Jelentős dolognak tartom, hogy az ember élete folyamán átélje Isten jelenlétét, szeretetét, tudja, milyen úton induljon el felkutatásában. A keresésben, a megkeresztelt gyermekek lelki fejlődésében a keresztszülők tisztje is a segítségnyújtás. Ezt a támogatás kapja meg gyermekem Üveges Andreától, aki topolyai származású Pécsett élő hittanár, mentálhigiénés szakember, a Pécsi Hittudományi Főiskola mentora. Beszélgetésünkből kirajzolódik egy, a Vajdaságból elszármazott fiatal portréja a karácsonyi ünnepek alatt a topolyai ,,bázison” készült.
– Négy keresztgyerekem van, szüleik a baráti köröm tagjai. Igyekszem úgy teljesíteni vállalt feladatomat, hogy az adott család és a köztem lévő kapcsolattartás elmélyítése közben lelki segítség is lehessek a három kislány és a fiúcska számára. Bízom abban, hogy a keresztgyermekeim fejlődéséhez idővel hozzájárulhatok majd a hitben való járásuk elősegítésével is. Feladatvállalásom során a hittanári tapasztalatok, ismeretek feltehetően segítségemre lesznek majd, de mindenekelőtt azt tartom fontosnak, hogy a keresztszülő hétköznapjaiban és hitében is hiteles ember tudjon lenni.
Míg a bevezetőben a fiatal pedagógus a keresztszülőség szép hivatásáról vallott, beszélgetésünk folytatásában a gyerekekhez fűződő viszonyának egyéb megvalósulási formáiról is szó esett. A gyerekekkel való foglalkozásának sokszínűsége Andrea személyiségjegyeinek gazdagságára, érdeklődési körének széles palettájára is rámutatnak. Magánéletében, hivatásgyakorlása közben is állandó, élénk, gyümölcsöző kapcsolatot ápol a gyerekek több korosztályával is. Bár elmondása szerint a középiskolás korcsoporttal találja meg leginkább a közös hangot, úgy érzi, egyre tartalmasabb a fiatalabbakkal való kapcsolata. Jelenleg elsősorban az abaligeti Szent Mária Magdolna Gyakorló Általános Iskola és a Pécsett található Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diákjaival van napi kontaktusban. Az abaligeti diákok neki köszönhetik, hogy színjátszókként a közönségnek is bemutatkozhatnak, a középiskolásoknak pedig tanáruk jóvoltából lehetőségük van imaközösségben megnyilatkozni. Üveges Andrea a szellemi és a tárgyi jellegű népi hagyományvilágra vonatkozó ismereteit is igyekszik megosztani diákjaival. A Pécsett működő Misina Néptáncegyüttes egyik szakmai vezetőjeként az általános iskola felsőseiből és a középiskolásokból álló utánpótláscsoportot oktatja, továbbá évről évre tanártársával együtt betlehemezést szervez Abaligeten. Örömmel számolt be arról, hogy ebben a Pécs melletti faluban szoros együttműködés valósul meg a plébánia és az általános iskola között. Ő maga azzal is hozzájárul a kapcsolattartás sikeréhez, hogy a néphagyományban jelenlévő, az egyházhoz is kapcsolódó betlehemezés szokását élteti. Riportalanyomat irodalmi érdeklődés már kora gyermekkora óta jellemzi, jelenleg a pécsi Irodalmi Páholy című folyóirat állandó munkatársaként, olvasószerkesztőjeként is tevékeny. Tanítványainak a szavalóversenyekre való felkészülésben is szívesen segít, hittanóráin mondanivalóját, igyekszik irodalmi szövegekkel is alátámasztani. Hangsúlyozza: törekszik arra, hogy tanóráin ne csak oktatás, hanem nevelés is megvalósuljon:
– Véleményem szerint a bibliaismeretek, az erkölcstan, az egyháztörténet, a liturgika stb. megismertetése a fiatalokkal hozzájárul alapkultúrájuk fejlesztéséhez, de amit még fontosabbnak érzek: lényeges, hogy a tanultakat aktualizálni is lehessen a gyakorlatban. A hittanoktatáshoz az is hozzátartozik, hogy a mindennapi élethez kapjanak a diákok támpontokat, útmutatásokat.
Andrea a hittudományi felsőfokú tanulmányai mellett egy másoddiplomás egyetemi képzésen is részt vett. Mentálhigiénés szakemberként szerzett ismereteit jelenleg elsősorban az oktatásban kamatoztatja. Azért nyitott a mentálhigiéné irányába, mert értelmezése szerint ez a tudomány a világi, lelki gondozásról szól, amely jól összeegyeztethető a teológiai ismeretekkel, gyakorlattal. Korábban felmerült benne a gondolat, hogy mentálhigiénés szakemberként szerepet vállaljon a Hospice Alapítványon keresztül megvalósuló, haldokló betegek kórházban zajló lelki gondozásában, azok szeretteinek való segítségnyújtásban. Ma már nem biztos abban, hogy feladná pedagógusi pályáját, azt a feladatkört, amely kitölti az életét, amelyben megtalálja önmagát, ha lehetősége nyílna a Hospice keretein belül dolgozni.
Üveges Andrea a jelenből szemlélve éppen annyi időt töltött topolyai otthonától, szülőhelyétől távol, mint a vajdasági kisvárosban. Mára már mindkét közeget a sajátjának érzi. Törekszik az önazonosságra, azonos érték- és fontossági sorrend kialakítására, bármelyik biztos ,,bázisán” tartózkodik is. Beszélgetésünk záró részében megjegyzi, hogy korábban huzamosabb ideig nem tudta volna elképzelni, hogy hazatelepüljön, aztán, érettebb személyiségként már erősen érezte az ez irányú késztetést. A jövőt illetően azonban lányom keresztanyja szakmai és magánéletét Magyarországon kívánja kiteljesíteni, és a gyermekekhez fűződő sokrétű kapcsolatai közül a legszebbet, az édesanyait is ott életre hívni.
