A hír csupán ennyi: a Szerbiában működő három nagy nemzetközi dohánygyár erélyesen tiltakozik a jövedéki adó megemelése ellen.
Bővebben: a Philip Morris, a British American Tobbacco (BAT) és a Japan Tobacco International (JTI) arra kéri a szerb kormányt, hogy ne változtassa meg a jövedéki adóval kapcsolatos politikáját, vagyis ne emelje meg dobozonként egy dinárral a cigaretta jövedéki adóját. Merthogy az emelés elgondolkodtatná ezeket a vállalatokat arról, hogy üzleteljenek-e egyáltalán Szerbiában. Ugyanakkor vélhetően elgondolkodna a többi, startra kész befektető is, vajon érdemes-e a beruházás kockázatát vállalni egy olyan országban, amelynek kormánya időnként oly módon módosítja önnön döntését, hogy az jelentős többletköltséget ró a beruházóra.
A dohánygyárak szerint a kormányintézkedés 1,2 milliárd dináros többletköltséget róna rájuk, s ha ők ezt ráterhelnék a cigarettára, akkor a kereslet alapos csökkenésével kellene számolniuk. Amennyiben ennek következtében úgy döntenének, hogy nem üzletelnek tovább Szerbiában, akkor nemcsak a gyárak dolgozói és családjaik jutnának éhkoppra, hanem a dohánytermelők is bajban lennének. No és az államkassza szintén megsínylené, hiszen az állami bevételnek 6 százaléka származott az elmúlt évben a dohányipari termékekből.
Ördögi kör ez. Ha a kormány emel, anyagilag jobban jár. Ha nem emel, erkölcsileg tisztább marad, s talán hosszabb távon jár jobban anyagilag. Amennyiben ugyanis a dohánygyárak kivonulnak Szerbiából, akkor nemcsak velük lesz szegényebb az ország, hanem a kivonulásuk elriaszthatja a többi befektetőt is. Ugyanakkor: ha nem emel, akkor képtelen lesz teljesíteni a mezőgazdasági miniszter dohánytermelőknek tett ígéretét, miszerint minden egyes doboz cigaretta után 1 dinárt kapnak a jövedéki adóból.
Na már most. Vegyük figyelembe azt is, hogy egy szerbiai felmérés szerint az ország erős dohányos. Naponta akár 73 millió szál cigarettát is elszívnak a bagósok, és ezáltal mintegy 3400000 euró megy füstbe! A számítások szerint a belgrádi nők egy dunai híd árát, a férfiak két híd árát füstölik el évente.
Ezt ugyan a saját zsebükből teszik, de az egészségügyi ellátásuk közös kasszánkat terheli. Sajnos, olyan kimutatást nem találtam, amelyből kiderülne, mennyibe kerül a dohányzásból eredő betegségek gyógyítása, kezelése, de arra van adat, hogy a dohányban 4000 különféle mérget állapítottak meg, és ezekből 70 egyértelműen rákkeltő. Száz allergiás gyerekből 50 esetében anyuci dohányzása váltotta a betegséget, és mami cigije okozza a leukémia, az állkapocs- és nyirokmirigyrák 52 százalékát is.
Elismerem, nehéz helyzetben van a kormány. A dohányzás ellen fejlettebb országok sem tudnak sokkal hatékonyabban fellépni. A dohánygyárak kellenek a dolgozóknak és a termelőknek. A dohányosnak kell a dohány, a gyárnak a jövedelem, az államnak a jövedéki adó.
Nem lesz könnyű megtalálni a legkevésbé fájdalmas megoldást.
