Dr.-Ing. Góbor Zoltán átveszi a díjat (Fotó: V. Dandikas)
Dr.-Ing. Góbor Zoltán nemrégiben Valenciában egy rangos nemzetközi konferencián (CIGR AgEng 2012) díjat kapott tudományos munkájáért. A bemutatott mezőgazdasági munkagép prototípusa a komló termesztését könnyíti meg. Nem véletlen, hogy a találmány éppen a komlóval kapcsolatos, hiszen a mérnök úr a bajor állami kutatóközpont mezőgazdasági technikával és állattenyésztéssel foglalkozó kutatóintézetének munkatársa Münchenben.
Szülővárosában, Apatinban végezte a gimnáziumot, az újvidéki Műszaki Tudományok Karán szerzett gépészmérnöki oklevelet és magiszteri titulust. Kutatóként és tanársegédként tevékenykedett, s a környezetvédelem, a vizek védelme volt a kutatási területe. Németországban doktorált, s jelenleg is ott dolgozik. Hogyan került rá sor, hogy egy német kutatóközpontban kapott állást tudományos munkatársként és munkacsoport-vezetőként?
– Nem mondhatom, hogy véletlenül, mert a véletlenekben nem hiszek, de legalábbis nagyon érdekes körülmények között jutottam ki Németországba. Az Újvidéki Egyetemen dolgoztam, és egy EU-s pályázat megírásakor a Műszaki Tudományok Karának egyik tanára segített, hogy a németországi partnerintézménnyel való együttműködés keretében DAAD ösztöndíjasként 2001 és 2003 folyamán rövidebb ideig a Bonni Egyetemen kutathassak.
A sors úgy akarta, hogy pár hónappal a magiszteri munkám megvédése előtt egy bulgáriai konferencián a németországi professzorommal találkozzam, aki fölajánlotta, hogy a tanulmányaimat folytassam az intézetében, ő pedig segítséget nyújt az ösztöndíj megpályázásában, és szakmailag is támogat a doktori fokozat megszerzésében. Ez nagy meglepetés volt a számomra, mert németül előtte még csak nem is tanultam. Egy hónapig mérlegelhettem. A döntés nem volt könnyű, hiszen a tanácskozás előtt kaptam meg a tanársegédi állást Újvidéken és a Domus Hungarica Scientiarum et Artium magyarországi tudományos kutatói ösztöndíjat a magiszteri munkám befejezésére a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Karán. A feltételek és a kapcsolatok tehát adva voltak egy szolid tudományos pályafutás folytatására az Újvidéki Egyetemen. De állandóan azon töprengtem, hogy ha most nem próbálom meg, egész életemben azon fogok gondolkodni, mi lett volna, ha… A német professzorral végül megegyeztünk abban, hogy a magiszteri dolgozatom megvédése után kipróbálom magam az új munkakörben. Úgyhogy már három nappal a védés után a bonni irodámban ültem, és mezőgazdasági kérdésekkel kezdtem el foglalkozni. Nagy kihívás volt ez a számomra, új környezet, új nyelv, új kutatási téma, úgyhogy két hónapig érvényes menettérti jegyet vettem, és elhatároztam, ha valami nem felel meg, nyugodt lelkiismerettel visszatérek Újvidékre, amivel a főnökeim is egyetértettek.
Szerencsére egy érdekes ötletem támadt arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehetne az adott problémát megoldani, úgyhogy maradtam a Bonni Egyetemen, és pontosan három év eltelte után sikeresen megszereztem a doktori (Dr.-Ing.) fokozatot. Időközben megint foglalkoztatni kezdett a maradni vagy visszatérni dilemmája. Gyorsan kellett cselekedni, mert akkoriban az ott-tartózkodáshoz vízumra volt szükség. A pályázataim sikeresek voltak, ezért választhattam, hogy az iparban vagy egy kutatóintézetben folytatom a pályafutásomat. Az ipar mellett döntöttem, csak akkor még senki sem tudta, hogy milyen gyorsan változhat a gazdasági helyzet. És már 2007 végen bekövetkezett a válság. Szokás szerint az újonnan szerződtetett munkásokkal kezdték meg a takarékossági intézkedéseket. Én is köztük voltam, ami nagyon megviselt, hiszen ez volt életem első kudarca. Szerencsére az ismerőseim segítettek, így kerültem a bajor állami kutatóközpontba. Eleinte tudományos szakmunkatársként dolgoztam, de azóta két munkacsoport vezetését is rám bízták. Időközben még egy nagy csalódás ért a magánéletben is, de ahogy mondani szokták, ami nem öl meg, az erősebbé tesz, ezért a munkámat töretlen lelkesedéssel folytattam, aminek eredménye az említett díj (CIGR AgEng 2012 Innovation and Development Award) is.
