A nemzeti tanácsokról szóló új törvény elfogadásával a vajdasági magyarság előtt új lehetőségek nyílnak meg. Azt, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni tudjunk, ha nem is teljes mértékben, de nagyban rajtunk múlik. Sós Edittel, a Magyar Nemzeti Tanács intézőbizottságának közoktatási kérdésekkel megbízott tagjával a nemzeti tanácsokról szóló új törvény adta lehetőségekről beszélgettünk, pontosabban azokról a lehetőségekről, amelyek az oktatást érintik.
– Az új törvény egy teljesen új helyzetet teremt az otatási lehetőségek megvalósításában. Ezekre a lehetőségekre el kell készülni, intézményesíteni kell az oktatásra vonatkozó lehetőségek kiaknázása érdekében magát azt a testületet is, amely majd itt él, azaz biztosítja azt, hogy kihasználjuk a törvény oktatásra vonatkozó lehetőségeit. Ezekre a lehetőségekre lehet azt mondani, hogy szűken mértek, és hogy kevés a kompetenciánk, viszont néha eredményesen lehet kezdeményezni olykor törvény nélkül is, ha viszont a törvény valamilyen keretet biztosít arra, hogy a kezdeményezéseknek a jogi háttere rendezett, abban az esetben ezek a kezdeményezések még eredményesebbek. Magában a törvényben, amely az általános hatáskörökre vonatkozik, már találunk néhány olyan kitételt, ami fontos, hogy intézményeket alapíthat, és az oktatás is itt mint lehetőség, tehát oktatási intézmény, szerepel. Törvényeket és jogszabályokat tud kezdeményezni, és azoknak az alkalmazását kísérheti, és jelentheti, hogyha az alkalmazás terén nincs valami rendben.
-- Négy tantárgyra oktatási stratégiát dolgozhat ki a nemzeti tanács oktatási bizottsága. Mennyiben segíthet ez a magyar nyelvű oktatásnak Vajdaságban?
– Itt gyakorlatilag az eddigiek során már létező és alkalmazott lehetőségekről van szó, az egyik tantárgy ezek közül az anyanyelv tantárgy terve, még az anyanyelvápolás és nemzeti kultúra alapjai nevű tantárgyra az eddigiek során is mi készítettük a tantervet, továbbá azokra a tantárgyakra készíthet még tanterv-adalékot, amelyeket a nemzeti tanács a nemzetiségi identitás megőrzése szempontjából fontosnak tart. Ezek között van a történelem, a képzőművészet, a zeneművészet is.
-- Ki határozza meg az oktatási tervet?
– Az előbbiekben már említettem azt, hogy intézményesíteni kell az oktatási vonatkozásokat a Magyar Nemzeti Tanácson belül is. A tanterv meghozatalának a kompetenciája mindenképp az oktatás alapjairól szóló törvényben van lefektetve. Gyakorlatilag a tanterveket, az országos oktatási tanács az, amely elfogadja. Viszont léteznek olyan központok, azaz olyan hivatal (Oktatás- és Nevelésfejlesztési Intézet), amely előkészíti és megbízza a nemzeti tanácsokat arra, hogy jelöljék ki a tantervek elkészítőjét. Az eddigiek során is a nemzeti tanácsok kompetenciája volt ezeket a terveket javasolni, az országos oktatási tanácsnak elfogadásra, csak ez most törvényes kereteket is kap.
-- Ki fog ezzel foglalkozni a nemzeti tanácson belül?
– A nemzeti tanács statútumában szerepel az, hogy az oktatási bizottság az, amely dönt, javasol, véleményez, és egyéb kompetenciákkal bír a különféle feladatkörök ellátásában.
-- Ebbe a bizottságba ki és hogyan kerülhet be, és milyen feltételekkel?
– A nemzeti tanács bizonyos személyi és egyéb átalakulások előtt áll, az intézőbizottság elnöke, Pásztor Bálint lemondott a tisztségéről. Ugyanakkor ez az elmúlt hét év elegendő idő volt ahhoz, hogy a személyi felállása bizonyos testületeknek állandósuljon. Sajnos az oktatási bizottságból is távoztak emberek, objektív, és szubjektív okokból kifolyólag. Egy új személyi felállású bizottságként azt hiszem, hogy a törvény alkalmazásával egyidejűleg áll majd fel és jön létre.
-- Milyen kritériumok alapján működik majd az oktatási bizottság?
