2024. november 25., hétfő

Politikai indíttatású incidens

Nem a Damjanich-emlékmű az egyedüli Vajdaságban, melyet ilyen-olyan okokból el lehetne távolítani.

Elítélő pártközlemények sora, aláírásgyűjtés és tiltakozó megmozdulás követte a Damjanich-emlékmű átadását. Kezdetben az adai önkormányzatra mutogattak a legtöbben, követelve a dombormű mielőbbi eltávolítását. Rövidesen tartományi szintű problémává nőtte ki magát a testvérvárostól ajándékba kapott szobor ügye, s a szinte egymással versenyezve tiltakozó pártok a tartományi intézmények felé fordították tekintetüket, lépéseket, válaszokat követelve a vezető politikusoktól. Pedig nem a Damjanich-emlékmű az egyedüli Vajdaságban, melyet ilyen-olyan okokból el lehetne távolítani.

Egeresi Sándornak, a Tartományi Képviselőház elnökének a reagálását, aki a dombormű leleplezésekor éppen a nemzetek közötti megbékélésre, illetve egymás történelmének az elfogadására, az áldozatok miatti erkölcsi rehabilitáció szavatolására szólított fel, szinte mindegyik tiltakozó párt erélyesen követelte. A politikust arról kérdeztük, hogyan lehet rendezni a Damjanich-emlékmű körül kialakult problémákat, miről tanúskodik a hirtelen felháborodás, s milyen esetleges következményekkel kell mindezek után számolni.

– Nem foglalkozom politikai marketinggel, továbbra is tartom magam azokhoz az álláspontokhoz, melyeket az elmúlt időszakban közöltem. Az elkövetkező napokban természetesen megfelelő konzultációkat fogok folytatni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az a benyomásom, hogy a szerbiai médiában ennek az esetnek túl nagy teret szenteltek. Olyan személyek nyilatkoztak, akiknek rövid az emlékezetük. Érdekes az is, hogy többen megpróbálnak kettős mércét alkalmazni az 1848/49-es események megítélésében – hangsúlyozta Egeresi.

A parlament elnöke úgy fogalmazott: nem ez az egyedüli vitatható eset Vajdaságban, azok egész sorát fel lehetne tárni. Egy példát saját kabinetjéből is említett: mint mondta, Bojan Kostreš elnökségének idején több mint három éven át lógott a kabinet falán Šupljikac ezredes csaknem életnagyságú képe, akit nem éppen a magyarok barátjaként ismert meg a történelem, mégsem emlékszünk arra, hogy bárki bármilyen kérdést is komolyan felvetett volna emiatt.

– Persze nem kívánom feszíteni a húrt, mindig is a történelmi megbékélés híve voltam. Damjanich tábornok nevét azonban nem lehet kitörölni a magyar történelemből. Annak a híve vagyok, hogy a szerb és a magyar történelmet egyformán kell becsülni – fogalmazott Egeresi.

Arra a kérdésre, hogy a Damjanich-emlékmű miatti felháborodás veszélyeztetheti-e a vajdasági tolerancia ügyét, Egeresi azt válaszolta, szerinte ezen a ponton már nem lenne szabad tovább fokozni a történelmi sérelmeket.

– A békés együttélés elkötelezett híveként hiszek abban, hogy a Damjanich-emlékmű körüli ügynek nem lesznek negatív kihatásai a tartományban élő nemzetiségek közötti toleráns légkörre. Ez csupán egy politikai indíttatású incidens.

Egeresi szerint a valós történelmi tények elfogadása kulcsfontosságú az ilyen konfliktusokban.

– Ami a magyarságot illeti, sajnos léteznek 1944/45-ös ártatlan áldozataink, és ez a történelmünk részét képezi. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a második világháború végén, a Petőfi-brigádban magyarok harcoltak a partizánok oldalán. Úgy érzem, hogy a vajdasági magyarság szemszögéből ez is történelmi tényként van kezelve. Semmiképpen sem kezelhető tehát a történelem úgy, hogy elveszünk ezekből a tényekből, vagy hozzájuk adunk, hanem csakis úgy, hogy teljes egészében elfogadjuk azokat. A vajdasági magyarság történelmének éppúgy szerves részét képezi a Petőfi-brigád, mint a megtorlások. Ha az 1848/49-es eseményekre figyelünk, akkor meg kell állapítanunk, hogy minden nemzet megosztottsággal vett részt azokban. Történelmi távlatból visszatekintve, azt hiszem, nem lehet bűn az, hogy az adott pillanatban ki melyik oldalon harcolt. A Damjanichnak tulajdonított szerbellenes kijelentést pedig sohasem igazolta a történetírás. Az most a legfontosabb, hogy nyugodt légkörben, hideg fejjel, a történelmi tényeket elfogadva mérlegeljünk – foglalta össze lapunknak a vajdasági képviselőház elnöke.

A Damjanich-szoborral kapcsolatos ügy kapcsán megpróbáltuk megszólaltatni Bojan Pajtićot, a tartományi kormány elnökét is, akivel azonban – elfoglaltsága miatt – nem tudtunk kapcsolatba lépni.

Az Újvidék központjában lévő Jaša Tomić-szobor is megosztotta a közvéleményt, hiszen egy antiszemita beállítottságú politikust, írót és újságírót ábrázol. A szoborállításról még 1993-ban hozta meg döntését a képviselő-testület, arra mégis jóval később, 2006 novemberében került sor, a város radikális párti irányításának ideje alatt. Az akkori ellenzéki pártok azzal magyarázták a szobor leleplezéséről meghozott döntést, hogy a városvezetőség okvetlenül egy radikális nézeteket valló személynek akart emléket állítani. A támogatók szerint azonban – függetlenül attól, hogy zsidóellenes nézeteket valló, nem mellékesen: emberölést is elkövetett személyről van szó (meggyilkolta ellenlábasát, Miša Dimitrijevićet) – vitathatatlanok a nemzeti mozgalom vezéralakjaként elért eredményei.

(fotó: Dávid Csilla)

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás