Az átlőtt szívű Kossuth-szobor (Kecskés István felvétele)
Húsz éve hagyomány, hogy Vajdaság magyarsága március 15-én Magyarittabén, a Kossuth-szobornál rója le kegyeletét az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Először (1990-ben) 14-en koszorúztak, aztán évről évre nőtt a helybéliek és a vendégek száma, mígnem ez lett a délvidéki magyarság úgymond központi megemlékezése. Elsősorban annak köszönve, hogy a ma már alig 1300 lakosú közép-bánsági szórványtelepülés lakói több mint egy évszázadon keresztül féltve őrzik Kossuth Lajos egyetlen bánsági szobrát, Horvay János szobrász alkotását, amelyet 1904. május 14-én lepleztek le.
1919-ben a szobrot egy megszálló szerb katona átlőtte, majd lelökték a talapzatáról. Két napig ott hevert a szobor a talapzat mellett, majd éjnek idején gondos, hazafias kezek eltüntették. E kis magyar közösség közös, féltve őrzött titka volt, hogy a szobor a református templomban várja a békésebb időket.
Az újabb kori megemlékezéseken mindig képviselteti magát az anyaország, de más határon túli területekről is érkeznek vendégek. Itt vannak a vajdasági magyar pártok vezetői, a civil szféra képviselői, az utóbbi években pedig a Magyar Nemzeti Tanács is jelen van. Körvonalazódott egy protokoll: istentisztelet a református templomban, ünnepi műsor, beszédek a templom előtt álló Kossuth-szobornál, legvégén pedig a kegyelet virágainak elhelyezése. Így zajlott az ünnepség hétfőn is. Csak most jóval kevesebben voltak, mint a korábbi években.
Pedig a megemlékezés programját idén is ugyanúgy megszervezték, szétküldték a meghívókat, kezdve a belgrádi magyar nagykövetségtől a pártokon át a helyi közösségekig. De már a visszajelzésekből látszódott, hogy idén kevesebben lesznek Magyarittabén. A szervezők nehezményezik, hogy a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségétől visszajelzést sem kaptak a meghívójukra, s nem is jelent meg képviseletük. A kevesebb részvevő egyik oka az lehet, hogy ugyanerre az időpontra lett bejelentve a szomszédos Tordán megtartandó megemlékezés is, ahol egy anyaországi és egy erdélyi testvértelepüléssel együtt ünnepeltek.
– Magyarittabé mindig a napján ünnepli a nemzeti ünnepet. Ezt egész Vajdaság tudja, ha tudni akarja. A Kárpát-medencében a magyarittabéi a legdélebben fekvő Kossuth-szobor. Hol lehet ünnepelni szebb helyen a március 15-ét, mint ennél a szobornál, amelyre büszkék vagyunk, s amelyet elődeink önkéntes adományokból állíttattak fel, 106 évvel ezelőtt? Amikor még nádfödeles házban laktak, faekével szántottak, nyolc-tíz gyereket neveltek, s mégis áldoztak arra, hogy nemzeti hősünknek emléket állítsanak. Nem értem, hogy miért kellett most ugyanebben az időpontban szervezni egy párhuzamos rendezvényt, egyazon község területén. Talán túl sokat nézzük a magyar televíziót és látjuk, hogy ott egy faluban több helyen is ünnepelnek? Sőt, kordonokat is állítanak. Remélem, hogy nem az a cél, hogy nálunk is kordon mögött történjenek az ilyen rendezvények, mondja Szakál Ferenc tanácselnök.
Milyen visszhangja volt az idei megemlékezésnek?
– A történtek ellenére természetesen továbbra is megszervezzük a Kossuth-szobor megkoszorúzását, de nagy az elkeseredés a mellőzése miatt. Mert idén csak a Helyi Közösség Tanácsa és a Demokrata Párt helyi szervezete koszorúzott a magyarittabéiek nevében. Értesüléseim szerint a VMSZ helyi vezetői ebben az időben Tordán ünnepeltek. Felmerül a kérdés, hogy akkor ki az, aki megosztja a magyarságot, ki az, aki éket akar közénk verni? Sok jelenlévő vendég is nehezményezte, hogy ilyen kis térségben miért kellet két helyszínen is, ugyanabban az időben ünnepséget szervezni. Ez nem tőlünk függött. Sajnos a médiában sem jelentették be a magyarittabéi koszorúzást.
Ezentúl majd versenyt futunk mi is az ünnepeink megszervezéséért?
– Mindenki a pályázati eszközök után Budapest felé néz, onnan várja azt, hogy valamilyen emléket állíthasson. Felvetődik a kérdés, hogy mi lett a száz évvel ezelőtti emlékhelyeinkkel, szobrainkkal. Miért nem őriztük azokat meg? Azok helyett most egyesek más pénzén akarnak újabb emlékműveket állítani. Sajnos a médiák ezeknek az eseményeknek adnak nagyobb teret.
Mindehhez hozzájárult-e az, hogy a magyarittabéi tanácsban többségben vannak a DP tagjai?
– Tény, hogy a legtöbb a demokrata, vannak pártonkívüliek, vannak a ligából és van tanácstagja a VMSZ-nek is. Nem tudom, hogy az ilyen összetétel befolyásolta-e történteket, de bár nekünk magyaroknak tiszteletben kell tartanunk azt, hogy mindenki politizáljon ott, ahol akar. A választások után mindannyian csak magyarittabéiek vagyunk, és legfontosabb feladatunk az, hogy a magyarságért tegyünk valamit.
A magyar választói névjegyzéket hányan írták alá a faluban?
– A polgárok ötven-hatvan százaléka. De tudni kell, hogy ez az arány nyilván nagyobb, mivel a szavazati joggal rendelkezők egy része tartósan külföldön tartózkodik. A névjegyzékre való feliratkozás serkentésére körlevelet küldtünk a falubelieknek.
Az idén Magyarittabén újra koszorúztak azok, akik 1990-ben elkezdték.
– Örülünk, hogy eljöttek, köszönettel tartozunk nekik azért, hogy akkor biztattak bennünket, és a második évben már a helybéliekkel együtt helyezték el a kegyelet virágait.