– Egy bizottságnak nagyon sok hatásköre van, a közoktatás és a felsőoktatás is ide tartozik. Az eddigiek során is két albizottság volt az oktatási bizottságon belül, az egyik a közoktatással, a másik pedig a felsőoktatással foglalkozott. A kritériumoknak a szakmaiság, a professzionalizmus, a tapasztalat, a kreativitás és a tenniakarás kell hogy legyen a vezérvonala. A nemzeti tanácsok kaptak egy jogi hátteret, de ez még nem helyettesítheti az egyént, az egyéni szerepvállalást.
-- Bekerülhet ebbe a bizottságba a civil szféra is?
– Az eddigi bizottságban is voltak olyan emberek, akik a civil szférában tűnek ki a munkájukkal, és komoly eredményeik voltak az oktatás terén.
-- Az új törvény lehetővé teszi azt, hogy külföldről is használhassanak könyveket az oktatásban. Hogyan fog ez működni?
– Az oktatással megbízott miniszternek javasolhat engedélyezésre a nemzeti tanács olyan tankönyveket, amelyek a nemzeti kisebbség sajátosságát fejezik ki. A tankönyvek szempontjából, még egy törvényt figyelembe kell venni, ez pedig a tankkönyvekkel kapcsolatos új törvény, amely szeptember 11-én lépett életbe. Hiszen itt a nemzeti tanácsokról szóló törvényben két mondat rendelkezik csupán a tankönyvek és a tanszerek használatáról. Most van folyamatban a tartományi oktatási titkárság kezdeményezésére egy olyan bizottság létrejötte, amely majd éppen a hazai tankönyvekre fókuszál, amelyek nem gazdaságosan, kis példányszámban kerülnek kiadásra. Az eddigi gyakorlat szerint, léteznek olyan törvények, amelyek alkalmazása nem tökéletes, viszont vannak helyzetek, amikor törvények nélkül is a jóindulat mellett, lehetőséget kap egy kezdeményezés, hogy megvalósuljon. A Magyar Nemzeti Tanács az eddigiek során is engedélyeztett könyveket, tehát engedélyeztetésre benyújtott, és engedélyezést is kapott bizonyos tankönyvek használatára. Továbbra is szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel, elsősorban a szaktantárgyak tankönyveire vonakozólag, mert úgy gondoljuk, hogy az általnos iskolai és általános tantárgyak középiskolai példányait is szeretnénk a hazai szerzők tollából fordításban, vagy egyéb módon tudnánk megkapni. Viszont, nem reális az az igény, hogy minden egyes kis számban ígényelt szaktantárgyra a tanköyveket, hazai nyomdából szerezzük be. Úgy gondolom, hogy a szaktantárgyak könyveinél, tankönyveinél, a továbbiakban is az anyaországi tankönyvekre kell majd támaszkodni, és ezeket a miniszterhez benyújtani.
-- Az oktatási bizottságok mikor kezdenek hozzá az oktatási terv kidolgozásához?
– A legutóbbi újvidéki megbeszélésen döntések születtek ezzel kapcsolatban is. Miután felgyorsultak az események, ezért itt nagyon rövid határidő alatt létre kell jönnie ezeknek a rekonstruált bizottságoknak.
-- Mikorra várható a megalakulása?
– Én bízom benne, hogy körülbelül egy hónap leforgása alatt feláll majd az a testület, amely addig működik, ameddig az új nemzeti tanács megválasztása után nem kerül sor egy teljes felújításra. Már elkészültek azok a tantervek – konkrétan magyar nyelvből és anyanyelvápolásból –, amelyek a következő évben a reform szerint sorra kerülő nyolcadik osztályra vonatkoznak. Ezeket a tanterveket gyakorlatilag az oktatási bizottság javasolja az országos oktatási tanácsnak elfogadásra, viszont mindig szakemberek írják meg. Tehát az oktatási bizottság feladata az, hogy kijelölje azokat az elfogadott és elismert szakembereket, akire rábízza ezeknek a tanterveknek a kidolgozását, majd utána ő maga fogadja el, és küldi az Országos Oktatási Tanácsnak (OOT). Ezek aztán egy csomagban kerülnek elfogadásra az összes nyolcadikos tantervvel, vagy éppen az aktuális tantervvel együtt.
-- Ön tagja az OOT-nek?
