Mindig úgy képzeltem el az életemet, hogy nem egy vagy kettő, hanem több gyerekem lesz. Amikor Istvánnal, a párommal már háromgyerekes szülők voltunk, akkor azt mondtuk, hogy „ez így most jó, ez így kerek”. Sokan gondolják úgy, hogy ahol több gyerek van, ott több a gond is. Valószínűleg ez így is van, ám a nagycsaládosok, ha nem is vagyonosak, de gazdagok. Érzésekben mindenképp gazdagabbak a többi családnál – mondja a hajdújárási Gajda Nóra.
Mivel nemcsak családanya, hanem a Kolibri Nagycsaládosok Egyesületének elnöke is, és épp a csomagosztás előtti napokban beszélgettünk, szóba került a civil szervezet, az összefogás, a segítségnyújtás is.
Gajdáék legidősebb gyermeke Nikolett, ő most huszonkét éves, Berlinben óvónőként dolgozik, nyelvet tanul. A középső, István húszéves, kert- és parktervező technikusi szakot végzett, munkát keres, közben a pizzafutárkodástól kezdve mindenféle munkát elvállal. A legkisebb, Mátyás tizennégy éves, nyolcadikos a helyi általános iskolában.
– A három gyereknek teljesen más a természete, viselkedése, érdeklődési köre. Mindegyikük külön egyéniség, és ez így is van jól – jegyzi meg Nóra. Azzal folytatja, hogy a háromgyerekes családokban sok minden más, mint ahol egyetlen csemete van. Félreértés ne essék, még véletlenül sem akarja bántani a gyermekteleneket, egygyermekeseket, ám aki többgyerekes családban nő fel, az tapasztalata szerint jobban tud mindent tolerálni, hamarabb megtanulja, hogy ki kell várni, amíg a másik beszél, természetes neki, hogy ami nekem van, az nem csak az enyém, és sok mindent meg kell osztanom a többiekkel.
A gyereknevelésben és minden másban a férjétől házasságkötésük óta mindig megkapta és megkapja ma is a maximális támogatást. Bármibe is fogott, István mindig ott állt mellette. A nagycsaládosok egyesülete körüli teendőkben is.
Amikor 1991-ben egy észak-olaszországi kis faluban éltek, a helybeliek tudták, hogy egy pici gyerekkel érkeztek, s a karácsonyi készülődés közepette mindenkinek jutott ideje, hogy ajándékot vigyen a kislánynak. Amikor Olaszországból átköltöztek Magyarországra, már megismerkedtek a nagycsaládosok egyesületeinek a tevékenységével, ám akkor még csak két gyerekük volt, nem kapcsolódhattak be ebbe a tevékenységbe. Amikor visszatértek Hajdújárásra, ahol rádiós újságíróként dolgozott, szintén hallott arról, hogy itt-ott működik ilyen szervezet, ám nem találkozott velük. Másfél éve jött az ötlet, jó lenne, ha a környékükön is lenne nagycsaládosok egyesülete, mert számos többgyermekes család él arrafelé. Az volt a cél, hogy csináljanak számukra egy nagy közösséget, ahol barátkoznak, tapasztalatot cserélnek, segítik egymást. Például: a használt ruha az, amelyből szinte kifogyhatatlan tartalékuk van, de ennél is az a szabály, mindenki csak olyan állapotú ruhaneműt hozzon, amelyet ő is elfogadna a saját gyermeke számára. Nóra munkanélküli – otthon tart magánórákat szerb nyelvből –, ezért kellő időt tud tölteni az egyesület körüli teendőkkel. Volontőrként végzi a teendőket, tehát egy dinár jövedelme sincs ebből a munkából. Az egyesületnek hatvanöt család a tagja öt környékbeli településről, természetesen vannak olyan nagycsaládok, amelyek nem léptek be a szervezetbe.
Az is szóba került, hogy anyagilag senkinek sem könnyű manapság, függetlenül attól, hogy hányan vannak a családban, az országban uralkodó helyzet mindenki életét valamilyen szinten megnehezíti.
– A többgyerekes családoknak anyagilag nehezebb, ám tudomásom szerint az államtól nem jár semmiféle külön támogatás a nagycsaládoknak. Igazságtalan, hogy a hat-hét gyerekes családoknak is csak négy gyerek után jár anyagi juttatás. Más országokban már jól működik a főállású anyaság intézménye, nálunk erről nem is álmodhatunk, bár bizonyára több nőt ösztönözne arra, hogy otthon maradjon és gyerekeket neveljen, ha haladnának a munkaévei.
Ők most karácsonyra Egy kiló figyelmesség címmel hirdették meg akciójukat, és egytonnányi élelmiszer gyűlt össze. Nóra energikusságának, talpraesettségének is biztosan szerepe van ebben. Mint mondta, az a legfontosabb, hogy a gyerekek is megtanulják, tenni kell embertársainkért. Egy dán közmondást idézett: A jó példa egy harang, amely hangjára sok ember megy be a templomba.
Anyagi gondokkal terhelt mindennapjainkban, de a gyereknevelésben is elengedhetetlen a jó példa. Büszke arra, hogy lánya igen erős szociális érzékenységgel van megáldva, fiai sem ódzkodnak, ha valakinek segíteni kell, s amire Nóra külön is nagyon büszke: gyerekei rendszeresen látogatják a kilencven éven felüli dédit.
