Dr. Zoran Dragišić
A legújabb észak-koszovói történések fényében talán nem számít merész kijelentésnek, hogy szerencse, ha a tegnapi incidensek képezték az elmérgesedett helyzet tetőfokát, s jó, ha a következő napokban, hetekben annál veszélyesebb jeleneteket már nem kell látnunk. Egy nappal korábban bebizonyosodott, a KFOR béketűrése is véges, s amikor már azt hitték az észak-koszovói szerbek, hogy a katonák barikádokon való átengedésével megegyezés születhet, a nemzetközi erők képviselői újabb követelést, majd tegnap egy, az addigiaknál kevésbé könyörületes akciósorozatot bonyolítottak le. Világossá vált: a továbbiakban nem kívánják elnézni a szerbek úttorlaszokkal folytatott jogvédelmi harcát. Bekövetkezett az, amire sokan figyelmeztettek az elmúlt napokban: elmélyült az észak-koszovói konfliktus. Dr. Zoran Dragišićtyel, a Belgrádi Egyetem Biztonságtudományi Karának docensével beszélgettünk a kialakult helyzetről.
A feszültség egyre nagyobb Észak-Koszovóban, s annak növekedéséhez minden bizonnyal hozzájárul majd a tegnapi peći gyilkosság is, még ha az nem is köthető szorosan a barikádok ügyéhez. Meddig fajulhat a konfliktus?
– Bizonyára tovább mérgesedhet a helyzet, s ennek a lehetősége a jelen pillanatban, sajnos, sokkal nagyobb, mint a helyzet csillapodásának az esélye. Most már a vérontás sem kizárható, ami nagyon rossz kihatással lesz Szerbia helyzetére. A kormány által tanúsított felelőtlen hozzáállás katasztrofális következményekhez vezethet az úttorlaszokon álló emberek sorsára nézve. Annak a hatását, ami most zajlik Koszovóban, úgy vélem, hosszútávon, mi is megérezzük majd.
Biztonsági szempontból fenyegeti-e bármilyen veszély Szerbiát?
– Nem fogja senki bombázni Szerbiát e történések miatt, viszont az ország helyzete biztonságpolitikai szempontból kétségkívül romlani fog. Másrészt, a gazdasági és politikai együttműködésre való hajlandóság jelentősen alábbhagy majd. Arról sem lenne szabad megfeledkeznünk, hogy az Egyesült Államok még Milošević bűneit sem bocsátotta meg nekünk. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy kinek van jelenleg igaza.
Miben hibázott a legutóbbi történések esetében az államvezetés?
– A tény az, hogy a szerb kormány a döntéshozás felelősségét a koszovói szerb községek vezetőinek a kezébe adta. Olyan kérdésekről kell dönteniük az államapparátus helyett, melyek a legfontosabb állami kérdések kategóriájába sorolhatók. A kormány ezen lépése egy intelligenciát sértő olcsó cirkuszi trükkel hasonlítható össze. Az észak-koszovói községek által kiadott közlemény pedig csakis felbosszantani volt képes a nemzetközi közösséget, s azt már jól tudjuk, hogyan kerülünk ki az ilyen összetűzésekből.
Robert Cooper, az EU koszovói közvetítője tegnap úgy nyilatkozott, hogy az észak-koszovói szerbséget igazán sem Szerbia, sem Koszovó, sem pedig a nemzetközi közösség nem képes ellenőrzése alatt tartani. Véleménye szerint mekkora kihatással tud Belgrád lenni a koszovói szerbek döntéseire?
– Egyetértek Cooper véleményével, s ezt Belgrád problémájának tartom. Ez egy olyan kérdés, amelyet Szerbia minden polgárának jogában áll feltennie a kormánynak – hogyan lehet az, hogy valóban nem tudják, mi zajlik ott? S ha nincsenek kihatással a történésekre, miért nincsenek? Azt kell mondanom, a szerb kormány arra sincs kihatással, ami Nišben vagy Kragujevacon történik, nemhogy arra, ami Koszovóban zajlik. Nem is olyan régen még megafonnal állt a barikádokon tárgyalócsoportunk vezetője is, kérdezem, hol van most az a megafon? Előbb támogatták az úttorlaszok ötletét, most már inkább lebontanák azokat. S egyáltalán, kinek az ötlete volt a barikádok felállítása? Hasonló barikádok Knin környékén is voltak annak idején, látjuk, hogyan végződött az a vállalkozás. Összegezve: szemmel látható, hogy egy teljesen elhibázott, meggondolatlan politikáról van szó. Barikádokkal egyetlen gondot sem lehet megoldani.
A KFOR által véghez vitt akciók mennyire állnak összhangban a misszió megbízatásával?
– Tény, hogy a KFOR túllépi felhatalmazását. Általános igazság viszont, hogy akinek nagyobb a hatalma, nagyobb jogai is vannak. Számunkra viszont az lenne a legfontosabb, hogy felhagyjunk saját magunknak a nemzetközi jog és az orosz támogatás ismételgetésében megnyilvánuló bolondításával, és egy, a realitásokat szemmel tartó, fenntartható politikát kezdjünk el folytatni.
Az észak-koszovói feszültség fokozódása milyen mértékben befolyásolhatja Szerbia és az Európai Unió viszonyát, figyelembe véve a decemberi uniós döntés fontosságát?
– Az uniós döntéseket bizonyos bürokratikus procedúrákkal összhangban hozzák meg, ebből kifolyólag nem tartom kötelezőnek azt, hogy az észak-koszovói történések befolyásolják a decemberi jóváhagyást. Tény viszont, hogy hazánkban a tagjelöltséget is egyfajta paravánként használják a sikertelen politika elrejtésére. A tagjelöltségre nem azért van szükségünk, hogy politikusaink azzal legyezgessék magukat a választások előtti harc felforrósodott légkörében.
Lát-e esélyt arra, hogy akár a közelgő választások előtt, akár azokat követően, megváltozzon az ország Koszovó-politikája?
– A választások előtt minden bizonnyal folytatódni fognak majd a kampánycélú, legolcsóbb, leglealacsonyítóbb módon történő visszaélések a koszovói kérdéssel. A választások eredményétől függően később akár változhat is a politika, ehhez azonban új politikai szereplőkre lenne szükség. Ha csak annyiban történik változás, hogy a kártyalapokat másképp osztják szét ugyanazok között, semmi sem fog megváltozni a választások után sem.
