A minduntalan eliszaposodó Bégát Nagybecskereken harminc évvel ezelőtt terelték mesterséges mederbe, de a három kilométernyi, folyóvíz nélkül maradt meder helyére tervezett tavakat mindmáig nem fejezték be. Igaz, hogy a 3-as és az 1-es számú tavak körvonalazódtak, (nincs még másodlagos víztisztító-berendezésük) de a partjuk egyes szakaszai máris omladoznak.
Nagyobb gondok vannak azonban a város központjától pár száz méterre levő 2-es számú tóval, amelynek helyén továbbra is egy mocsaras gödör található. A legújabb „nekifutás” 2008-ban volt, amikor bejelentették, hogy kétmillió eurós beruházással a helyére városi fürdőhelyet, sport- és üdülőközpontot hoznak létre, ahol tízezren üdülhetnek majd. Azt ígérték, hogy a víz olyan tiszta lesz, hogy inni lehet majd belőle. A „nagybecskereki copacabana” helyén azonban továbbra is sártenger van. Dr. Mileta Mihajlov polgármester a minap – eléggé szűkszavúan – azt ígérte, hogy áprilisban újraindulnak a munkálatok.
Két évvel ezelőtt a Tartományi Nagyberuházási Alap 166 millió dináros támogatásával iszaptalanította a volt Spirituszgyár előtti Béga-medret, legyalulták a partot, aztán szép csendben elvonultak a munkagépek. Nem tudni, hogy pontosan mennyi pénzt költöttek el – részben hiába. Mert szemmel látható, hogy a természet lassan visszafoglalta magának a terepet. Közben a felelőtlen polgárok is teszik a magukét, úgyhogy a (leendő) fürdőhelyen megint sár és szeméthalom van, ami csúfítja a város központját.
Predrag Stankov, a polgármester tanácsadója szerint biztosították a folytatáshoz szükséges pénzt, és némi tervmódosítással hamarosan munkához látnak. Ez a kommunális befektetés pedig majd elsőbbséget élvez. A tavakat a belgrádi Jaroszlav Cserny Intézet tervezte, de Stankov szerint a tavak partjainak a kiépítését az eredeti elképzelésekhez képest módosítani kellene. Reménye szerint 2013-ig elkészül a végleges tervdokumentáció és hozzáfoghatnak majd a part rendezéséhez is.
A párhuzamosan, egymástól pár száz méterre, eltérő irányban folyó két meder összekötésével, a patkó alakú rész folyóvíz nélkül maradt. A DTD lerövidítette a városon áthaladó vízi utat, a Kisamerika lakótelepet övező folyórészből pedig holtág lett. A hajósok ezzel megszabadultak az iszapos kanyartól (elsősorban azért, mert a Béga-kanyar vitte el a környék szenny- és esővizét). Voltak, akik ellenezték ezt a beavatkozást, vagyis a tavak létrehozását a „hasznavehetetlen” folyómeder helyén, azt jósolva, hogy karbantartásukra nem lesz majd pénz. Szerintük többet ért volna időnként iszaptalanítani a folyókanyart, mintsem e drága beruházásba fogni. Mert egy városnak sokkal többet jelent a folyó(víz), még ha olyan szennyezett is, mint amilyen a Béga. Kisebbségben maradtak.
