Az, aki átmenő osztályzatért vagy hamis középiskolai, egyetemi oklevélért csúszópénzt ad, mélyen hallgat erről, akit pedig lefizetnek a csalásért, az még inkább titkolja, tagadja ezt. Az elmúlt évtizedekben is suttogtak ilyesmiről, de csak nagy ritkán derült fény ezekre a csalásokra.
A Đinđić-kormány idején indult harc az oktatásban (is) virágzó korrupció ellen, s amikor 2002-ben a néhai miniszterelnök társaságában Srbijanka Turajlić, akkori oktatási miniszterhelyettesSzabadkán járt, ő mesélte, nemigen eredményes ez a harc, mindössze egy fiatalember volt hajlandó tanúskodni, de igencsak ráfázott, mert majd két évig nem vizsgázhatott, ugyanis a leckekönyvét a bíróságon őrizték a bizonyítékok között.
2007-ben derült fény arra, hogy a kragujevaci Jogi Karon egyes tisztviselők, tanárok a vizsgákkal, oklevelekkel üzletelnek, 84 gyanúsítottat hallgattak ki, köztük 19 egyetemi tanárt, ám még mindig nem lehet megjósolni, mikor fejeződik be az úgynevezett „indexbotrány”.
A középiskolai oklevelek is igen kelendőek. Most bukott le az egyik szerbiai szakközépiskola vezetősége, több mint 500 középiskolai oklevél lelt gazdára általuk, 1000–3000 eurós áron.
Ám az egyetemi oklevelek sokkal keresettebbek, s a feketepiacon 3–10 ezer eurót is hajlandók fizetni érte azok, akik abban reménykednek, hogy a pénzükért vett diplomával álláshoz jutnak.
A szakértők szerint a hamis diplomákat nem lehet kiadni anélkül, hogy az érintett intézmény egyes dolgozói ne legyenek benne a csalásban, ugyanis az egyetemi okleveleket hologrammal, tehát biztonsági azonosító jellel látják el, a középiskolai diplomák pedig szériaszámmal rendelkeznek. Az ezekben a napokban a sajtónak névtelenül nyilatkozók állítása szerint az egyetemi karokon a legtöbbször valamely tanár szervezi meg önmaga számára az üzletet, megbízva asszisztensét vagy más alkalmazottat, hogy finoman puhatolja ki, ki az a hallgatók közül, aki fizetne az átmenő osztályzatért, sőt – szintén igen diszkréten – „kész” egyetemi diplomára is kapnak ajánlatot egyes hallgatók. A korrupcióellenes tanács képviselője szerint az egyetemi karokon jól tudják, kik ezek a tanárok, de jobb a békesség alapon állítólag nem tesznek semmit ellene. Állítólag ezért is válik szigorúbbá az egyetemek akkreditációjának az ellenőrzése, főképp a kihelyezett tagozatok esetében lesz keményebb az ellenőrző hatóságok fellépése.
A fenti állítást – hogy a korrupció az intézményeken belül virágzik – támasztja alá, hogy nemrégiben tartóztattak le egy fiatalembert, akit azzal gyanúsítanak, hogy hamisított magának egy egyetemi oklevelet, ennek alapján beiratkozott egy külföldi egyetemre doktori stúdiumokra, sőt még szerbiai ösztöndíjat is megítéltek neki. Arról nem szól a fáma, hogy végül hogyan bukott le.
A politikai harc egyik eszköze a leleplezés, a politikai ellenfél szennyesének kiteregetése. A környező országokban államférfiak egész sorát gyanúsították meg azzal, hogy plágium útján szerezték meg doktori titulusukat, és emlékezzünk vissza, májusban Tomislav Nikolić jelenlegi államfőt is azzal gyanúsították, hogy igen megkérdőjelezhető módon jutott diplomájához.
A napokban hideg zuhanyként hatott a hír, hogy Szerbiában minden tizedik diploma hamis. Ennek alapja valószínűleg az, hogy a Montenegrói Villanygazdaság 2000 olyan egyetemi, főiskolai és középiskolai oklevelet küldött el ellenőrzésre, amelyet tulajdonosai Szerbiában szereztek, és kiderült, minden tizedik hamis volt. Ezeket az elmúlt húsz évben „fabrikálták”, tehát azóta, hogy elszegényedtünk, egyre nagyobb a harc azért, hogy valaki bármilyen munkahelyhez jusson, az olyan értékek pedig, mint a tudás, becsületesség, sokat veszítettek hitelükből, a ranglétra legaljára csúsztak le.
Az Elektrovojvodina nemrégiben leváltott igazgatójára is a gyanú árnyéka vetődött, hogy a Hawaii-szigeten a Pacific Western University nem akkreditált egyetemen vette a doktori címet, az interneten jutott hozzá, sokadmagával egyetemben.
A mai szerb társadalom nem tartja főbenjáró bűnnek azt, hogy valaki egy bizonyos összegért diplomát árul, illetve előnyökhöz jut azzal, hogy tudásfedezet nélkül oklevélhez jut, amiből neki előnye származik. A kragujevaci „indexbotrány” gyanúsítottjainak egyikét a per kellős közepén dékánná is kinevezték. Úgy látszik, ez a kragujevaci egyetemi körökben nemigen zavart senkit. Mint ahogyan azt a niši dékánt is, aki ellen azért folyik eljárás, mert odahatott, hogy a saját családtagjait juttassa állásba, az egyetem rektorhelyettesi posztjára jelölték, csak a korrupcióellenes ügynökség nyomására vonta vissza a jelölését.
Nem ártatlan dolog a pénzen vett vizsgákkal, hamis diplomákkal való üzletelés. Azok, akik befektetett munka, tudás nélkül jutnak oklevélhez, elhelyezkednek. Kellő tudás nélkül azonban hogyan tanítanak gyerekeket, terveznek házat, irányítanak gazdasági rendszereket, gyógyítanak betegeket? Mi van, ha ilyen „szakemberre” kell bíznunk a gyerekünket, az egészségünket? Hibás az is, aki megvette a diplomát, de nagyobb bűnös az, aki megteremtette a pénzért vett tudás piacát, aki szemet hunyt az üzletelés fölött.
Az elmúlt húsz évben is bizonyára gyakran mondogatták a szülők a gyereküknek, hogy: tanulj szorgalmasan, fiam, mert a tudás az egyetlen érték, amit senki nem vehet el tőled, ez az egyetlen tőkéd. Ezt az értéket devalválják, csúfolják meg a diplomacsalók, mert ezek után joggal válaszolhatja minden gyerek: minek tanuljak, minek törjem magam, majd vesznek nekem a szüleim egy diplomát.
