Parázs vita alakult ki azon a tegnap Szabadkán megtartott kerekasztal-beszélgetésen, amelynek témája a nemzeti tanácsokról szóló törvény gyakorlati alkalmazása volt az oktatási intézményekben, és amelyen tulajdonképpen a nemzeti tanácsok jogosultságait kérdőjelezték meg.
Etela Jerinkić, a szabadkai városi tanács oktatási ügyekkel megbízott tagja bevezető beszédében elmondta, úgy látja, nincsenek pontosan meghatározott kritériumok az oktatási intézmények nemzeti közösségi szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánításához, ez pedig oda vezetett, hogy Szabadkán szinte minden iskolát egyik vagy másik nemzeti tanács nemzetiségi szempontból kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánított és beleszólnak az igazgatóválasztásokba és az iskolaszéki tagok választásába.
Ljubica Kiselički, a polgármester oktatási kérdésekkel megbízott tanácsadójaként foglalkozott az elmúlt években ezzel a kérdéssel. Ő többek között azt kifogásolta, hogy mivel a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumot a magyar és a horvát közösség számára is kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánították, nem pontosított, hogy melyik nemzeti közösség határoz meg tagot az iskolaszékben a helyi önkormányzat részéről. Továbbá diszkriminációnak tartja azt a tartományi titkársági határozatot, miszerint a nemzeti közösségi szempontból kiemelt jelentőségű intézményben az igazgatónak tudnia kell az adott, nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánító kisebbség nyelvén is.
Az összejövetelen részt vettek a nemzeti tanácsok képviselői, legtöbbször pedig a Magyar Nemzeti Tanács neve hangzott el. Joó Horti Lívia, az MNT Közoktatási Bizottságának elnöke felszólalásában elmondta, megfelelőnek találja az MNT fellépését, és azt szeretnék, hogy a törvényi lehetőségekkel összhangban, de mindenképpen kell, hogy a magyar közösségnek legyenek képviselőik az iskolákban, ahol magyar nyelven is folyik tanítás. Az ülés után a következőket nyilatkozta lapunknak:
– Meglepődtem, hogy a szemlélet a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel kapcsolatban még mindig nem változott. Olyan beszélgetésre szerettünk volna eljönni, ahol az együttműködésről esett volna szó, és ahol a nemzeti közösségek tiszteletben tartása lehetne téma. Ehelyett megint törvényértelmezésekre hegyeződött ki ez a történet, aminek úgy gondolom, megvan a maga helye, és az nem a városvezetés feladata. Ahová a nemzeti tanácsokat meghívják, ott nem ennek a hozzáállásnak kellene érvényesülnie. Nem volt sikeres ez a beszélgetés, de nem zárkózunk el a továbbiakban a további beszélgetésektől és közös szemléletkialakítástól. Hogy azt kifogásolták, hogy jelen szeretnénk lenni az iskolákban? Számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy azért van választott magyar önkormányzat, hogy képviselje a magyarok érdekeit. Hangsúlyozom, semmiképpen sem valaki ellen tevékenykedünk, hanem a magyar közösség érdekében, és ebből a szempontból mindig készek leszünk a további együttműködésre és beszélgetésre. Az egyenrangúság és a humánusság keretein belül zajló megszólításra mindig készek vagyunk válaszolni.
