A 2000. október 5-ét megelőző forrongó hónapokban mindenki tudta, mit jelent a falra festett ököl. Mindenki tudta, kire vonatkoznak a „Vége van!” feliratok, s érezni lehetett azt is, hogy e felirat üzenete most már hamarosan beteljesül. Néptömegek az utcákon, polgári engedetlenség az állami szervekben, iskolákban – ezek is elemei voltak annak a sikeres „receptnek”, amellyel meg lehetett szabadulni a diktátortól, s amelyet a hírek szerint más országokban is előszeretettel alkalmaznak manapság.
Bő egy évtizeddel az említetteket követően az október 5-i eseményeket nagyban elősegítő mozgalom nemkormányzati szervezetként, Új Ellenállás (Novi Otpor) néven újjáalakult. Tagjai, ahogyan a polgárok jó része is, elégedetlenek az eddig látottakkal, s arra a megállapításra jutottak: ismét tenni kéne valamit annak érdekében, hogy az egykori célok, ha nem is kissé megkésve, de beteljesüljenek. A szervezet politikai célkitűzéseiről Nenad Erceggel, az Új Ellenállás elnökével beszélgettünk.
– Szerintem nincs szükség semmilyen különösebb történésre, eseményre ahhoz, hogy egy ilyen lépést megtegyen valaki. Jómagam és a régi Ellenállás tagjai, akiknek mintegy ötven százaléka most is mellettünk áll, bizonyos célokért küzdöttünk 2000-ben, melyek megvalósítása mind a mai napig várat magára. Gondolok itt elsősorban az átvilágítási törvény meghozására, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni átfogó harc megkezdésére. A korrupció az elmúlt években még nagyobb teret hódított magának, annak ellenére, hogy magukat demokratikusnak nevező pártok állnak az ország élén. Mindenképp követelni fogjuk az elmúlt évtized katasztrofális magánosításainak a felülbírálását is.
Miben hasonlít egymáshoz a régi és az új Ellenállás?
– A tagságnak az ötven százaléka becsapottnak érzi magát a 2000-ben ígért reformok hiánya miatt. Ma azt mondják: az Ellenállásra egyáltalán nincs szükség, mert a cél, amelyért a demokratikus átalakulásig küzdöttek, megvalósult – demokratikus választási rendszer van ma Szerbiában. Ez igaz. Csakhogy nem a választások szavatolása volt akkoriban az egyedüli olyan eszme, amely mögé mi felsorakoztunk. Véleményünk szerint egy olyan igazságtételre lenne ma szükség, mellyel megtiltanák mindenféle politikai tevékenység folytatását azok számára, akik az elmúlt tíz évben felelősek a sikertelen privatizációkért, a katasztrofális gazdasági állapotokért.
Hogyan, milyen eszközökkel fogják ezeket az érveket védeni?
– Demokratikus, civilizált szervezet vagyunk. Csakis ilyen eszközök jöhetnek számításba. Békés, civilizált tevékenységek. Semmilyen módon sem kívánjuk veszélyeztetni az ország alkotmányos rendjét. Különféle kampányokba kezdünk majd, elsősorban a média útján kívánunk hatni.
Szerbia külpolitikáját illetően milyen elképzeléseik vannak?
– Minden állammal, Kelettel és Nyugattal egyaránt együtt kívánunk működni. Támogatjuk az ország európai uniós csatlakozását, de arra is kíváncsiak vagyunk, mi haszna származik majd az országnak ebből az integrációból: ha csupán újabb adósságokat és terheket jelent, akkor nincs rá szükségünk. Nagy harcot folytatott az ország a vízumkényszer feloldásáért, a valóság azonban olyan képet mutat, hogy a szerbiai polgárok 80 százalékának nincs pénze nem csupán utazásra, hanem az útlevél kiváltására sem. Ami pedig a NATO-csatakozás kérdését illeti, azt gondoljuk, arról mindenképp népszavazást kell majd kiírni.
Az Új Ellenállást csupán tagságának egy része kapcsolja a régihez – módszerei már nem
Milyen politikai ambíciókkal rendelkezik az Új Ellenállás? Indulnak-e a választásokon?
