A kultúranapi rendezvénysorozathoz kapcsolódóan a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, az Anyanyelvi Konferencia és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében szombaton tartották meg Zentán a hagyományos Kárpát-medencei kulturális fórumot, amelynek központi témája a Kárpát-medencei kulturális szervezetek közös stratégiai feladatainak megfogalmazása volt. A rendezvényen jelen volt Beke Márton, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közművelődési Főosztályának vezetője is, akivel a tanácskozást követően beszélgettünk.
– Az volt a célunk, hogy felelevenítsük, illetve megerősítsük, szorosabbá tegyük a Kárpát-medencében működő közművelődési intézmények, szervezetek együttműködését, annak érdekében, hogy azok a közművelődési szervezetek, amelyek részben itt, Vajdaságban, részben a Kárpát-medence egyéb helyeit a magyarországihoz hasonlóan közművelődési tevékenységet végeznek, újra rátaláljanak egymásra, és meghatározzák azokat a pontokat, amelyek mentén tovább folytatják az eddig megkezdett együttműködésüket.
Mit tapasztal, ezeknek a szervezeteknek mennyiben hasonlóak a problémáik a különböző régiókban?
– Részben azonosak, részben különbözőek. Természetesen mindegyik szervezet találkozik azokkal az általános társadalmi-gazdasági nehézségekkel, amelyek egész Európát sújtják, ugyanakkor mindegyik intézménynek más és más a helyzete attól függően, hogy milyen támogatási rendszer vagy milyen egyéb szisztéma segíti a munkáját. A megbeszélések által éppen ezért azt szerettük volna elérni, hogy minél inkább kikristályosodjanak azok a pontok, amelyek mentén az együttműködés szorosabbra fűzhető, elsődlegesen a közművelődési munkának azon társadalmi és gazdaságfejlesztő szerepe mentén, amely arról szól, hogy ez a szakma hogyan tud a kultúra eszközeivel hozzájárulni az emberek jólétéhez, és ahhoz, hogy picit jobban otthon érezhessük magunkat ebben a világban.
Mik lehetnek majd azok a pontok, amelyek az együttműködés elmélyítésének alappilléreit képezik?
– Az alappilléreit alapvetően éppen az az említett szakmai munka képezheti majd, amelynek véleményem szerint elsősorban arról kell szólnia, hogy a kultúra eszközeivel megteremthessük annak lehetőségét, hogy jobban otthon érezhessük magunkat ebben a világban, hogy jobban megértsük a körülöttünk lévő világot, akár a kisebb helyi, akár a nagyobb globális folyamatokról legyen szó, hogy az emberek azonosítani tudják azokat a problémákat, amelyek megoldása többnyire csak közösen lehetséges, mindeközben meghatározva azokat a pontokat is, amelyeknek a megoldásához ők, akár egy személyben, akár közösségként, már kevésnek bizonyulnak, mert fontos, hogy ezeknek a helyzeteknek a megoldása vagy a pozitív helyzeteknek a megtartása érdekében ne csak gondolkodjanak együtt, hanem tudjanak együtt is cselekedni. Azt gondolom, a közművelődési munkának ez az egyik elsődleges szempontja, de itt, a határon túli közösségekben, a határon túli területeken természetesen fontos szempont a magyarság és a nemzethez való tartozás erősítése, megélhetése vagy megéltethetése is.
Említette, hogy a régióspecifikus problémák mellett megjelenő általános nehézségek között kiemelt szerep jut a gazdasági nehézségeknek. Ezeknek a kiküszöböléséhez milyen mértékben tud segítséget nyújtani az anyaország?
– Az anyaország szempontjából leginkább a saját magunk szűkebb kulturális közművelődési területére vonatkoztatva tudok beszélni. Mindegyikünkben benne rejlik az a tehetség, amely a boldogulásunk kulcsa lehet, akár fiatalon, akár középkorúan, akár idős emberként. A közművelődési kulturális szakma annak a kerete vagy terepe lehet, hogy mindegyikünk jöjjön rá a benne szunnyadó tehetségre, a vállalkozási lehetőségekre, és az embereknek adjon bizodalmat, önbizalmat ahhoz, hogy el tudjanak indulni a saját maguk szempontjából legjobbnak tartott úton. Ebben természetesen számos nehézség van mindegyikünk előtt, aki éli a maga életét. A közművelődési szakma úgy tud hozzájárulni mindehhez, hogy megteremti annak a közösségnek a kereteit és lehetőségeit, aminek köszönhetően, ha valaki elbukik, vagy nehezebben halad előre azon az úton, amelyet be szeretne járni, akkor a közösség megtartja őt. A mi szakmánk tehát nem direkt módon tud segíteni ezeknek a gazdasági helyzeteknek a megoldásában, hanem sokkal inkább olyan hosszú távú és a fenntartható fejlődést lehetővé tevő kereteket tud kialakítani, amely a közösség ereje, a közösségi háló segítségével az egyes embert megtartja a nehezebb helyzetekben is.
