Szerbiában másfél évvel ezelőtt megalakult egy bizottság, amely az 1944. szeptember 12-étől az ország területén jegyzett tömegsírok feltárásával foglalkozik.
Ennek a bizottságnak a munkájában részt vesz Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár munkatársa. Ő volt az, aki szorgalmazta, hogy tartományi szinten is alapítsanak meg egy bizottságot, amely a tartományi tömegsírokkal, a háborúk itteni áldozataival foglalkozna.
– Egyrészt azért, mert a belgrádi bizottság a közép- és dél-szerbiai tömegsírokkal teljesen le van kötve. Ezekkel a sírokkal eddig sem történészek, sem helytörténészek nem foglalkoztak különösképpen, nem volt előkutatás, így most ennek a bizottságnak kell minden adatot begyűjtenie és ez leköti idejüket. A megbízott kutatók elsősorban Dél-Szerbiával, a szerbiai tereppel foglalkoznak, a vajdasági atrocitások kevésbé érdekli őket. Ugyanakkor mi Vajdaságban a levéltárakban fellelhető adatok nagy részét már feldolgoztuk és a helytörténészek is hatalmas munkát végeztek, ezért az itteni tömegsírok feltárása könnyebb feladat. Azért javasoltam a meglévő bizottságnak, hogy alapítson egy albizottságot, amely kimondottan a vajdasági atrocitásokkal foglalkozna, így tehermentesíthetjük a köztársasági bizottságot. Meg aztán látom, hogy a bizottságban ülő emberek nem tudják, hogy mi történt itt, így nem is tudnak az itteni dolgokkal komolyan foglalkozni.
Mezei Zsuzsanna és a köztársasági bizottság a tartományi kormány és a tartományi parlament támogatására számít. Egeresi Sándortól, a Tartományi Képviselőház elnökétől kérdeztük, számíthatunk-e az említett albizottság vagy egy különálló tartományi bizottság megalakításának támogatására.
Egeresi Sándor
– Személyesen teljesen nyitott vagyok egy ilyen bizottság megalakítására, és azt hiszem, hogy a tartományi parlament képviselőinek többsége is támogatja majd létrehozását. Abban is biztos vagyok, hogy a tartományi kormány sem zárkózik el egy ilyen bizottság vagy albizottság létrehozása elől. Várjuk a köztársasági bizottság részéről a kezdeményezést.
Mezei Zsuzsanna elmondta, hogy még idén szeretnének e bizottság megalapításáról tárgyalni a tartományi vezetőkkel.
A támogatásra nagy szükség van, mivel egy-egy tömegsír feltárása igen költséges.
– Sajnos erre igen kevés pénzt kapnak a kutatók. A jelenlegi bizottság az igazságügyi minisztériumhoz tartozik. Ennél a minisztériumnál sajnálatos módon nincsenek projektum alapú támogatások, így sehol sem tudunk pályázni. Gyakorlatilag nincs honnan finanszírozni egy ilyen bizottság munkáját. Tavaly csak kétszázezer dinárt kaptunk. Ebből nem lehet semmit sem csinálni, ennyi pénz még az utazási költségekre sem elég. Különben egy-egy tömegsír feltárása azért kerül sokba, mert a rendőrségtől kezdve az orvosokon, a történészeken át az ügyészségig mindenkinek részt kell vennie a munkában. De mielőtt egy tömegsírt feltárnánk, előzetes kutatásokat is kell végeznünk. Mi Vajdaságban ezt nagyrészt már megtettük, de továbbra is nagy szükségünk van a helytörténészek gyűjtésére. És ez is pénzbe kerül. Ha mindezt összeadjuk, de még ha nem is adjuk össze, akkor is mindenki előtt világos, hogy ilyen hatalmas munkához évi szinten a kétszázezer dinár szinte semmit sem jelent.
Ahhoz, hogy egy tömegsírt feltárjunk szükséges a hozzátartozók és a helybeliek támogatása is. Nem anyagi támogatásra gondolok. Ha ugyanis egy tömegsírban eltemetett hozzátartozói már nem élnek, nem valószínű, hogy e sír feltárására sor kerül. Az természetesen megállapítható – és meg is kell tenni –, hogy a sírban kik nyugszanak és a sírhelyet meg kell jelölni, de a feltárására nem valószínű, hogy sor kerül. Ahonnan azonban jelzik, mint például Bajmokról, hogy szeretnék feltárni az ott levő tömegsírt, akkor ezt ennek a bizottságnak el kell végeznie. És ha megalakul a tartományi bizottság vagy albizottság, akkor ezt el is végzi majd.
Az ártatlan áldozatok és őseink tiszteletére és azért, hogy jövő nemzedékeink ezt a keresztet már ne hordják a vállukon.
