Április 5-én hagyta el a házát Perpauer Antal 71 éves horgosi lakos. Azóta a felesége nem hallott róla. Gyermekük nincs, Anti bácsi hollétéről a rokonok sem tudnak semmit – akikkel egyébként hosszú évtizedek óta nemigen tartották a kapcsolatot.
– Munkásruhában, bakancsban ment el, nem vitt magával semmit. Itt vannak a ruhái, az autó, a kistraktor. Reggel mehetett el. Amikor fölébredtem, kerestem, és kértem, hozza a gyógyszereimet, mert rosszul voltam. Nem válaszolt. Onnan tudom, hogy kiment az utcára, hogy be volt zárva a kiskapu. Azt éjszakára sose zártuk, hanem csak bekallantyúztuk. Most meg a kaput kívülről bezárta, és bedobta a postaládába a kulcsot.
Az idős asszony egy régi újságcikket vett elő.
– Maga írt rólunk, amikor festékkel leöntötték a házunkat.
Valóban, Perpauer Antal többször is újságírói segítséget kért, mondván, hogy zaklatják, áskálódnak ellene. A Perpauerék szentestéje című írás 1995 decemberében jelent meg. Akkor festékkel öntötték le a házuk elejét. Később egy bírósági ügye is volt a szomszédokkal kialakult konfliktus miatt.
– Annyit szenvedtünk! Ötvenegy évet voltunk együtt. Ha már nem szeret, mondja meg, de legalább jelentkezzen. Három hónapja várom, ezt nem lehet kibírni.
Erzsébet csak találgat, a faluban meg mindenfélét beszélnek.
– Csak jöjjön haza, mossa le rólam ezt a gyalázatot, hogy mindenfélét mondanak rólam. Nem elég, hogy itt hagyott semmi nélkül, most még gyaláznak is. Hónapok óta nincs pénzem. A nyugdíját nem tudom felvenni. Nekem azt mondta, fel vagyok rá hatalmazva, most meg az derült ki, hogy nem. A nyugdíjbiztosítóban azt mondták, ha öt évig nem kerül elő, csak akkor tudják majd nekem folyósítani a nyugdíjat.
Egy friss végzést vett elő: a szociális központ kiutalt 5 ezer dinár havi segélyt.
– Mi lesz velem?
Hiába a szép nagy ház, amiért rengeteget dolgoztak, ha nincs megélhetés.
Kertje van, ahogy bírja, műveli, a téltől azonban már előre retteg.
– A rendőrök azt mondták, keresik. De amióta bejelentettem az eltűnését, nem kaptam választ.
A faluban már olyan hír is szárnyra kelt, hogy az idős ember valahol Bánátban van a lányánál. Csakhogy nincs lánya. Azt is rebesgették, egy közeli tanyán él, a gazda jelentette is a rendőröknek, de azt kérte a bácsi, hogy ezt ne mondják meg senkinek. Kiderült, hogy ez szintén megalapozatlan feltevés volt.
– Sokan ismerik, amíg bírt dolgozni, kaszálta a határt. De már nem bír dolgozni, menni is alig. Sérve van, fáj a lába – mondta Erzsébet a férjéről.
Logikus következtetés, hogy gyalogosan messzire nem mehetett. A járművei otthon vannak, az igazolványa is. Arra a kérdésre, hogy volt-e közöttük vita, érte-e újabb inzultus az idős férfit az eltűnése előtt, a felesége azt válaszolta, vita nem volt, de gyakran mondogatta, hogy milyen ember ő, ha a házát se tudta megvédeni.
– Én úgy esküdtem meg, hogy jóban-rosszban. Minden percben várom. Nem baj, ha nem akar visszajönni, csak jelentkezzen, hogy tudjam, megvan. De hiába kerestette a testvérem még rádión keresztül is.
Rekecki Titusz, a magyarkanizsai rendőrőrs parancsnoka közölte, hogy Perpauer Antal eltűnését május 4-én jelentette a felesége. A kollégák figyelik a terepet, és a határt járó mezőőröknek is tudomásuk van az idős férfi eltűnéséről, egyelőre azonban ők sem bukkantak a nyomára. Ami törvény adta lehetőség, mindent megtesznek, mondta a parancsnok.
– Lehet, hogy valahol egy tál levesért dolgozik, ő ott szenved, én meg itt – mondta Perpauer Erzsébet.
Arra a kérdésre, hogy miért csak egy hónap múltán jelentette a férje eltűnését, sírva válaszolt: fogalma se volt, mit tegyen, abban reménykedett, hogy az ember bármikor hazaérhet. Csak miután panaszkodott a szomszédban, amiért hetek óta semmit sem tud a férjéről, a szomszédasszony javasolta, hogy szóljon a rendőrségnek.
– Iszonyatosan fáj, hogy nem tudok róla semmit, és hogy itt maradtam minden nélkül.
– Nem lehet, hogy valami baj történt vele?
– Nem. Érzem, hogy ott van valahol – válaszolt határozottan Erzsébet. – Mindenki segít, a szomszédok, egy taxisofőr, a szociális gondozó. Köszönöm szépen, és könyörgök Antinak, hogy jelentkezzen.
Az idős asszony azt mondta, a Magyar Szóban van minden reménye, hátha a férje kezébe kerül a lap, vagy ráismer valaki a férjére a kép alapján.
Olvasóink segítségét kérjük.
Perpauer Antalon ez a régi ing volt az eltűnésekor
A legutóbbi fényképe
Erzsébet asszony könyörög a férjének, hogy jelentkezzen
