Szörnyű év volt ez. Egymást érték az elemi csapások; aki szárazon megúszta a jégverést, azt vagy elérte a nyújtófával testápolni szándékozó kedves feleség, vagy térdig a kánikulában evező és hideg sör nélkül maradt, minimum választási kampány formájában sújtott le rá az ítéletidő.
Apropó választás! Egy új-zélandi terriert is a 2,8 millió választópolgár egyikeként jegyezték be, lévén, hogy gazdája – csak úgy heccből – egy hivatalos kérdőíven feltüntette nevét, azt írva, hogy Toby 28 éves és foglalkozására nézve rágcsáló-vizsgáztató. Aláírásként rányomta kedvence mancsát és úgy küldte be az ívet a választási bizottsághoz, amely aztán választópolgárként regisztrálta. Toby mégsem voksolt, mert – mint gazdája újságolta – nem érdekli a politika.
Na, a kanadaiakat sem nagyon. Egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság bő kétharmada azt sem tudja, hogy ki az államfő; tízből négyen nem tudják, hogy hazájuk alkotmányos monarchia, négyből ketten pedig úgy tudják, hogy a miniszterelnököt a polgárok választják, holott ezt a parlament teszi. Bárhogy forgatom is, boldog emberek ezek a kanadaiak.
Nem tudom értesültek-e róla, hamarosan a nemzeti kisebbségekkel való harmonikus együttélésről szóló tantárgyat vezetnek be. Az új tantárgy az általános iskola első osztályától a középiskola végéig kötelező lesz. A reform enyhe „szépséghibája”, hogy ezt nem itt, hanem Kínában vezetik be.
Indiában viszont még merészebb újításokkal álltak elő, ott a boszorkányság kerül be az általános iskolák tananyagába, mert – érveltek az oktatásügyiek – már gyerekkorban el kell kezdeni a babonák elleni küzdelmet, ha véget akarnak vetni az évente számos áldozatot követelő boszorkányüldözéseknek.
Egy tanzániai eset példázza, hogy Afrikában sem ártana bevezetni, igaz a tekintett esetben a kárvallottak éppen egy balkezes boszorkánymester áldozataivá lettek. Történt, hogy egy falucska négy – foglalkozására nézve hivatásos betörőként életét tengető – polgára azzal a kéréssel kereste fel a jó hírnévnek örvendő mágust, hogy tegye őket sérthetetlenné puskagolyóval vagy késszúrással szemben. A szakember meg is tette, ami tőle tellett: mély vágásokat ejtett a páciensek testén, majd varázskenőcsöt és csodaport dörzsölt sebeikbe. Az egyik kúrált sajna már a rituálé alatt elvérzett, a másik háromnak még volt ereje elkecmeregni a kórházba. Ott kapták el őket a rendőrök egy korábbi magánlaksértési ügy miatt. A varázslónak viszont nyoma veszett.
A hülyeségért persze nem kell ennyire messzire menni, a kártyából, tenyérből, kávézaccból jósoló, valamint szemmel verés elleni praktikákat és átokfeloldást végző szakkáderből környékünkön is bőven akad. A szeánszok eredményei sajna csak ritkán válnak közkinccsé. Egy ciprusi esetről azonban még a Reuters is beszámolt. Egy kliens azon kérése nyomán, hogy a feleségével és az anyósával való kapcsolata megjavuljon egy vajákos asszonyt keresett fel, aki ennek érdekében egy
nyers tojást ütött a férfi gatyájába (a varázslathoz kellett még fanszőr, köröm és egy kanál is), majd szolgálataiért mintegy 7500 ezer eurónak megfelelő ciprusi fontot vasalt be. Az illető sajnálatára az anyóssal és a felséggel is változatlan maradt a kapcsolata... az átokfeloldó asszonysággal ellenben jócskán megromlott, olyannyira, hogy boszorkányságért feljelentette.
A kegyetlen háborúk meg közben – dátumra, ünnepre fittyet hányva – folyvást folynak. Most éppen Skóciában dúl egy nagy (mókus)honvédő csata. A közelmúltban három évre szóló 2,16 millió dolláros programot hagytak jóvá a tengerentúlról érkezett agresszív terroristák ellen vívott elkeseredett harcra. A betolakodók rendhagyó módon amerikaiak, folyományaként a terrorista minősítést sürgősen vissza kéne vonnom, mert még kiderül, hogy nem tudom, az amerikaiak csak igazságos háborúkat vívtak és vívnak a szabadság és a demokrácia érdekében.
Annyi bizonyos, hogy – mint korábban az Afrikából rabszolgaként hozott négereket – a viktoriánus korban brit szigetekre telepített szürke mókusokat sem kérdezték meg, van-e kedvük hazát cserélni.
Tévedtek. Az őshonos vörösöknél csaknem kétszer nagyobb testű szürkék erősebbnek és rátermettebbnek bizonyultak az élelemért és élettérért folytatott küzdelemben, így az előbbieket a kipusztulás fenyegeti. Az állatvédők adatai szerint Nagy-Britanniában mindössze 120 ezer vörös mókus maradt, ezeknek 75 százaléka Skóciában él. A szürke mókusok száma viszont 2,5–5 millióra tehető.
A fene az asszociációmat, ez tisztára olyan, mint Koszovó.
