A pancsovai Agroživ vállalat ügyében indított tárgyalást kísérő kollégáknak is a szemet szúrt, hogy a pénzügyi mesterkedésekkel meggyanúsított személyek közül az igazságszolgáltatás különös szigorral viszonyult a magyarittabéi Juhász Sándorhoz. Kívülállónak akár úgy tűnhet, hogy Miroslav Živanov tulajdonos után ő a fő felelős, ugyanis egyetlen szerződés aláírása miatt – hét nap híján – húsz hónapot volt vizsgálati fogságban.
Juhász Sándor magyarittabéi tanügyi munkás, volt iskolaigazgató, a helyi közösség elnöke, a helybeli sportegyesület mozgató ereje, a bégaszentgyörgyi község oktatási felelőse, a községi beruházási alap elnöke, a kőolajszármazékokból származó jövedelem pénzügyi alapjának elnöke. Tisztségeiből kifolyólag számos beruházást vezetett (iskolák, óvodák, sportlétesítmények, templomok, művelődési házak, utak, felújítása illetve építése), de sohasem gyanúsították meg visszaéléssel és nem került összetűzésbe a törvénnyel. Több társadalmi elismerést kapott, köztük a község Októberi Díját.
– 2001-ben a Yuko-trgovina vendéglátóipari-kereskedelmi vállalatba kerültem, amely 2004-ben a csőd szélére jutott. Ekkor elfogadták a pancsovai Agroživ keretébe tartozó bégaszentgyörgyi Agroživ-Yuko együttműködési szerződését, engem pedig igazgatóvá neveztek ki. Félve vállaltam a tisztséget, hisz tanügyi dolgozó voltam, és nem volt tapasztalatom egy gazdasági vállalat vezetésében. De a kompánia vezetősége és a munkások nyomására elvállaltam. Három és fél évig voltam igazgató, és az idő alatt a vállalat talpra állt, és egyetlen munkás sem kapott felmondást – nyilatkozta Juhász.
Hogyan került sor a vitás szerződés aláírására?
– 2004 decemberében berendelték Pancsovára az Agroživ társaság keretében dolgozó vállalatok húsz igazgatóját, szerződés aláírására. Senki sem tudta pontosan megmagyarázni, hogy milyen szerződésről is volt szó. Egyenként hívattak be bennünket, és utolsónak írtam alá a részvények vásárlásáról szóló szerződést. Semmit sem értettem, de azt bizonygatták, hogy „minden a törvény szerint van”. Később, a bíróságon tudtam meg, hogy ezeknek a szerződéseknek köszönve a társaság tulajdonosai jogosultak az osztalék felvételére a folyószámláról. Több szerződést nem írtam alá, de a többi igazgató igen. Volt, aki később, 2005, 2006 és 2007 folyamán nyolc-tíz hasonló szerződést írt alá. A tulajdonosok másfél milliárd dinárt vettek fel. Persze ehhez a pénzhez nekem és a többi igazgatónak semmi közünk nem volt. A Privatizációs Ügynökség egyébként 2007-ben megsemmisítette a szerződést, amelyet Pancsován aláírtam.
Elsőként tartóztatták le 2008. március 31-én, két nappal fia lakodalma után. Öt hónap után emeltek vádat. A 21 vádlott közül az Ön elleni vádirat a legrövidebb: gazdaságban elkövetett hivatali visszaéléssel terhelik.
– Sokáig nem értettem, mi történik, hogy kerültem börtönbe? Miért? Hol hibáztam? A tulajdonossal vagy munkatársaival soha nem tárgyaltam a vállalatom ügyeiről, én csak a 63 munkásomról viseltem gondot. Két hónap után hat igazgatót kiengedtek, nem sokkal később a többit is. Engem, az anyavállalat igazgatójával együtt, majdnem húsz hónapi fogva tartás után engedtek ki. A tulajdonos és helyettese egy hónappal később kerültek szabadlábra. A húsz hónapig tartó eljárás folyamán a nevemet csak két tanú említette, azok is a javamra vallottak.
Miközben a tárgyaláson a védelem azt próbálja bebizonyítani, hogy az osztalék felvevése nem volt törvényellenes, a vádat képviselő ügyészt lecserélték.
– Hogyha az új ügyész eláll a vádirattól, kártérítést követelek, mert ártatlanul tartottak börtönben, beletapostak becsületembe, tekintélyembe. Harmincnyolc évi munkámért nem ezt érdemeltem – mondta el Juhász Sándor.
