2024. július 16., kedd

Nem elég csak beszélni

Egeresi Sándor: Ha az EU-tagság valóban az ország stratégiai érdeke, akkor annak teljesítendő feltételei vannak

A múlt héten Strasbourgban és Brüsszelben járt Egeresi Sándor a Tartományi Képviselőház elnöke. Mi célból és milyen eredménnyel, arról valljon maga!

– Az Európa Tanács (ET) strasbourgi székhelyén, ahol öt régió képviselői vázolták térségeik közigazgatási autonómia-modelljeit, köztük magam is a Vajdaságét, tárgyaltam Yavuz Mildonnal, az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának (CLRAE) elnökével, valamint korábbi elnökével, Giovanni di Stasival és Jean-Louis-Lorrainnal, az ET demokrácia- és politikai kérdésügyi főigazgatójával. Valamennyi találkozó azt a célt szolgálta, hogy felkészüljünk a csatlakozási időszakra, hogy az uniós körök felé jelezzük ilyen irányú felkészültségünket és elszántságunkat. Kifejezésre juttattam azokat az értékeket és érdekeket, melyeket a Vajdaság és annak statútuma kell, hogy szavatoljon, köztük elsősorban a gazdasági fejlődés szemszögéből, nemkülönben pedig az itt élő nemzeti közösségek egyenrangúsága tekintetében. Külön megtisztelés volt számomra, hogy Brüsszelben fogadott Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke, aki támogatta a Duna Eurórégió megalakítását, a tolerancia-program erősítését, csakúgy a régiók parlamentjei közti együttműködés erősítését. További tárgyalópartnereimmel, Doris Pack, Jelko Kacin és Hannes Svoboda EP-képviselőkkel egyetemben ő is aláírta a toleranciaügyi euroregionális kezdeményezést. Találkoztam még Becsey Zsolttal és Szent-Iványi Istvánnal, magyar európai parlamenti képviselőkkel is. Ezek során egyebek között kezdeményeztem a térségünk országai közti megbékélési folyamatot, ami összhangban van azzal az Európa-politikával, melyet a Vajdaság képvisel és – merem remélni – Szerbia is vallja.

Milyen benyomásokat szerzett és tett?

– Valamennyi beszélgetésem során azt tapasztaltam, hogy az európai közeledés jelenlegi igazi promotőre a Vajdaság. Amikor a tartományi statútum ügyét tettem szóvá, kivétel nélkül minden tárgyalópartnerem elmondta, hogy Szerbia integrációs törekvéseinek mérföldköve az, hogy Belgrád jóváhagyja a vajdasági alapokmányt. Nemzetközi megítélése, tekintélye függ ettől. Sajnos úgy tűnik, Belgrád továbbra is csak elméletben támogatja az uniós integrációt. Ez nem elég. Nem elég beszélni arról, hogy Szerbia az unió tagja szeretne lenni, nem elég beszélni arról, hogy a Vajdaság egy régióként szerepel majd ebben, hanem tenni is kell valamit ennek érdekében. A statútum ilyen irányban egy lépés. Ezt kell felfogniuk Belgrádban. Ez politika és nem szerelem kérdése. Pontosabban érdekek kérdése. Ha az EU-tagság valóban az ország stratégiai érdeke, akkor annak teljesítendő feltételei vannak. A feltételek egyike a Vajdaság ügyének rendezése, ami – nem mellékesen – elsősorban belpolitikai ügy. Sajnos az az érzésem, hogy minden, ami A és V betűvel kezdődik, autonómiát és Vajdaságot jelent, az Belgrádban – párthovatartozástól függetlenül – ellenállásba ütközik, az szeparatizmus, holott ennek valósághoz semmi köze sincs.

■ Bár csak afféle bizalmas háttérinformációként illik kezelni, úgy rémlik, az EU újabban kissé viszolyog a bővítéstől, Brüsszel lassítani, ideiglenesen jégre tenni szándékozik az ország uniós közeledését. Ez óhatatlanul bennünket is érint...

– Jelzésértékű lehet, hogy az EU nem említi a 2009-es évet, ami eddig egyebek között a tagjelölti státus elnyerésének éveként szerepelt. Ez részben valóban a szerb diplomácia húzásaival magyarázható. Alkalmazkodni kellene a valósághoz, az európai követelményekhez.

A szerb külügy viszont folyamatosan rossz üzeneteket küld. Ön szerint Belgrád hajlandó lesz alkalmazkodni?

– Rá lesz kényszerítve, mert nincs más alternatíva. Azaz van; vagy elfogadjuk mindazokat a feltételeket, amelyeket az összes többi mai tagállam elfogadott, vagy...

Már a verebek is kívülről tudják valamennyit, gyakorlati síkon mégsem történik semmi. A parlamentnek egyebek között mintegy 40 olyan törvényt kellene elfogadnia, amelyek az integrációs folyamat elengedhetetlen elemei.

– Szerbiának tiszteletben kell tartania az általa is vállalt nemzetközi kötelezettségeket, ami Hágát illetően két emberre, Mladićra és Hadžićra szűkíthető. Hogy mi ennek az ára, miért a halogatás, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy – mint már mondtam – nem elég csak beszélni az uniós integrációról, mert most ez divatos. Nagyon keveset tesznek annak érdekében, hogy a Szerbiáról alkotott külső kép megváltozzon. Brüsszeli és strasbourgi tárgyalásaim egyik célja éppen az volt, hogy a Vajdaságon keresztül próbáljam erősíteni Szerbia európai arculatát. Úgy érzem, sikerült, mert tárgyalópartnereim egyként támogattak. A Vajdaság e tekintetben kulcsszereppel bír, Szerbia külpolitikájának a fénypontja... legalábbis kellene lennie – mondta Egeresi Sándor