európai Bizottság is úgy ítélte meg, hogy Szerbiában gondok vannak a jogállamisággal, és lassan halad az igazságügy megreformálása is. Véleményem, hogy az Európai Bizottságnak határozott üzenetet kellene küldenie Szerbiának, hogy mindaddig nem kaphatja meg az EU-tagjelölti státust, amíg rendet nem tesz az igazságügyben is, vagyis ezeket a kérdéseket európai módon nem rendezi – nyilatkozta Bozóki. – Erre azonban – úgy látszik – nincsen politikai akarat vagy erő.
Visszatérve Mellár Lajos esetéhez, mondjuk el, hogy a bírósági döntés nemcsak a kárvallottat – és most már a hozzátartozóit – fosztja meg az anyagi kárpótlástól, mivel ők nem adhatnak át ez irányú keresetet, hanem az eset egy elutasító üzenet is minden jogfosztottnak: Ha kéred, rehabilitálunk, de kártérítést ne várjál!
Ennek az országnak a kormánya, vezetői sokszor hivatkoznak a környező országokra, az ottani állapotokra. Lehet, hogy a kárpótlás kérdése Boszniában még nincs rendezve, de Magyarországon már 1992-ben meghozták az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényt, és a kárpótlást is elvégezték. Miért nem e szomszédos országra néz fel Szerbia? Nem csak a kárpótlás kérdésében.
