Újságíró számára nincs annál nagyobb eredmény, mint amikor az olvasó azonnal reagál egy-egy cikkére. Ugyanakkor nincs annál meghatóbb, mint amikor ilyen nagyfokú segítőkészséget tapasztal, amilyet a Dobó Erzsébetről és két pici gyermekéről szóló riport kapcsán tanúsítottak olvasóink.
Folyamatosan hívtak telefonon, ismerősök és ismeretlenek, helybeliek és környékbeliek, idősek és fiatalok egyaránt. Ki ezt kínált fel, ki azt: mosógépet, hűtőszekrényt, ruhaneműt, élelmiszert, játékot a piciknek…
És nemcsak üres ígéretek hangzottak el, hanem már másnap jött a jó hír: megvan a mosógép! Egy névtelen adományozó a Vöröskereszt kanizsai szervezete révén el is juttatta az asszonynak.
Olvasóink még bizonyára emlékeznek rá, hogy a horgosi fiatalasszony súlyos balesetet szenvedett, és törött lábát nem sikerült összeilleszteni. Csaknem egy éve nem tud lábra állni, nem bír dolgozni, két- és négyéves gyermekével nehéz körülmények között él, műtétre készülne, de nem tudja megoldani a gyermekek gondozását.
Úgy látszik, szomorú sorsa sok embert megérintett. Palicsról fiatal házaspár érkezett nagy csomagokkal, és nemcsak saját gyermekeik szépen rendbe tett holmiját hozták magukkal, hanem a gyermekeket is – talán kissé nevelő célzattal, hogy lássák, milyen nehéz körülmények között élnek emberek, aprócska gyerekek. Hozták a munkatársaik adományait, és a nagymama lekvárját meg befőzött paradicsomát is.
– Én pontosan tudom, miről szólt a cikk – mutatta a lábát a fiatalember.
Neki ugyanilyen vasabroncs tartotta a lábát nemrég, és csak a nagyfokú segítőkészség enyhített a bajon, mesélte.
Hűtőszekrényt ajánlott fel egy idősebb martonosi házaspár, és nemcsak azt szállították házhoz, hanem sok egyebet is, és nemcsak a saját ajándékaikat. A felajánló a látogatást követően elmondta, hogy körülnéztek a házban, és azt tapasztalták, valóban nem megfelelő körülmények ezek két kisgyereknek.
– Nagyon szépen köszönöm a sok segítséget, a gyerekek nevében is – ragyogott Erzsébet szeme, amikor csütörtökön meglátogattam őket. – A mosógép és a porszívó rengeteget segít. A nagycsaládosok vezetője és a szomszédok szintén megleptek, hoztak gyümölcsöt, halat, konzerveket, cipőt, szép kis ruhákat és játékokat, még kisbiciklit is a gyerekeknek, én is kaptam ruhaneműt. A Vöröskeresztből egyik nap elhozták a mosógépet, másnap bekötötték, így már használható. Igaz, sajnos a szakadó esőben beázott a fürdőszoba, és rápotyogott a sár a szép gépre. Ezért szeretnénk minél előbb egy olyan albérletet találni, ahol egészségesebb körülmények között lehetnénk.
Egy fiatal házaspár ajánlotta fel Erzsébetnek, hogy vigyáz addig a kicsikre, és segít az anyuka ápolásában addig, amíg talpra nem áll. Most közösen próbálnak olyan albérletet keresni Horgoson, ahol ezt meg tudnák oldani.
Úgy tűnik, lenne tehát megoldás arra, hogy a kis család kikerüljön a nehéz körülmények közül.
És hogy a kép teljesebb legyen, megszólalt a gyermekek édesapja is.
A küszködő asszonyról készült riport után jelentkezett, mert szerinte méltatlanul elmarasztalta őt a cikk. Elmondta, hogy jelenleg munka nélkül van ugyan, de folyamatosan munkát keres. Abbahagyta az ivást, állandóan szedi a gyógyszert, amitől undorodik az alkoholnak még az illatától is. Sajnálja Erzsit, még jobban a gyerekeket, és nagyon bántja, hogy január óta nem látta őket.
A miért kérdésre elmondta a választ, objektív okok miatt nem megy a házba, de ezt az okot nem kívánta a nyilvánosság elé tárni. Kijelentette, hogy segíteni szándékozik a gyerekeknek, magához venni azonban nem tudja őket, mert ő is idős nagyszüleinél él, ahol nem tudnák ellátni a piciket, a szüleinél pedig – mármint a picik apai nagyszüleinél – szintén nincs lehetőség a gyerekek befogadására.
Erzsébet nem is ebben látná a megoldást, hanem abban, hogy az említett fiatal házaspárra bízza magát és gyermekeit addig, amíg ő talpra nem áll.
– Arra köteleztek, hogy én is szedjem az alkohol elleni gyógyszert, hát szedem, pedig a baleset óta egyáltalán nem iszom. Nincs itt olyan orvosság, ami segíthet, csak az ember józan esze, és a család, ami arra viszi az embert, hogy ne igyon. Hogy mi lesz a műtéttel? Jó lenne, minél előbb. Ha találnánk egy megfelelő házat, ahol a fiatal házaspár segíthetne, akkor elmehetnék. Ők azt is vállalták, hogy elviszik majd a bölcsődébe a kicsiket, és nekem is segítenek a lábadozásom alatt.
Újabb fejlemény: az édesapa segítséget kapott, és a szociális gondozóval meglátogatja a gyerekeit. Mire ez az írás megjelenik, ennek a találkozásnak már le kellett zajlania. Nem tudhatjuk, hogyan zajlott, de az biztos, hogy az apának és a gyerekeknek joguk van látni egymást, és hogy mindkét szülőnek egyformán kötelessége gondoskodni a gyerekekről.
Olvasóinknak köszönjük a nyújtott és a felajánlott segítséget – többen ugyanis azt mondták, hogy amint Erzsébet talál megfelelő albérletet, bútorzattal egyéb berendezési és használati tárgyakkal is segíteni tudják majd.
Ami egyikünknek felesleges holmi, az másikunknak kincs lehet – mondta kisebbik gyermekem, amikor tisztogatta az Erzsébetnek szánt, padlásról lecipelt, régi, de működő porszívónkat. Így voltak ezzel olvasóink is. Köszönöm.
