Anyának lenni a legnagyobb ajándék és kaland. Tanulási folyamat azonban ez is, telis-tele soha nem tapasztalt boldog pillanatokkal, ugyanakkor kétségekkel és riadalmakkal. A fenti gondolatokat közösen fogalmaztuk meg Šuvak Gergely Gabriellával, amikor májusban a második fia születése alkalmából köszöntöttem.
Akkor újságolta a boldog, kétgyermekes, főiskolai végzettséggel rendelkező kismama, hogy sajnos korántsem telnek gondtalanul családja napjai:
– Terhességem harmadik hónapjában egy vírusfertőzés következtében betegszabadságra kellett mennem. Cipőgyári munkásként azonban sajnos egyébként sem tudtam volna tovább ellátni munkahelyi feladataimat. A gyárban tapasztalható körülmények – a ragasztók, vegyszerek hatása – a múltban kortól függetlenül több dolgozó nőnél is vetélést eredményeztek, így az a gyakorlat, hogy két-három hónapos állapotosként a cipőgyári munkásnők kénytelenek saját és babájuk érdekében felfüggeszteni a munkát. Sajnos november óta, amióta nem dolgozom, egyetlen dinárt sem kaptam kézhez. Remélem, ez a helyzet most, a szülést követően megváltozik, továbbá a köztársaságtól is érkezik majd két éven keresztül a második gyermek születése okán ígért támogatás. Sokat jelentene, hiszen Viktorom világra hozatalával egy időben a férjem munka nélkül maradt.
Hat hónappal később, a napokban értesültem arról, hogy pozitív változás állt be a topolyai Šuvak család életében, amelynek körülményeire, minőségére a gazdasági világválság jelentősen rányomta bélyegét. Családi otthonukban a két és fél éves Dávid és a hét hónapos Viktor társaságában az édesanya fogad. Ő erősíti meg hallomásból szerzett értesüléseimet: férje jelenleg, újra – bár szerződéses munkaviszonyban – kapott munkát. Addig, amíg a napi tizenkét órás munkaidejét töltő édesapa, Siniša érkezésére várunk, Gabriellától arról érdeklődöm, a szülést követően immár kézhez kapja-e rendszeresen a járandóságát, normalizálódott-e a helyzet e téren.
– Kezdetben, a szülést követően havi rendszerességgel megkaptam járandóságomat, és visszamenőleg a terhességgondozás időszakára vonatkozó jövedelmemet is. Több hónapja azonban újra rendszertelenül érkezik befizetés a számlámra. A második gyermek után járó állami juttatást havonta befizetik, de egyéb biztos havi bevételre sajnos egyelőre nem számíthat a család, legalábbis, ami az én jövedelmemet illeti – osztotta meg velem tapasztalatait az anyuka.
Mire előkerül Dávid kedvenc mesekönyve, a színes ceruza és a papír, a nagyobbik fiúcska megcsodálja a beszélgetésünket rögzítő diktafont, én pedig hol Dávid érdeklődését, ügyességét, hol a kisebbik fiú kúszó-mászó tudományát dicsérem, megérkezik az édesapa.
– Október 15-én megcsörrent a telefonom. Korábbi munkahelyemről, a Lohrból hívtak a jó hírrel: lenne munka a számomra, még ha meghatározott időre is. Beszélgetésünket követően három hónapra szóló munkaszerződést írtam alá a vállalattal. Annak vezetőségével együtt mi, munkások, mint korábban, jelenleg is bízunk abban, hogy megváltoznak a piaci feltételek, sikerül beindítani újra a termelési folyamatot. 2007 novemberében kerültem a céghez, amelynek alapítása és működtetése sikertörténetnek indult. Akkor az illetékesek hét éves munkatervet fogalmaztak meg. A gyárban, amely kétszáz munkást foglalkoztatott, emberbaráti viszonyok, tisztességes munkakörülmények között, biztos és szép bérért dolgoztunk. Én hegesztőként láttam el feladataim. Jelenleg is ilyen beosztásban dolgozom mintegy huszonöt társammal együtt. Ezúttal az afrikai piacra gyártunk utánfutókat. Be kell valljam azonban, félek, lesz-e munka a jövőben, követi-e újabb megrendelés a mostanit. Télvíz idején nehéz állást találni. Miután áprilisban munka nélkül maradtam, kerestem és vállaltam is időszakos munkát. Vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra az időszakra. A gépesített házi gazdaságokban egyre kevesebb személyi munkaerőre van szükség, a magánvállalkozók igényeihez, feltételeihez pedig nehéz igazodni – vallja Siniša, aki mondanivalója alátámasztásául kifejti:
– A topolyai üzemben gondot viseltek a foglalkoztatottakról. Többek között odafigyeltek arra, hogy a dolgozók tizenöt kilogrammnál súlyosabb terhet ne emeljenek. Ha például a kesztyűnk kiszakadt, nem vették rossz néven, ha annak azonnali cseréje miatt leállt a termelés. A dolgozók biztonsága, a személyi sérülések, balesetek elkerülése elsőbbséget élvezett. Augusztusban kerültem a Nemzeti Munkaközvetítő Hivatal listájára. Bár áprilisban sokadmagammal munka nélkül maradtam, augusztus elejéig jövedelmem hatvan százalékát mégis kézhez kaptam.
Sinišát a munkaközvetítő hivatalban szerzett tapasztalatairól is faggattam. A fiatal apukának pozitív tapasztalatai vannak e téren:
– A hivatalban elláttak hasznos tanácsokkal, ismeretekkel arról, hogyan válhatunk sikeresebb, magabiztosabb álláskeresőkké. Érdeklődtek, milyen képesítéssel, egyéb szakmai ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezem, szeretnék-e továbbképzéseken részt venni. Örömmel mondtam igent. Jelezték is: lenne esélyem, hogy a munkaközvetítő hivatal költségén részt vehessek Szabadkán egy decemberben kezdődő egy hónapos továbbképzésen. Mindenekelőtt azonban most a bizonytalanság jellemez. Nem tudom, részt vehetek-e majd ezen vagy hasonló tanfolyamon, munkanélkülivé válok-e újra a közeljövőben…
Búcsúzáskor a közelgő ünnepek is szóba kerülnek. A szülők hangjában szomorúságot fedezek fel. A család múlt évi karácsonya sem telt, és a közelgő karácsonya sem telhet gondtalanul. Tavaly már a novemberi hónapban megérezték a gazdasági világválság kedvezőtlen hatásait, első jeleit. Kezdetben a családapa csak a szombati munkanapokon nem dolgozott, aztán a péntekek is felszabadultak… A szűkösebb anyagi keretek miatt a gyermekek idén sem fedezhetnek fel annyi ajándékot a fenyőfa alatt, amennyit szüleik legszívesebben nekik szánnának.
– Az idei évre tervezett házfelújítási munkálataink sem valósulhattak meg. A lakás belső berendezését is újítani terveztük, de mindenekelőtt a padlózat cseréjét tartottuk fontosnak. Mindkét fiunk asztmás, így át szerettünk volna térni a padlószőnyegről más padlóburkolatra. Reméljük, a jövő évben erre sort keríthetünk – osztotta meg velünk terveiket Gabriella.
Viktor és Dávid játék közben
