Ez a tisztség azonban mintha csak trófeának kellett volna neki. Két héttel később már mezőgazdasági miniszter volt. De nyugtázhatta, hogy a haladók hatalomra kerülésével 16 év után, a nagybecskereki önkormányzat irányításában immár nem szólhat bele a korábbi pártja. Visszatérése/visszavágása tökéletesre sikeredett.
1957-ben született. A hetvenes években a nagybecskereki Kombinat, a belgrádi Partizan és az újvidéki Vojvodina kosárlabdázója volt. A fővárosi csapattal az 1978/79-es idényben megnyerte az országos bajnokságot, a kupát és a Korać-serleget is. Ekkor még úgy látszott, hogy az abroncsok alatt marad: 2005-től másfél évig Szerbia és Montenegró Kosárlabda Szövetségének elnöke. A kilencvenes évek végétől a Demokrata Párt tagja, és csakhamar politikai vizek felé evez.
A Belgrádi Egyetem Közgazdasági Karán diplomázott, 2000-ig a nagybecskereki Szervó Mihály – Turistban dolgozik. Ekkor a községi végrehajtó tanács élére kerül. A rendszerváltást követő fellendülés szele őt is magával rántotta. Munkabírását a következő ciklusban is méltányolták: 2004-től községi elnök, 2003–2007 között parlamenti képviselő, 2008. június 4-étől Nagybecskerek város polgármestere.
Politikai karrierjének ívelésével párhuzamosan Nagybecskerek tönkrement gazdasága is éledezni kezd. 2006–2008 között a városban húsz zöldmezős beruházást valósítanak meg összesen 400 milliós befektetéssel, 3500 munkahelyet nyitottak. Az USAID 2006-os értékelése szerint Nagybecskerek a legkívánatosabb város Szerbiában a külföldi beruházók számára. Egy évvel később átvette az Elnök vízióval nevű díjat, és Nagybecskereknek mint a legdinamikusabban fejlődő városnak odaítélt országos elismerést. „Ez csak a kezdet – 2013. után nem lesz munkanélküli Nagybecskereken” – nyilatkozta akkoriban.
Villámcsapásként hatott, amikor 2008. október elsején hivatali visszaélés gyanújával letartóztatták. Pedig ismerősei szerint mindig szerényen élt, soha nem szórta a pénzt. A városházáról vitték el a rendőrök, a hírt személyesen Ivica Dačić jelentette be. Tadić egy hónappal korábban jelentette be a korrupcióellenes kampányt. Mint később kiderült, ennek egyetlen gyanúsított Goran Knežević maradt.
„Építészeti maffiát” emlegettek, a Knežević vezetése alatt álló, 22 tagú bűnszövetkezet a gyanú szerint 3,5 millió eurós jogtalan haszonra tett szert. Knežević folyamatosan ártatlanságát hangoztatta, azt állítva, hogy valójában a DP-n belüli politikai leszámolás áldozata, és hogy meghurcoltatásának hátterében Bojan Pajtić áll. Cigarettacsempészekkel és háborús bűnökkel gyanúsított személyekkel volt egy cellában, de nem tört meg. Közben bizottság alakult a védelmére. Több mint háromezren követelték a szabadon bocsátását. Nenad Čanak is aláírta a petíciót.
A helyi parlament letartóztatása után hat hónap elteltével váltotta le. Tárgyalása 2009 októberében kezdődött. A vád és a védelem egymást túllicitálva próbálta bizonyítani a maga igazát. A nevén tartott újvidéki páncélszekrényben 230 ezer eurót találtak. Knežević azt állította, hogy abból hetvenezer az övé, a többi a DP-é. A párt azonban ezt nem ismerte be. Cáfolták Knežević azon állítását is, hogy a NIS pénzelte a demokratákat. Közben egyre több vádpontról derült ki, hogy megalapozatlan vagy bizonyíthatatlan.
2009 novemberében kijelenti, hogy „még nem mondta ki az utolsót a politikában”. Tárgyal az SZDP-vel, a VSZL-lel, a SZER-rel, majd végül 2010 februárjában belép az SZHP-be. A haladók Pajtić elleni adujaként emlegetik, Knežević pedig rájött arra, hogy valójában az elmúlt két évtized alatt is új pártjának álláspontjaihoz közel álló elgondolásokért harcolt. Igyekezetében, hogy elhatárolódjon korábbi pártjától Zoran Đinđićet sem kímélte. A róla elnevezett nagybecskereki térről, azt mondta, hogy a Tito marsall utca sorsára jut. Pásztor Istvánt és Bojan Pajtićot pedig „szecesszionista kampánnyal” vádolta.
Nagybecskereken a haladók szereztek a legtöbb mandátumot, de a szocialistákkal csak úgy alakíthattak többséget, hogy magukhoz édesgettek két képviselőt a VSZL listájáról. Egyikőjük, Lukrecia Ursulescu tagadta a vádat, hogy átlépéséért 15 ezer eurót kapott Goran Kneževićtől. „Az igazság lassú, de elérhető. Célom az, hogy Nagybecskerek újra a jövő városa legyen, és hogy visszahozzam a mosolyt a nagybecskerekiek arcára.” Választási szlogenje is az volt, hogy „Se Újvidék, se Belgrád”. Két hét múlva Belgrádban volt.
Első miniszteri munkanapján körbejárta a különböző épületekben dolgozó hivatalnokait. Első intézkedése pedig a maghatározott időre felvett 1658 agronómus elbocsátása volt. Tiltakozásuk nyomán ezt az intézkedést némileg módosította. Egységes agrárpolitika, a keleti piacok felé való fordulás, a mezőgazdasági büdzsé megkétszerezése – ezek voltak az első nyilatkozásai.
Arra is volt ideje, hogy elmenjen Gučára, ahol kollégájával Velimir Ilićtyel orosz kvaszt ittak, majd fejére nyomta a „sajkacsát”. Guča vagy Exit – kérdezték tőle. Válasza: „Júliusban Exit, augusztusban Guča”.
Velimir Ilić és Sulejman Ugljanin mellett ő a harmadik miniszter, aki nem él családjával Belgrádban. Egy 67 négyzetméteres lakásnak a fele, 20 négyzetméteres garázs, 10 árnyi telek és egy nyolcéves Renault személygépkocsi van a tulajdonában. Két házasságból három lánya és egy fia született.
