Az elmúlt hétvégén Magyarország több városában rendeztek nemzetközi betlehemes találkozót, egyik ilyen rendezvényen horgosi gyerekek is részt vettek, maradandó élményeket szerezve, maradandó élményeket nyújtva.
A horgosi Fészek Nagycsaládos Egyesület hagyományőrző csoportja már tavaly is betlehemes játékkal lepte meg azokat, akiknek karácsonyi ajándékkal kedveskedett a civil szervezet az ünnep alkalmából. Nagy Gizella, az egyesület vezetőinek egyike szerint négy közül legnagyobbik gyermekének, Attilának volt az ötlete, hogy ne csak úgy, egyszerűen nyújtsák át az ajándékokat, hanem egy rövid pásztorjáték keretében. Akkor még csak egy angyalka és két pásztor vitte a betlehemi jászolban fekvő Kisjézuskát, idén azonban bővült a csapat, immár két angyalka és három pásztor köszönti az ünnepre készülődő házbelieket. Nem volt túl nehéz a feladatuk, hiszen nagyapáról unokára szállt a hagyomány, a Nagy nagypapa ugyanis szintén betlehemezett, még néhány évvel ezelőtt is fellépett egy karácsonyi műsorban.
– A VANCSESZ ( Vajdasági Nagycsaládok Egyesületének Szövetsége) gyűlésén mondtam, hogy van egy kis betlehemes csoportunk, és szívesen elmegyünk bárhova karácsonyt köszönteni. Krizsán Vilmos, a VANCSESZ elnöke éppen akkor kapott egy felhívást a debreceni betlehemes találkozóra, javasolta, hogy jelentkezzünk. Jelentkeztünk, de lekéstünk, visszajeleztek viszont Győrből, hogy ott szívesen látnának. Tíz-egynéhány csoport érkezett Magyarország minden tájáról Győrbe, a határon túlról csak mi. Ez se volt egyszerű, eljutni oda, mert az utolsó pillanatban lett kész minden útlevél, a vízumok. Köszönet érte Darabán Piroskának, a magyarkanizsai önkormányzat munkatársának és a szabadkai főkonzul úrnak. Az ő segítségük nélkül bizony itthon maradtunk volna – mesélte Nagy Gizella.
A kis csoport két napot töltött Győrben a Harmónia Művészeti Központ vendégeként, Apor Vilmos püspök rezidenciájában elszállásolva, fellépésről fellépésre járva.
Az elmúlt pénteken érkeztek a találkozó színhelyére, szombaton délelőtt először Győrben mutatkoztak be a karácsonyi vásár keretében a szabadtéri színpadon, majd elvitték őket a környékbeli bácsai Művelődési Házba, ahol idősek előtt mutatták be a műsorukat. Mivel itt tévéfelvétel is készült, a forgatók arra kérték a közönséget, hogy aki ismeri az énekeket, bátran daloljon a betlehemesekkel. És az idős emberek boldogan énekelték a gyermekkorukból felidézett karácsonyi dalokat a horgosi angyalkákkal és pásztorokkal.
Még aznap délután egy csodálatos templomba vitték a gyereket, mert a szervezők a kunszigeti barokk templom oltárát találták a legmegfelelőbb helyszínnek arra, hogy előtte is tévéfelvétel készüljön a horgosi betlehemről. Gyönyörű volt ez a helyszín, mondták a szereplők és kísérőik, de megvolt a varázsa annak is, hogy este meg a három-négyezer főt befogadó Bartók Béla Művelődési Házban is felléphettek a győri karácsonyi gálaműsor keretében. A pellérdi és a szegedi betlehemesek mellett a horgosi volt a harmadik csoport, amelyik bemutatkozhatott ezen a nagyszabású rendezvényen.
Másnap, vasárnap reggel ismét felléptek Győrben a szabadtéri színpadon, a reggeli hidegben mosolyt varázsolva a karácsonyi vásár látogatóinak arcára, majd Szegeden mutatták be betlehemi játékukat a Dóm tér népes közönségének, a nagy adventi koszorú előtt. Itt hazai csoporttal találkoztak, hiszen közvetlenül utánuk lépett fel a horgosi cserkészek betlehemes csoportja is.
– Győrből alig akarták elengedni a gyereket, azt se tudták, mivel kedveskedjenek nekik. Különösen a pici angyalka lopta be magát a szívükbe, és lopta el a szívüket. Mindenütt nagy-nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hogy miért volt ilyen nagy a siker? Amikor megkérdezték tőlem, mi a különbség a falusi betlehemezés és a városi gyerekek játéka között, elmagyaráztam, hogy régen csak néhány betlehemes köszöntötte a családokat, hiszen többen be sem fértek volna a kis konyhákba. Amit a nagy csoportok előadtak, az inkább misztériumjáték, nem pedig hagyományos betlehemezés – magyarázta Nagy Gizella.
Akik az igazi horgosi betlehemet előadták: Nagy Tibor, Makra Dániel, Nagy Katalin, Cérna Gábor és Cérna Krisztina (csökkenő életkor-sorrendben). Akik felkészítették őket: Nagy Gizella, Makra Ilona és Cérna Hedvig. S hogy az anyukák szép munkát végeztek, annak ékes bizonyítéka a médiavisszhang, mely szerint „A programnak határon túli fellépője is volt: a vajdasági kisiskolások ízes magyar beszédű betlehemet adtak elő”.
Amíg ez a riport készült, folyamatosan érkeztek a telefonhívások Nagy Gizellához: szívesen látják a csoportot Magyarkanizsán az idősek otthonában, várják a betlehemeseket a horgosi óvodában, örülnének a fellépésüknek a véradók…
– A gyerekeknek most első az iskola, de ahová tudunk, mindenhova szívesen elmegyünk – mondták az anyukák.
S hogy milyen volt ez a betlehemes magyarországi út? Fárasztó, de gyönyörű. A lámpaláz gyorsan elmúlt, és megmaradt a játékkedv. Melyik volt a legemlékezetesebb szereplés?
A gyerekek szerint is az a meghitt bácsai, ahol az idős bácsik és nénik velük énekeltek, és bizony el-elmorzsoltak néhány könnycseppet a szemük sarkában.
