Eljutni a világ másik felére, majdnem fél évig ismerkedni egy távoli kultúrával, életvitellel, más nyelvet beszélő emberekkel, bejárni több világhírű várost, miközben mindezért még pénzt is kapunk? Nos, nem lehetetlen. Igaz, hogy ambíció és bátorság kell hozzá – meg némi angoltudás – de megéri: egyre több fiatal vállalkozik arra a kalandra, hogy Amerikában végezzen idénymunkát egyetemi évei alatt. Köztük van Székely Sándor szabadkai egyetemista is, aki a nyarat Kaliforniában töltötte, s egy nemzeti parkban végzett munka mellett még maradt ideje arra is, hogy utazgasson, így bejárta a keleti partot.
– Kaliforniában dolgoztam a Fresnóhoz közeli Kings Canyon National Parkban. A nemzeti park szívében sok táborhely van, „hegyi hotel.” A mi táborunk is az erdő egyik eldugott részében volt, és egy elit helynek mondható, hiszen a vendégeket szobaméretű, szépen berendezett sátrakban helyezték el éjszakánként 500 dollárért, ebből a szállásköltség 100 dollár, az étel, azaz a négyfogásos vacsora pedig 400 dollárba kerül, mert ételkülönlegességeket szolgálnak fel. Heten dolgoztunk ott, mind európaiak. Négy litván lánnyal, egy angol és egy boszniai fiúval voltam. Azért választanak európai egyetemistákat munkásoknak, mert Amerikában még a szezon vége előtt, szeptember elején elkezdődik az egyetemeken a tanítás, nálunk pedig csak októberben, s a szezon éppen addig tart, júniustól október elejéig, így mi végig tudjuk azt dolgozni, és vissza is érünk időben az egyetemünkre. A munkánk sokrétű volt: ágyakat vetettünk be, ágyneműt cseréltünk, ételt szolgáltunk fel, mosogattunk, segítettünk a szakácsnak előkészíteni a hozzávalókat, tisztán tartottuk az illemhelyet, a fürdőkabinokat, az étkezőhelyet. Sok volt a por – két hónapig esőt sem láttunk – így takarítani mindig kellett. Emellett, mivel túrautak kereszteződésében állt a mi táborunk, útba igazítottuk az arra járókat és a vendégeinket is – hallottuk Székely Sándortól, aki jelenleg a szabadkai Műszaki Szakfőiskola negyedéves hallgatója. – Mi is sátorban laktunk, az étkezés is biztosított volt, ezekért nem kellett fizetnünk. 8,5 dolláros órabérért dolgoztunk, legkevesebb napi 4 órát, legtöbbször 8 órát, de amikor több volt a vendég, akkor néha 16 órát is. Mi nagyon elégedettek voltunk ezzel a munkahellyel, a főnökök is nagyon kedvesek, korrektek voltak.
A fiatalok kéthetente kaptak fizetést, s mivel szállásra és étkezésre sem kellett költeniük, az ajándékok, szuvenírek vásárlása és a hazautazás költségei mellett is meg tudtak takarítani annyit, hogy amikor véget ért a szezonmunka, kocsit béreljenek, és a még Amerikában töltött napjaik, heteik alatt utazzanak. Sándor Kalifornia államban maradt, és bejárta a keleti partot: megnézte Los Angelest, Hollywoodot, Long Islandet, San Franciscót.
– Előítéletekkel telve utaztam Amerikába, mert elég sok negatív dolgot hallunk az amerikaiakról. Kezdetben kicsit elhagyatottnak éreztem magam, de végül teljesen belerázódik az ember az ottani életbe. Öt hónapot töltöttem kint, és természetessé vált, hogy állandóan csak angolul beszéltem, két hónap után angolul kezdtem gondolkodni, három hónap után már angolul is álmodtam. Közben az előítéletek is eltűntek. Nagyon tetszett, hogy a tömegközlekedésben sokkal barátságosabbak, segítőkészebbek az emberek. A vonaton nagyon viccesen mondják be, hogy éppen hova érkezünk. Például úgy, hogy: Oké, srácok, megérkeztünk Fresnóba!
Ez volt Sándor első amerikai munkája, sőt az első repülőútja is. De máris „vérszemet kapott”. Mint mondja, februárban Ausztráliába készül, és Sidney-ben keres szintén valamilyen idényjellegű munkát.
Sándor a SNAP Student Network Affirmation Program ügynökség Work&Travel programján keresztül jutott ki Amerikába. Az ügynökség 20 éve foglalkozik azzal, hogy az egyetemistáknak lehetőséget adjon, hogy utazzanak, tanuljanak, fejlesszék angoltudásukat, tapasztalatokat szerezzenek egy más, nyugati életvitelről, kultúrától, ugyanis Amerikába közvetítik ki az egyetemi hallgatókat szezonális munkákra. A Work&Travel program keretén belül már most meghirdettek néhány, 2013 nyarára vonatkozó munkát, egészen pontosan egyelőre négy lehetőséget, és fel van tüntetve, hogy hány dolgozóra van szükség, lányokat vagy fiúkat keresnek-e, hány szabad hely van még, mennyi az órabér, biztosított-e a szállás, és a szállás ingyen jár-e. Az érdeklődők elhelyezkedhetnek a többi között például eladóként egy népszerű fagylaltozóban, vendégfogadó személyzetként és gardróbfelelősként egy chicagói country klubban, pincérként, szakácsként vagy segédszakácsként egy New York-i golfklubban. Az érdeklődők regisztrálhatnak az ügynökségnél, s az megküldi nekik heti rendszerességgel az állásajánlatok folyamatosan bővülő listáját. Ahogy beszélgetőtársunk elmondta, ő a tavasszal küldte el az ügynökségnek a számára a három legszimpatikusabb munkalehetőség listáját, s a másodikként bejelölt helyre – ez volt a nemzeti park – sikerült eljutnia. Eredetileg Amerika közepén szeretett volna dolgozni egy gyümölcsösben, de az oda szóló szabad munkahelyek már a tavasszal mind betöltődtek, tehát nem árt idejében dönteni.
A programban olyan egyetemisták vehetnek részt, akik nem évismétlők, és még nem abszolvensek, és persze szükség van angoltudásra is. Hogy hol milyen szintűt kérnek, az a munkaadótól is függ, ugyanis az ügynökség kapcsolatba lépteti a munkaadót az egyetemistával, és – Sándor esetében így volt – egy interneten történő beszélgetés közben a munkaadó felmérheti az érdeklődő angoltudását, affinitását is.
