– Egy kisebbségi párt helyzetének elemzésekor figyelembe kell vennünk az anyaország viszonyulását, társadalmi dinamikáját tartalmazó tényezőket, valamint a szerbiai vonatkozású tényezőket is. A vajdasági magyarok túlélési stratégiáját meghatározzák az európai vonatkozások is, különösképpen a folyamatosan tartó válságra gondolok, amely állandó munkanélküliséget teremt. A belső tényezők vizsgálatakor fontos, hogy mennyire tudta a VMSZ megbontani azt az érdekszövevény-rendszert, ami az elmúlt két évtized során alakult ki a VMSZ környezetében, s amely sokszor kerékkötőnek bizonyult egy hosszabb távú stratégia kibontakozásának szempontjából. Hadd tegyem hozzá, hogy csak felemás módon. A VMSZ-t, kompromisszumkereső, alkalmazkodó, és rendszerkonform pártként komoly kihívás érte elsősorban a Demokrata Párt hatalmi politikája okán, aminek eredményeképpen az uralkodó párt két fontos hatalmi gócpontot ragadott el a magyar párttól. Ez, szerintem, nem csupán taktikai, hanem a VMSZ egész stratégiáját érintő mozzanatként értelmezhető, mert az alkalmazkodás mibenlétére vet fényt.
Losoncz hiányosságként tekint arra, hogy a párt e mozzanatot a nyilvánosság előtt inkább megkerülte, s eleddig nem próbált meg megoldást találni a pártstratégia, a válaszkeresés, illetve, másfelől, az alkalmazkodás között. Mint mondta, az alkalmazkodás normális jelenség a többpártrendszer hatalmi viszonyaiban, ugyanakkor az alkalmazkodást nem szabad abszolutizálni. Ezt az eddigieknél sokkal erőteljesebben kellene problematizálni, viszont a keresett mérték nélkül ez aligha lehetséges.
– Láthatóak azok a törekvések, melyek a párt a nevéhez hűen, az összes itteni magyar szövetségévé kívánják alakítani a pártot. Ezt illetően azonban szintén felemás eredményekről beszélhetünk, elegendő csak a nemzeti tanácsi választásokra gondolnunk, melyek bizonyították, hogy a magyarok nem közömbösek saját közös dolgaikkal szemben, felsorakoztak valamennyire a nemzeti tanács mellett, ugyanakkor a bizalomhiány nagyon erős formái továbbra is felfedezhetők. A VMSZ, túlhajtott retorikájával, inkább elfedte ezt a kérdést, minthogy szembe nézett volna azzal.
A pártnak a szavazópolgárokkal megvalósított kommunikációjával kapcsolatban Losoncz azon a véleményen van, hogy az az elmúlt négy évben kétségkívül változott, azaz tanult a modern kommunikáció szabályaiból, ami a személyre lebontott kommunikáció gyakorlása terén tapasztalható. Ennek ellenére úgy véli, a vajdasági magyar politikusoknál a retorika többé-kevésbé kiegyenlítődik az öndicsőítéssel, az elért eredmények méltatásával. A nyilvánosság elé lépő politikacsináló nálunk kötelességének érzi, hogy önfeledt módon ünnepelje saját sikereit, ami sokszor a valótlanság határát súrolja – fogalmazott Losoncz. Hozzátette, a VMSZ-es retorikát ennek okán túl sokszor a bürokratikus-technokratikus nyelvezet jellemzi, mely a három-négy évtizeddel ezelőtti pártkongresszusok hangulatát idézi. Azt gondolom, mindenképp a párt javára válna, ha ennél sokkal nyíltabb és keményebb kommunikációt folytatna – fűzte hozzá.
– A VMSZ nem tanulta meg eléggé a politikának azt az ősrégi szabályát, mely szerint jobban kell ódzkodni attól, aki gátlástalanul udvarol, mint attól, aki veled szembe nézve bírál – fogalmazott.
Tovább kellene gondolni még a VMSZ és a Magyar Nemzeti Tanács viszonyát is, sokszor úgy érzem, hogy a VMSZ nem igazán tud mit kezdeni azzal a túlhatalommal, amellyel a vajdasági színtéren rendelkezik – szögezte le Losoncz Alpár.
