A tamásfalvi templom (Kecskés István)
Az esetet Dušan Škorić újvidéki művészettörténész fedezte fel, aki a Vajdaság kulturális örökségéről készülő könyvének anyagát gyűjtve járta a bánáti katolikus templomokat. Szerbittabén az egyik hívő, Tamásfalván pedig egy szobafestő hívta fel a figyelmét arra, hogy mintha nem olyan lenne a visszakerült kép, mint az eredeti. A tóbai esetet a plébános jelentette. Az ügyben kikérték a nagybecskereki Műemlékvédelmi Intézet szakembereinek a véleményét is, amelynek restaurátora, Vladimir Petrović a helyszíneken járt. Szerinte az esetek rendszerint úgy kezdődtek, hogy bizonyos gyanús személyek megkörnyékezték a kiszemelt templomot, amelynek értékesebb képéről valakitől előzőleg „fülest” kaptak. Még a misékre is eljártak, alkalmas pillanatot keresve ahhoz, hogy az illetékes egyházi személyeknek elmondják, hogy „bizonyos képeket kikezdett az idő foga, és restaurálni kellene őket”.
Jótevőkként tetszelegve ingyenes vagy kedvezményes restaurálást ígértek, aztán a képeket elvitték, és a műkincsek feketepiacán nyomuk veszett. Helyükre másolatok, az eredeti képek lakkozott fénymásolatai kerültek. Az ügyeskedők állítólag arra is odafigyeltek, hogy az effajta „ügyleteket” a plébánosváltás idejére időzítsék. A „restaurált” képek és az eredeti közötti különbség pedig szemmel látható volt, hisz a másolatokon nem voltak észlelhetők a festék domborulatai, de szembetűnő volt a lakk fénye is. A műkincsrablók azonban nyilván arra számítottak, hogy a templomba járók zöme idős ember, és nem tűnik majd fel nekik az eredeti és a hamisítvány közötti különbség.
A vizsgálat szálai a zombori Florijan műterembe vezették a nyomozókat, amelynek vezetője az egyik gyanúsított. Előzőleg azonban azt is ki kell deríteni, hogy egyáltalán eredetik voltak-e az elvitt képek, vagy esetleg már azok is másolatok voltak. A nagybecskereki Műemlékvédő Intézetben azt gyanítják, hogy az, amit eddig kiderítettek, csak a jéghegy csúcsa, hisz senki sem tudja megmondani, hogy az elmúlt vérzivataros időkben mekkora értékű egyházi műkincsnek veszett nyoma a feketepiacon. Állítólag már a kilencvenes években hasonló módszerrel kifosztották a szerémségi katolikus és pravoszláv templomok egy részét.