– Az teljesen kizárt. Nem politikai szervezet, hanem polgári tömörülés, nemkormányzati szervezet vagyunk. Ha közülünk valaki esetleg szeretne majd próbát tenni a választásokon is, sok szerencsét fogunk neki kívánni, bizonyára talál majd magának helyet valamelyik pártban. A sajtóban olyasmit is lehetett olvasni, hogy a Szerb Haladó Párttal állunk kapcsolatban, ezért fontosnak tartom most kihangsúlyozni: az égvilágon semmi közünk sincs a haladókhoz, s nem is lesz. Az együttműködésre készen állunk bármelyik párttal, mert ha valamilyen célokat meg akarunk valósítani, akkor meg kell találni az együttműködés lehetőségeit a pártokkal is. A következő választásokon azonban biztosan nem indulunk. Hogy mit hoz a jövő, az majd kiderül, ismerjük a mondást: soha ne mondd, hogy soha.
Mégis, a mai politikai helyzet egészen más teret szab az önök által kezdeményezett politikai küzdelemnek. Az elmúlt évtizedben nagyjából azok voltak hatalmon, akik 2000-ben, köszönhetően éppen az Ellenállás akcióinak is, új ígéretekkel átvehették az ország irányítását. Az ellenzék nagyobb részét pedig azok képezik, akiknek a tevékenysége az október ötödike előtti periódushoz köthető.
– Megpróbálok személyes módon válaszolni a felvetettekre, a célzást, persze, értem. Jómagam is azok között voltam, akik a leghangosabban tiltakoztak az akkori rezsim ellen, azok között, akik elhitték, hogy jobb holnap következik. Harcoltam ennek a demokratikus hatalomnak a térhódításáért. De éppen ez ad jogot nekem és a többi polgárnak arra, hogy évekkel ezeket a történéseket követően ismét tiltakozzunk, ismét kifejezzük nemtetszésünket mindazzal szemben, ami a demokratikus átalakulás után történt. Tisztában vagyok vele, hogy a régi Ellenállás sok tagja ma biztos pozícióval rendelkezik az államapparátusban. Nincs is semmi kifogásom az ellen, hogy most olyan idők következzenek, amikor ezek a személyek is megérezhetik, milyen egy valódi ellenállással szemben állni, ha nem végzik jól a munkájukat. Az Új Ellenállást nem olyanok képezik, akik pozíciót akarnak maguknak szerezni a hatalomban. Nem érdekelnek bennünket a képviselői mandátumok, az érdekel minket, hogyan lehetne jobb belátásra bírni a vezetést, hogy egyszer és mindenkorra megtegye azokat a lépéseket, melyek nélkül az ország nem haladhat előre. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy azok, akik éveken át dolgoztak az állam tönkretételén, ne legyenek felelősségre vonva, s folytassák azt, amit eddig csináltak. Nem a bosszúállás a célunk, hanem az, hogy a bizonyítható mulasztásokra fény derüljön. Nem akarok bosszút állni az Ellenállásnak azokon a régi tagjain sem, akik, állítólag, különféle pénzekhez, külföldi támogatáshoz jutottak, mert jómagam nem láttam, hogy ilyen esetekre volt-e konkrét példa, a találgatásoknak pedig nem hiszek.
Igaz, választásokon egyelőre nem indulnak, mégis, a célkitűzések megvalósításához a polgárok támogatása is szükséges. Melyik táborra számítanak?
– Elsősorban a fiatalok támogatására. Számukra a legfontosabb egy olyan országotmegteremtése, ahonnan nem vándorolnak ki tömegesen a tehetséges emberek. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy sorainkban nincsenek nyugdíjasok, orvosok, jogászok, földművesek is. Jelentős a női tagságunk, ezért úgy döntöttünk, kialakítunk egy női hálózatot a szervezeten belül, mely azt vizsgálná, konkrétan mit nyújt ez az állam a szebbik nemnek. Úgy gondoljuk, nem elég biztonságos házakat építeni, egyenlő jogok kellenek, s akkor kevesebb ilyen intézményre lesz szükség az országban.
