A 76 éves korában pénteken Szabadkán elhunyt dr. Szőllősy Vágó Lászlót nagy munkabírású, széles érdeklődésű, tudásszomjjal teli, a magyar kultúra ápolása iránt elkötelezett emberként ismerték nemcsak a Vajdaságban, hanem Kárpát-medence-szerte.
Amikor augusztus 20-a alkalmából a magyar köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismeréssel tüntette ki, azt nyilatkozta lapunknak – amelynek mintegy húsz évig volt az újságírója –, hogy bár sok mindennel foglalkozott, a legpontosabb megfogalmazás esetében, hogy egész életében népművelő volt.
Az volt attól kezdve, hogy tizennyolc éves korában falusi tanítóként oktatta-nevelte diákjait, szervezte a szűkebb közösség művelődési életét. Népművelő volt lapunk művelődési rovatának újságírójaként, az oktatás és a kultúra témakörében írt riportjaival, jegyzeteivel, kommentárjaival kivívta az olvasók megbecsülését, tiszteletét. Könyvei, tanulmányai három tárgykört öleltek fel: a művelődéstörténetet, a pszichológiát és az oktatástörténetet. Tanított középiskolában és főiskolán, egykori tanítványai ma is kiváló pedagógusként emlékeznek rá. Szöllősy Vágó László példaként állítható a fiatalok elé, hisz egész felnőtt életében tanult, főiskolai tanulmányait Zágrábban végezte, egyetemi diplomát és doktori titulust a szegedi egyetemen szerzett, a népzeneoktatói képzést pedig már ötvenedik életévén túl Budapesten fejezte be.
A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség egyik megalapítója volt 1992-ben, és húsz évig töltötte be a szervezetben az operatív vezetői-főtitkári tisztséget. A Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának elnöke volt, és az idén június elején nagybetegen is kiállt a közönség elé, és a magyar néphagyományok őrzésének a fontosságára hívta fel a figyelmet. A nyáron a Szent György Lovagrend szabadkai találkozójának is fáradhatatlan szervezője volt.
Szöllősy Vágó László a Ballangó együttessel tizenöt évig járta a Vajdaságot, a Kárpát-medencét. Ebben is, mint ötven évig mindenben hű társa volt felesége, a közelmúltban elhunyt Veronika. Laci bácsi – hisz mindenki így szólította – az utóbbi években a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület művészeti vezetője volt, s szinte halála pillanatáig a következő hónapok műsorait tervezgette.
Az általa megálmodott műsorok, rendezvények – legyen szó zenés-irodalmi összeállításról vagy épp kiállításról – soha nem voltak szokványosak, ezek rendre széles körű műveltségéről tanúskodtak, arról, hogy gyermekkorától szenvedélyes olvasó volt. Mindig talált régi, a közönség számára teljesen ismeretlen magyar népdalt, száz, kétszáz évvel ezelőtt született zeneszámot, méltatlanul elfeledett költőink verseit hozta vissza a pódiumra. Mindig úgy válogatott műsorszámot, hogy ismereteikben gazdagítsa a közönség soraiban ülőket, de nemzeti azonosságtudatukat is erősítse, azt sugallva, hogy legyünk büszkék magyarságunkra.
Szöllősy Vágó László egy régi vágású polihisztor volt, aki nehezen pótolható űrt hagyott maga után.
