Az újvidéki városvezetőség 2009 decemberében döntött úgy, hogy pontot tesz az éjszakai órákban, illuminált állapotban hangoskodó, randalírozó, tolvajkodó, magukat erejük teljében megélő fiatalok ügyére. Hozott egy döntést, mely újév előtt, a képviselő-testület jóváhagyásával, életbe is lépett, s melyet már hatályba lépése előtt több kritika ért, mint a városi döntések többségét. Betiltották a lakóközösségekhez közeli kereskedelmi objektumokban (értsd: a város szinte minden üzletében) a szeszes italok árusítását 23 és 6 óra között. Az ellenőrök is akcióba léptek, találtak határozatszegőket is, s egy ideig még hír volt maga a dönt és, meg az, hogy melyik éjjel hány szabálytalankodót fogtak fülön, s hogy a 250 és 25 000 dinár közötti büntetések között mennyivel sújtották a felelős magánszemélyeket, illetve, hogy a 2500 és 250 000 dinár közötti büntetések közül melyiknek „örvendhettek” a megbírságolt vállalkozók. Tavaly több mint húsz szabálysértési feljelentést tett a városi kommunális felügyelőség, s bár beismerték, vannak kihágások, az esetek kilencven százalékában, állítólag, mindig mindent rendben találtak. Pontot azonban mégsem sikerült tenni az ügy végére.
Nos, a felügyelőség biztató jelentéséhez már eleve rögtön hozzá kéne tenni, a boltosok se estek azért a fejükre. Azt, hogy hogyan játsszák ki az új rendeletet, még jóval annak megszületése előtt begyakorolták. A felügyelők ugyanis, ellenőrzéseik során, az áfás számlák alapján határozták meg, milyen árut mikor adtak ki a boltból. A boltokban pedig bevett szokás, hogy, például, egy újonnan meghozott áru helyett – melyet történesen még nem vezettek be a pénztárgépbe – valami más, ugyanannak az értéknek megfelelő árut tüntetnek fel a számlán. Nem egyszer fordult már elő, hogy szappan helyett újság, narancs helyett „vegyes áru” szerepelt a cédulán. Ugyanezt a módszert miért ne lehetne alkalmazni történesen a szeszes italok eladásakor is? Nem beszélve arról, hogy számlázni se kell éppen mindent, annyi üdítő meg kávé között már igazán elmehet egy-két sör is, még ha el is múlt este 11 óra... Elég az újvidékieket megkérdezni arról, kevesebb lett-e az éjszakai italozók száma, növekedett-e a közbiztonság a városban. A többség nemmel fog válaszolni, s el fogja mondani, hogy éjszakánként továbbra is ugyanolyan gyakorisággal hallani vidáman, torkaszakadtából népies popzenét éneklő, vagy agresszív módon „társalgó” fiatalok csoportjait – attól függően ugyebár, kire hogyan hat az itóka.
A határozatot betartó üzletekre meg azok az egyszerű fogyasztók haragudtak, akik csupán lazítani akartak, venni valami szeszt, otthoni fogyasztásra, egy kései sportközvetítés mellé, vagy a vendégeknek, akik 11-re már az összes italt megitták, s nagyon kértek volna még...
Mostantól azonban senkinek sem fog fejfájást okozni a betartott vagy be nem tartott tilalom. Az Újvidéki Kereskedők Egyesülete ugyanis a városi döntést követően az Alkotmánybírósághoz fordult, s az igazat is adott az egyesület véleményének: megállapította, nincs összhangban az alkotmánnyal a városi határozat. Az önkormányzatnál annyit közöltek, rövidesen összehangolják majd az idevágó rendelkezéseket az Alkotmánybíróság döntésével.
Egy fejezet tehát lezárult – egy probléma tehát nem oldódott meg. Talán azért nem, mert eleve rosszul álltak hozzá. Az ittas állapotban éjszakánként randalírozó fiatalok jó része kiskorú, ez köztudott. Így talán szerencsésebb lenne azt ellenőrizni, hogy kiskorúaknak eladnak-e szeszes italokat a boltok, akár 11 előtt, akár azután. Azt sem lesz könnyű hatékonyabban felügyelni, de e módszerváltás talán mégis hozhatna konkrétabb eredményeket is, mint az időhöz kötött tilalom, mellyel legfeljebb a bevásárlás idejének előrehozását, illetve a határozat állandó jellegű megszegését érték el az önkormányzatnál.
