Ágoston András : A VMDK legnagyobb szerepe talán abban volt, hogy segítette a vajdasági magyarok öntudatébredését (Fotó: Ótos András)
Több mint húsz évvel ezelőtt, 1989. december 18-án Ágoston András, a tizenegy tagú kezdeményező bizottság nevében bejelentette a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége megalakításának szándékát. A kezdeményezéstől sokan megijedtek, de még többen megörültek,még ha ezt azonnal nem is mondták ki hangosan.
Zűrzavaros idők voltak akkor, és tudtommal a törvény sem „kedvezett” egy ilyen szervezkedésnek. Nem féltetek, hogy magatokra, családotokra, esetleg a vajdasági magyarokra is bajt hoztok ezzel a kezdeményezéssel?
– Tisztában voltunk azzal, hogy kezdeményezésünket Belgrád nem fogadja kitörő örömmel, de ahogy mondtad, zűrzavaros idők voltak akkor. Folyt a háborús készülődés, maga a Jugoszláv Kommunista Szövetség is átalakulóban volt. Akkor jött létre a többpártrendszer. Az újjászerveződő Demokrata Párt mellett mi voltunk a második bejegyzett politikai szervezet Szerbiában.
Ki volt a tizenegy bátor aláíró?
– A történelmi VMDK megalakítására vonatkozó kezdeményezést Ágoston András, dr. Hódi Sándor, Kovács Frigyes,Siflis Zoltán, Dr. Korhecz Tamás, Szekeres László, Tót János, Boldizsár János, Beszédes István, Dudás Károly és Vékás János írta alá. Ma már megállapíthatjuk: ha viszonylag rövid időre is, bátor emberek álltak össze, hogy tegyenek valamit.
A doroszlói alakuló ülésen Herceg János író is felszólalt
A VMDK 1990. március 31-én alakult meg Doroszlón. Tudomásom szerint ott még nem állt elő az autonómia követelésével a VMDK.
– A Kezdeményezés a személyi elvű kisebbségi önkormányzat létrehozatalára című dokumentumunk már 1990. november 6-án megjelent. A Kezdeményezés a Szerb Köztársaságban élő magyarság önkormányzatának létrehozására című autonómia-koncepciót Magyarkanizsán, évi közgyűlésünkön fogadtuk el, 1992. április 25-én. Elsőként a Kárpát-medencében. Belgrád nem tudott mit kezdeni ezzel a projektummal. Maga Milošević is bizonytalan volt. Magyarkanizsai összejövetelünk előtta VMDK vezetőitől személyesen kért biztosítékot arra, hogy nem kiáltjuk ki a magyar autonómiát. Az autonómia kikiáltásáról persze szó sem volt, hisz mi nem fegyverrel akartuk kivívni az autonómiát.
Húszéves a magyar autonómia ötlete, de még nem valósult meg. Miért?
– Valóban, nem valósult meg, de azt hiszem, ezt a követelést már nem lehet lesöpörni az asztalról. Meg kell mondanom:amagyar autonómiát a vajdasági magyarságon kívül abban az időben senki sem akarta. A szerb pártok eleve viszolyogtak mindenféle autonómiától, de a magyarországi politikai elitnek sem tetszett az ötlet, mert úgy ítélték meg, hogy koncepciónk támogatásával hátráltatják az euroatlanti csatlakozást.
Így került sor már 1994 elején a történelmi VMDK bomlasztására. A zentai közgyűlésen ez már mindenki számára világos volt. Miután a Kasza József pártján álló szocialista-liberális, vagy még inkább pragmatista-reformkommunista szárny, valamint a Hódi Sándor és Dudás Károly befolyása alatt álló jobboldali szárny több mint kétharmados szavazataránnyal alulmaradt, ha jól emlékszem, már június második felében megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Azt tudom, hogy Csubela Ferenc elnöknek én már június 20-án levélben gratuláltam, és megállapítottam, hogy létrejött a kisebbségi politikai pluralizmus Vajdaságban. A VMDK és a VMSZ közötti politikai vitábana VMSZ-t segítette a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a vajdasági és a magyarországi sajtó is. Mind arra törekedtek, hogy a személyes és a részérdekeket követelő VMSZ-szel szemben marginalizálják a vajdasági magyarság autonómia-törekvéseit és a VMDK autonómia-koncepcióját. A vajdasági magyar politikai elit helyi hatalomhoz simuló szárnya a budapesti anyagi támogatások fejében vállalta az ütközőzóna szerepét. A belpolitikában viszont a jól jövedelmező politikai tisztségek, és némi gyakorlati befolyás ellenében vállalta az autonómia mellőzését, elfogadta a szerb nemzeti érdekeknek megfelelő bizalmi minimumot. A háromoldalú „kapcsolattartási” modell minden részvevőnek megfelelt. A történelmi VMDK, majd a VMDP ezen a viszonyrendszeren kívül maradt, de folytatta küzdelmét a magyar autonómiáért. Én abban bízok, hogy a második Orbán-kormány továbbviszi az autonómia és a nemzeti integráció ügyét.
Térjünk vissza a történelmi VMDK-hoz. Nem csak az autonómia-koncepcióval borzoltátok fel a szerb politikai elit kedélyeit.
– Már 1990. április 20-án a Vajdasági és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiához fordultunk azzal a kéréssel, hogy vizsgálják ki a 1944–45-ös magyarirtó partizánjárás körülményeit, hogy létrejöjjenek a magyar–szerb megbékélés feltételei. Ez mindaddig tabu téma volt. Továbbá, hogy csak a két legfontosabbat említsem, az a helytállás, amelyet a történelmi VMDK tanúsított a balkáni háborúk folyamán nemcsak azért példa nélküli, mert máshol nem volt háború, hanem azért is, mert a háborúkat egyenes derékkal, halmozódó erkölcsi fölénnyel vitte végig. Úgy, hogy rögtön az elején nyíltan kimondta: a délszláv népek történelmi erőpróbája nem a magyarok ügye, s a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének utolsó elnökét, Stipe Mesićet nyilvánosan felkértük, ne vigyék háborúba a magyarokat, ne rángassák őket bele a délszláv népek konfliktusába. A balkáni háborúkat nem tudtuk elkerülni, de a történelmi VMDK határozott, mondhatnám bátor fellépésének köszönhető, hogy a vajdasági magyar fiatal katonák és tartalékosok közül sokan Magyarországon és nem a harctereken, szerb ágyútöltelékként kötöttek ki. A VMDK-nak a legnagyobb szerepe talán abban volt, hogy segítette a vajdasági magyarok öntudatébredését. Értékelésem szerint a VMDK eleget tett történelmi feladatának: politikai öntudatra ébresztette a vajdasági magyarságot, elindította az önszerveződés folyamatát, megvédte a vajdasági magyarságot a háborúban, és megteremtette a nemzeti identitásának megőrzésére alkalmazandó autonómia-koncepciót, benne a perszonális autonómia modelljével.
Miután megalakult a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, sokáig vita folyt, hogy ki a VMDK örököse?
– A VMDK eszmei és politikai örököse a VMDP.
Mások ezt nem így gondolják.
– De az igazunkat bizonyítani csak mi tudjuk. Mert amikor azt mondjuk, hogy a VMDP a történelmi VMDK eszmei és politikai örököse, akkor ezt saját dokumentációnk alapján minden pillanatban alátámaszthatjuk. Dokumentációs rendszerünk többrétű, s szegmensei kiegészítik egymást.
Tehát a történelmi VMDK a VMDP-é.
– Én nem így fogalmaznék. A történelmi VMDK mindenkié, aki akarja a magyar autonómiát.
