A mai nyugdíjasokat nem nagyon zavarja, hogy nyugdíjba vonultak, hiszen azzal, hogy rendszeresen megkapják ellátmányukat, nem kell attól rettegniük, hogy esetleg munka nélkül, vele együtt pedig kereset nélkül maradnak. Zavarja azonban az a gyakran elhangzó fejtegetés, hogy a ma dolgozók viszik a vállukon a nyugdíjból élők másfél milliós táborának terhét. Pedig mennyire igaz ez a megállapítás. De nem az ő hibájuk, hogy ennek az országnak forrongó társadalmi átalakulása során, egy át nem gondolt politika hozadékaként, sok minden másra kellett az a pénz, amit a mostani nyugdíjasok, még aktív korukban nyugdíjjárulékként befizettek. Ez a pénz szőrén-szálán eltűnt, és még szerencse, ha éppenséggel befektetési tőkeként kezelték és hidak, utak vagy éppenséggel üdülőközpontok épültek belőle. Ebből a szempontból tehát az államnak kötelessége lenne eltartani munkából kiöregedett polgárait.
Igazságtalan dolog lenne csak csupán a nyugdíjasok szemszögéből kezelni a témát, annál is inkább, mert maga Radovan Jelašić bankkormányzó vetette fel nemrégiben, hogy Szerbiában alig másfél foglalkoztatott kénytelen eltartani egy nyugdíjast is. Ez a megállapítás nemcsak arra utal, hogy öregszik az ország, és hogy mekkora pénzügyi gondokkal küzd a költségvetés, hanem arra is, hogy az ország gazdasága és társadalmi felépítménye nem tudja kellő számban foglalkoztatni az életerős, munkaképes lakosság számottevő rétegét. Bár a hivatalos kimutatás a foglalkoztatást illetően enyhén emelkedő tendenciát mutat, októberben mégis valamivel több mint hétszázezren vártak munkára. Gondoljuk csak el, mennyivel könnyebb lenne előteremteni a nyugdíjak kifizetésére szükséges eszközöket, ha ezeknek a szerencsétlen munkanélkülieknek legalább a fele belátható időn belül munkához juthatna.
Nem helyes tehát az a beszéd, hogy a fiatalok és javakorabeli munkabíró lakosság tartja el az ország nyugdíjasait. Nem helyes már azért sem, mert ők nem eltartottak, az állam adós nekik ellátmányukkal, bár sokaknak ez az összeg a hideg vízre sem elegendő, nem hogy fizetni lehessen belőle a téli tüzelő árát, az áramot, a vizet és más egyebeket.
A világméretű pénzügyi válság hozadéka, hogy Szerbiában bizonytalan lett, marad-e jövőre is a most megemelt nyugdíj egész évben történő folyósítása. Nem elég az, hogy bejelentették: a nyugdíjakat 15 hónapra befagyasztották, a kormánykörökből származó legújabb kijelentések szerint, amennyiben a költségvetés negyedévi alakulása nem teszi lehetővé a kifizetést, akár csökkenhet is a nyugdíj összege, vagy növelni kell a járuléklábat.
Tehát a mostani állás szerint, nagy általánosságban a nyugdíjasok jobb helyzetben vannak „eltartóiknál”. Alapozhatjuk ezt a kijelentést arra a meggyőző statisztikai adatra is, hogy novemberben nominálisan és reálisan is az előző hónaphoz képest 2,03 százalékkal csökkentek a bérek, vagyis a novemberi átlagkereset adók és járulékok nélkül 33 613 dinár volt az októberi 34 311 dinárhoz képest. Ugyanakkor a nyugdíjak az elmúlt három hónapban nem változtak és nem is változnak a következő három hónapban sem. Igen, de hátra van még az év utolsó havi kifizetéseinek elszámolása, ami az utóbbi években tudvalevően mindig nagyobb volt a korábbiaknál. Nos, hogy most is így lesz-e, nem lehet rá mérget venni, bár vannak helyek, elsősorban a magánszférában, ahol számolnak a megemelt juttatásokkal. Ugyanakkor az állami és közhivatalokban, valamint a közintézményekben, -vállalatokban ez idáig igen visszafogottan nyilatkoznak a sokakat érintő kérdésben.
Jelen esetben, az októberi 14,13 százalékos nyugdíjnövelést követően, a fővárosi nyugdíjasok ellátmánya a legnagyobb. Ha nem ismernénk a városi piacok árait mondhatnánk, hogy jobban élnek, mint a normális öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjas vidéki társaik. Persze erre is megvan a magyarázat: a fővárosiak, vagy éppen az újvidékiek aktív korukban többet is kerestek.
Óriási különbségek vannaka nyugdíjak között, már aszerint is, hogy a jogosult hol, melyik biztosítási körzetben, városban él és dolgozott. Legalábbis ez derül ki abból a statisztikából, amely a szerbiai Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap és a Köztársasági Statisztikai Intézet kimutatása okán összehasonlítási alapul szolgált.
Ha a három alapvető kategóriát (átlagnyugdíj, köztársasági átlagbér és az átlagnyugdíjnak az átlagbérben való százalékos részesedését) szemléljük, alátámasztást nyer a fentebb tett megállapítás. És ha már a képzeletbeli ranglistán a nyugdíjak összegét illetően dobogós helyen a belgrádiak (26 709 dinár), újvidékiek (25 147) és pancsovaiak (22 916) állnak, a sort Prokuplje (17 200), Pirot (17 132) és Novi Pazar (15 888) zárja. A köztársasági átlag 21 712 dinár. Ugyanakkor az októberi átlagbér Belgrádban 41 565 dinár volt, Újvidéken 39 668, Pancsován pedig 37 407 dinár, ami a fővárosban az átlagbér 64,25 százaléka, Újvidéken 63,52, a kőolaj városában pedig 61,26 százalék. Érdekes módon alakult a helyzet Óbecsén, ahol a több mint szerény októberi átlagfizetés (23 782 dinár) közepette az átlagnyugdíj 20 802 dinár volt, ami az átlagbér igen magas, 87,47 százaléka. Érthetően ez utóbbi szám nem a nyugdíjasok jólétét, inkább a foglalkoztatottak megalázóan alacsony bérét szemlélteti.
És még valami, 2008-ban a nyugdíjak növekedése az előző évihez képest várhatóan több mint 15 százalékos lesz. Ugyanakkor a keresetek növekedése az év 10 hónapjában 18,61 százalékos volt. A lemaradás szemet szúró. Októberben a 14,13 százalékos emelés után az átlagnyugdíj az átlagbér 63,28 százaléka volt, éves szinten nyilván rosszabb lesz az arány, de nem sokkal. Ha a bűvös hatvan százalék felett alakulna, januári rendkívüli nyugdíjemelésre a törvény szerint akkor sem számíthatnánk, ha időközben nem történnek a megszigorítások.A Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás értelmében nyugdíjemelésre 2009-ben nem igen lehet számítani. Ám azok, akik 2008-ban semmilyen alapon sem nyertek nyugdíjjogosultságot 2009-ben már fél évvel későbben mehetnek nyugállományba. Magyarán: a nők 59, a férfiak pedig 64 évesen. Továbbra is megvan az a lehetőség, hogy aki ledolgozott 35 (nők), illetve 40 (férfiak) évet öregségi nyugdíjba vonulhat. A nyugdíj összegének kiszámítása egy bonyolult matematikai művelet, melynek során a szolgálati évek során befizetett nyugdíjjárulékot veszik alapul.