Mi a találmány lényege? A mezőgazdasági termelés másutt a világban is nagy szerepet kap, hiszen az emberiség állandóan gyarapszik, több lesz az éhes száj, mint amennyi az élelem. Hasznosítható (esetleg bizonyos átalakítással) ez a berendezés más növénykultúra esetében is?
– A kifejlesztett munkagép az eddig csak kézzel, veszélyes és nehéz körülmények között végezhető munka teljes mértékű automatizálását biztosítja, s ezzel a komlótermesztés versenyképességhez és termelékenységhez szükséges szerkezetváltás előmozdítására fog kihatni nemzetközi szinten. Ez egyébként az Európa Tanács rendelettel szabályozott, termeléstől függetlenített támogatásjavaslatainak egyike. Maga a gép elsősorban a különleges komlóültetvényeket meghatározó viszonyok közötti munkavégzésre van kifejlesztve, de a legújabb módszerek, amelyeket a tervezés folyamán igénybe vettünk, és a készítése közben szerzett szakmai tapasztalatok más gépek fejlesztéséhez is felhasználhatók. Már három munkagép fejlesztésében is hasznosítani tudtuk őket.
Nem szakadt el a szülőföldjétől. Tervezi, hogy itthon is kamatoztatja a tudását?
– Az ember nem tud elszakadni a szülőföldjétől. Elég gyakran látogatom meg a szüleimet, rokonaimat, barátaimat és ismerőseimet Apatinban, Szabadkán és Újvidéken. Azt, hogy a jövő mit hoz majd, nem tudom. Idővel rájöttem, hogy manapság a jövőt tervezni nagyon nehéz és hálátlan dolog. De ahhoz a döntéshez, hogy visszatérjek, egy pár előfeltételnek még teljesülnie kellene.
Megszokta a bajorországi életet? Mennyiben különbözik az ottani életmód az ittenitől, mi az, amit eltanulhatnánk tőlük? Van valamilyen hobbija?
– Sok idő kell ahhoz, hogy az új környezetet megszokjunk, ahogy ahhoz is, hogy az embert befogadják. De most már több mint négy éve, hogy ott vagyok, és mondhatom, jól érzem magam. Bajorország, és különösen München környéke egyike Németország legfejlettebb régióinak, amit érezni is lehet. Ami rám pozitív hatással volt, az egyrészt a munkához való hozzáállásuk, az odaadásuk, másrészt pedig az, hogy a szabadidejüket olyan aktivitással töltik, amit élveznek. Én, amikor az időm engedi, sportolni járok.
Nem a szó szoros értelmében vett tanácsot várok, de ha egy fiatal kutató a menni vagy maradni dilemmájával kerül szembe, mi az, amit Ön szerint mindenképpen figyelembe kell vennie?
– Minden ember más. Számomra a biztonság nagyon fontos szerepet játszik. Mielőtt egyáltalán gondolkodni kezdtem volna a külföldi továbbtanulásról, tudtam, hogy kihez és hova megyek, mivel fogok foglalkozni. Kicsit késve jöttem rá, hogy a nyelvtudás fontos szempont, és nagy jelentősége van abban, hogy az embert mielőbb befogadják, de szerencsére ezt az akadályt is sikerült időben elhárítanom. Ezenkívül az ember külföldön sokkal gyakrabban kerül olyan helyzetekbe, amelyekkel addig nem találkozott, és nem mindig talál olyasvalakit, aki tanácsot tudna adni. Ilyen helyzetekben az önbizalomhiány az embernek a legnagyobb ellensége. A kételkedés abban, hogy egy probléma megfelelőképpen rendezhető-e, rosszabbik esetben kudarchoz vezethet, ha az ember nem bízik abban, hogy megvan hozzá a tehetsége. Tehát a problémákat hidegvérrel kell elemezni és bátorságot kell meríteni azok megoldásához, amire valamiféleképp fel is kellene készülni. Sajnálom, hogy nem szolgálhatok recepttel.
