Szerbia, a tervek szerint az idén ősszel, szeptember-október folyamán fejlesztési bankot hoz létre – erősítette meg Mirko Cvetković kormányfőa hazai árukiviteli lehetőségekkel foglalkozó, néhány nappal ezelőtt megtartott konferencián. Az elképzelések szerint nem profitorientált pénzintézetet alapít az állam, a fejlesztési bank nem fogadhatja el kívülállók pénzét takarékbetét-kezelési célokra. Nem vonatkoznak majd rá a Szerbiai Nemzeti Bank bankszektort érintő szabályozásai, s nem a kereskedelmi bankok versenytársaként működik majd, hanem az állam fejlesztési politikájának a végrehajtójaként.
A kormányfő a fejlesztési banktól elsősorban a kivitel erősödését várja, melyet, szerinte, a gazdasági felemelkedés megvalósítható modelljeként kell kezelni, s melynek megalapozottságát akár a tavalyi gazdasági adatok is igazolhatják, amikor is huszonnégy százalékkal növekedett az ország exportja. A vezetőség ugyanakkor elismeri, hogy a dinár gyengülése is nagyban kihatott az árukivitel javulására.
Igencsak eltérő vélemények hallhatók az állami fejlesztési bank megalapításának híre hallatán, amíg egyesek kifejezetten jó ötletnek tartják, addig mások a politikai célkitűzések kiszolgálóját, az amúgy is gyengélkedő állami költségvetés újabb felesleges fogyasztóját látják a bankban. A Szerbiai Gazdasági Kamara a derűlátók táborához tartozik, már hosszú ideje kérik a bank megalapítását. Lapunknak Loup Brefort, a Világbank szerbiai igazgatója ismertette a fejlesztési bankkal kapcsolatos álláspontjait, külföldi tapasztalatokat.
– Az elmúlt három évtizedben az efféle államilag finanszírozott pénzintézetek létjogosultságát meglehetősen ellentmondásos tapasztalatok árnyékolják be. Figyelembe kell vennünk: megkérdőjelezhetetlen tény, hogy ezeknek a fejlesztési bankoknak az eredményessége, az esetek döntő többségében, a minimális elvárásoknak sem tudott megfelelni. Mindennek, természetesen, több oka is van. Az egyik például az, hogy nem teljesen megoldott, tisztázott ezen bankok irányítása. Sokszor jellemző a menedzserek hozzáértésének a hiánya is. Gondok vannak a szabályozásokkal, törvényekkel, melyek pontosan meghatározott keretek közé helyeznék a bankok munkáját, a munka nyilvános jellegét, s a pénzintézet hatásköreit.
Brefort szerint, annak ellenére, hogy ezeket az intézményeket azzal a céllal hozzák létre, hogy serkentsék az adott állam pénzpiacát, s a termelési ágazat tevékenységeit, sok esetben, éppen ezek, a helyzet javítására irányuló lépések diszkreditálják a szóban forgó intézményeket. A működéssel kapcsolatos gondok a leginkább mégis a már említett irányítási kérdésekből erednek.
– A fejlesztési bankok rossz eredményeiért mindenképp mandátumuk, megbízatásuk rendezetlensége tehető felelőssé. A nem túl nagy befolyással, a nem elégséges mértékű döntéshozással rendelkező igazgatóbizottságok azonban egy másik gondot is gyakran felvetnek: mégpedig a politikai függőség problémáját, politikai jellegű intézkedések terepévé válhatnak könnyen ezek az intézmények. Világszerte sok olyan esetet tapasztalhattunk, amikor is ezek a pénzintézetek a politikai pártfogás és a korrupció eszközeivé, a közpénzek pazarlóivá váltak – fogalmazott a Világbank hazai vezetője.
Az elmondottak ellenére, igaz, nem gyakran, de mégis tudni olyan kezdeményezésekről is, amikor megfelelő működési elvek, célkitűzések, szabályok lefektetésével sikeres fejlesztési bankokat hoztak létre, melyek valóban serkenteni tudták a pénzpiacot. Brefort két ilyen példát említett, a kanadai fejlesztési és üzleti bank, illetve a finnországi Finnvera PLC bank esetét.
