Hazajött – hangzott a szomorú válasz arra a kérdésemre, hogyan boldogul a jófejű gyermek az egyetemen. A mokány srác ugyanis nem volt hajlandó csúsztatással érvényesülni. (Ha 20-ast csúsztatsz az indexbe, aláírást ér, ha 50-est, megvan a vizsga is.)
Olvasói reagálások szerint egyes kórházi osztályokra be sem léphet a beteg kenőpénz nélkül. Nem a hálapénzről beszélünk, ugyebár, mert azt köszönetképpen adná a beteg az orvosnak – miután az segített rajta.
Kenőpénz, megvesztegetés, lefizetés, korrupció. Állítólag egyszerű ügyintézést is megkönnyít, ha becsempészünk a dokumentációba egy kis motivációt. Álláskeresés? Ne is induljunk neki, ha nincs, aki segít – persze, nem önzetlenül.
Nem véletlen, hogy nincs egyöntetűen elfogadott definíciója a korrupció szónak, hisz mindenütt, mindenkor, mindenben ott rejtőzhet számtalan (gazdasági, politikai, közigazgatási...) válfaja valamelyikében. Tudjuk, hogy a latincorruptĭo, romlás szóból ered, s olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Meglehetősen képlékeny dolog, hiszen ami ma megvesztegetés, az holnap szívesség, ami ma kenőpénz, az tegnap a hála természetes megnyilvánulása volt.
Az ENSZ 2003-ban nyilvánította december 9-ét Korrupcióellenes Világnappá. Az idei megmozdulások jelmondata A Te NEM-ed is számít. Ilyenkor hozza nyilvánosságra a Transparency International az országok korrupciós ranglistáját. Nos, a 180-as lista élén (mint legkevésbé korrupt társadalom) Dánia áll, mögötte Új-Zéland és Svédország. A legvégén Szomália kullog, alig előzi meg Myanmar, Irán és Haiti. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül Szlovénia az előkelő 26. helyen szerepel, Horvátország a 62. Szerbia pedig osztozik a 85. helyen Montenegróval, sőt Albániával is. A testvéri Oroszország a 147. helyet mondhatja magáénak.
Ma ne fogadjunk el, és ne adjunk kenőpénzt, ne kössünk homályos megállapodásokat, ne fizessünk vissza az áru „megbeszélt” árából – szól a felhívás. Vagyunk jó néhányan, akik ezt felhívás nélkül sem tesszük.
Nincs az a pénz – mondjuk, ha valamit nagyon nem akarunk megtenni. Van az a pénz – mondják a bölcsek, hisz állítólag mindenkinek megvan a maga ára, csak az a kérdés, hogy mekkora.
Az egyetemen (mi még tudással is érvényesülhettünk) verseket elemezve József Attila sorainál fennakadtunk: „Szegényember akkor lop, ha éhes, / Akkor se lop, dehát nagyon éhes.” Most akkor lop, vagy nem lop? Ezt itt a kérdés.
Igen, a Mi NEM-ünk is számít. És a NEM súlya attól függ, mennyire taksáljuk saját magunkat.
