(fotó: Lukács Enikő)
Igazi kaland az erdőt járni gombák után kutatva, noha minden egyes gombászás újabb kihívást jelent, főleg ha nem ismerjük eléggé a fajtákat, mert akkor akár végzetes is lehet. Szabadka erdeiben is fellelhető több gombaféle, amelyeket szívesen fogyasztunk, vannak azonban köztük mérgezőek is, amelyeket könnyen összekeverhetünk az ehetőekkel.
Sípos Andrea egyike azon keveseknek, akik folyamatosan járják az erdőt, és gombát szednek. Igaz, csak hobbigombász, aki tudását a szakkönyvekből merítette, de az évek során kellő tapasztalatot szerzett, s elég nagy biztonsággal gyűjti kosarába a kalaposokat.
− Minél jobban megismerem a gombákat, annál inkább növekszik bennem a félelem is, hogy egyszer mérges gomba kerül a többi közé. Nyolcéves korom óta érdeklődöm a gombák iránt, igazi szenvedély ez nálam, és már elég sokat megtanultam róluk, amikor pedig kételyek vannak bennem, akkor otthon megvizsgálom őket – meséli.
A gombaszezon nyár végén és ősszel van, feltéve, hogy tartósan meleg és csapadékos az idő, de egyes fajták már késő tavasszal is megteremnek. Azok a gombák, melyeknek megfelelne ez az éghajlat, nálunk nemigen fordulnak elő, valószínűleg a talaj minősége miatt. Andrea a kelebiai erdőbe jár gombászni, de például sárga rókagombát egyszer sem talált, és ízletes kucsmagombára is csak egyszer bukkant rá, pedig azok ezt az éghajlatot kedvelik. Késő tavasszal jelenik meg az erdei csiperke és a szegfűgomba, majd nyár folyamán a nagy őzlábgomba, és kedvező időjárás esetén az ízletes rizike is. Vannak téli gombák is, ezen a környéken a téli fülőke, ősztől télig pedig a lila pereszke is megterem.
− Általában nyáron szoktam gombászni, olyankor akár heti két alkalommal is kimegyek az erdőbe. Pontosan tudom, hogy az erdő melyik részébe kell mennem, de azért mindig kutakodom. A fenyves részen a fenyőtinóru szedhető tömegesen, illetve az ízletes rizike, az erdőszéleken és mezőségeken pedig a nagy őzlábgomba található. Az ártéri erdőkben, a folyók partján tavasztól nyárig a sárga gévagomba, májusban pedig a májusi pereszke terem meg. Sokszor persze nem is étkezési céllal megyek gombászni, hanem hogy kikapcsolódjak. Járom az erdőt, és feltöltődöm. Mindig csak annyit szedek le, amennyit egy-két napon belül el tudunk fogyasztani, és mindig hagyok a termőhelyen érett példányokat az utánpótlás miatt.
Andrea, ha olyan gombára bukkan, amit nem ismer, hazaviszi a termőfölddel együtt. Megvizsgálja, a tönknek van-e bocskora, milyen a gallérja és a termőrétege, majd a termőhelye és a kinézete alapján, illetve azt figyelembe véve, hogy milyen gombák közelében termett, megpróbálja beazonosítani. Néha a spórákat is megvizsgálja mikroszkóp alatt, így igyekszik megállapítani, ehető fajta-e. Hiába van komoly szakirodalma a gombáknak, a vélemények sokszor eltérnek, hiszen vannak, akik ehetőnek titulálnak egy-egy fajtát, mások pedig az ellenkezőjét állítják.
− Már elég jól ismerem a gombákat, így egyszer sem volt megbetegedés a családban az elfogyasztott növény miatt. Fogyasztás szempontjából a legnépszerűbb a nagy őzlábgomba, sokan szeretik a csiperkét, de az én kedvencem az ízletes rizike. Persze a csiperkének is vannak mérgező fajtái, s aki nem ért hozzá, könnyen összekeverheti a gyilkos galócával, ami úgyszintén megterem nálunk. Vannak ugyan megkülönböztető jegyeik, de első ránézésre hasonlítanak. Régebben a családommal, most már a férjemmel szoktam gombászni, és bizony figyelni kell, ki mit szed a korsárba. Egy időben voltak komolyabb mikológiai ambícióim, szerettem volna hivatásos gombász lenni, de nem sikerült megtudnom, mi ennek a módja. Tudomásom szerint erdei gombát nem is árulhat az, akinek nincs képesítése és engedélye, s be kell vizsgáltatni a gombát, mielőtt forgalomba kerül, de úgy hiszem, nálunk nem ügyelnek kellően az ilyesmire.
A hobbigombásztól azt is megtudtuk, erdeinkben milyen mérgező gombafélék teremnek meg. Az egyik a rettegett gyilkos galóca, mely az ehető gombák közelében terem és többek között a csiperkével is össze lehet téveszteni, de a mezei tölcsérgombától is óvakodni kell, amely egy kisebb méretű és kalapú, lefutó lemezű fehér gomba. A begöngyölt szélű cölöpgomba is mérgező, a gyapjas tintagomba csak nagyon rövid ideig fogyasztható, a ráncos tintagomba pedig gátolja az alkohol lebomlását, így ha szeszes italt is iszunk hozzá, akár mérgezést is okozhat. Több mérges gomba nyersen nem fogyasztható, de hő hatására a méreganyagok felbomlanak, például a sárga gévagomba esetében. Érdemes azonban megjegyezni, hogy egyes gombafajtáknak rövid párolás helyett tartós hőkezelésre van szüksége ahhoz, hogy a tragédiába forduló lakomát megússzuk.