– Igen tagja vagyok az OOT-nek, és ebben a tanácsban az egészségügyi iskolák egyesületének a képviseletében vagyok jelen. Ugyanakkor vállalom, és természetesnek tartom, hogy a nemzetiségi szempontból jelentős dolgokat is képviselni fogom. Legyen szó akár azoknak a tankönyveknek az elfogadásáról, amelyek magyarországiak. Hiszen most már a törvény világosan leírja a tankönyvek elfogadtatásának a folyamatát. Mert a hazai tankönyvek is keresztül mennek ezen az OOT-én. A tanács is véleményezi, javasolja, elfogadja, úgyhogy azzal, hogy az OOT-ban két magyar személy is jelen van, ezzel a nemzetiségi oktatás azt hiszem, hogy kapott egy új lehetőséget, hogy valahol ott legyen azokon a helyeken, ahol döntésekre kerül sor.
Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke szerint tankönyveknél oda kell figyelni arra, hogy milyen minőségű könyveket hoznánk be, pl. Magyarországról, mert vannak nagyon jó tankönyvek, de sajnos olyanok is, amelyek kárt okozhatnak a gyermekeknek. Nagy Margitot arról kérdeztük, hogy szerinte melyek azok a legfontosabb részek, amelyek eddig kimaradtak a vajdasági magyar oktatásból, és amelyeket most be kellene iktatni a tantervbe.
– Az anyanyelv, a történelem, a zene és a képzőművészet olyan kulcsfontosságú tantárgyak, amelyeknél magyar szellemiségre van szükség. A zeneoktatás terén például, nagyon fontos lenne, hogy nagyobb súlyt kapjon a magyar népzene, mert pillanatnyilag elhanyagolják. Aztán megemlíteném még a Kodály-módszert, amit itt Szerbiában nem is ismernek, holott tudomásom szerint Japánban ennek alapján tanítják a zenét. A történelem terén az önazonosság tudatnak a kialakítása, illetve a megerősítése lenne nagyon lényeges. A magyarság ne legyen bűnös nép, hanem legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, történelmünk erre igazán feljogosít a Kárpát-medencében. Valahogy úgy kellene ezt tudatosítani, hogy ez hatékony legyen. Nem csupán egy megtanulandó tananyag kellene hogy legyen, amire jegyet lehet kapni, hanem egy kicsit lélekhez szóló, kicsit nevelő hatású is.
Ezenkívül, olyan tényeknek is be kell kerülni a történelemkönyvekbe, amelyek most nincsenek ott. Pillanatnyilag azt tanulják a gyerekek, hogy a magyarok a Dunába lőttek embereket, és ennek emlékműve is van, és most kezdenek csak beszélni arról, hogy talán a szerbek által is történtek vérengzések, gondolok itt a 44-es tragikus eseményekre. Ezenkívül, sok olyan fontos momentuma van a történelemnek, amit nem úgy tanítanak, ahogy az a valóságnak megfelelne az egész Kárpát-medencei magyarság tekintetében. A vajdasági magyarság anyanelve nagyon rossz. Nemcsak a gyermekeké, hanem a felnőttekné is. Sőt, nagyon sok pedagógusnál is azt vettem észre, hogy nagyon alacsony szinten beszéli a magyar nyelvet. Én a pedagógusoknál mindenféle tanárképzés mellé bevezetném a magyar nyelv oktatását is, mert rászorulnak. Fontos lenne még a szórványnak a külön kategóriaként való kezelése, mert ott a gyermekek anyanyelvi szintje nagyon különböző, és egységes tankönyv alapján majdnem lehetetlen az anyanyelvápolást tanítani.
A tanterv kidolgozásában gyakorlott pedagógusoknak kellene részt venni, nem olyanoknak, akik soha nem tanítottak. A gyakorlatnak óriási jelentősége van. A szakértelmen kell hogy legyen a hangsúly, és párthovatartozás nélkül kellene kiválasztani az embereket, de nem kell elzárkózni az anyaországi szakemberektől sem. Például Hoffmann Rózsa, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Neveléstudományi Tanszék vezetője, kiváló pedagógus, többször is járt nálunk, és nem árt másoktól is megkérdezni milyen tapasztalatai vannak, mert nem biztos, hogy mi mindent tudunk. A magyar oktatás színvonalával kellene hogy kitűnjön a környezetünkben, mert egy olyan magas színvonalú oktatás, amely példaértékű lehet, vonzaná a szülőket. (Fotó: Novák Mihály, Dávid Csilla)
Nagy Margit: Az anyanyelv állapota borzasztóan rossz a vajdasági magyarság körében
