Miša Brkić
Meglepte és felbosszantotta a Görögország megmentésével foglalkozó európai vezető politikusokat Jeórjiosz Papandreu görög kormányfő bejelentése, melyben tudatta a közvéleménnyel, nem mer vagy nem szándékozik önállóan dönteni a sorrendben harmadik uniós segélycsomag elfogadásáról, s a kérdésről népszavazást szándékozik kiírni. Európai nyomásra, abba beleegyezett a szebb időket is megélt balkáni állam miniszterelnöke, hogy a népszavazást a lehető legrövidebb időn belül bonyolítsák le, így arra december elején sor kerülhet. Elemzők szerint az sem kizárt, hogy a Papandreu-kormány még a héten megbukik, s a segély elfogadásáról vagy elutasításáról már egy másik kabinet fog dönteni. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök mindenesetre tudatták görög kollégájukkal, hogy a népszavazás az eurózónában maradásról fog tulajdonképpen szólni. Miša Brkić gazdasági elemzőt, a Novi Magazin hetilap gazdasági újságíróját kérdeztük a görögországi fejleményekről, az eurózóna jövőjéről.
Hogyan tekint a görög kormányfő népszavazás kiírásáról meghozott döntésére?
– Úgy, mint egy kis bürokrata politikus lépésére, aki képtelen megoldani a krízist, melybe országa került. Lehetősége volt arra, hogy végleg leszámoljon a görögországi kommunizmus hagyatékával, a munkaundorral, a semmittevéssel, nem volt viszont mersze ahhoz, hogy meghozza a megfelelő döntést. S mint minden „kis kaliberű” politikus, tartva a döntéshozás, a felkínált víziók megvalósításának felelősségétől, a referendumhoz kapott, mondogatva, ez a legdemokratikusabb módja annak, hogy elfogadható döntés szülessen. Persze, csupán arról van szó, hogy e „demokratikus megoldás” mögé rejtőzött most el a valódi megoldás kiválasztása helyett.
Milyen hatásai lehetnek annak, ha a görögök elutasítják a segítséget?
– Az eurózónából való kizárás, az állam csődjének bejelentése következhet. Ami a pénzügyi helyzetet illeti, a polgároknak és az államnak mindenképp jóval rosszabb szituációval kellene szembenézniük. A görögországiak életkörülményei tehát egyértelműen romlanának. Az uniós országok, úgy gondolom, akképp oldanák meg a Görögország euróövezetből történt kizárását követő helyzetet, hogy az ország megmentése érdekében létrehozott alapban lévő pénzt azoknak az európai pénzintézeteknek a megsegítésére fordítanák, melyeknek görögországi befektetéseik miatt vannak veszteségeik.
Az elmondottak alapján tehát teljesen reális, lehetséges végkimenetelnek tekinti Görögország kizárását az euróövezetből.
– Az Európai Unió európai államok közössége. E nagy civilizációs projektum megmentése érdekében az európai politikusok kénytelenek eltávolítani e test rosszindulatú, ártalmas szöveteit. Egy ilyen a jelen pillanatban Görögország, mely ráadásul nem is mutat hajlandóságot arra, hogy együttműködve európai partnereivel rendezze saját válságát. Figyelembe véve mindezt, azt hiszem, reálisnak tekinthető Angela Merkel fenyegetése, aki a legbefolyásosabb európai vezetőnek nevezhető manapság. Merkel és Sarkozy megegyeztek abban, hogy népszavazás esetén nem hagyják jóvá a görög „mentőövet”, s meggyőződésem, hogy ez egy tényleg igazságos és megalapozott döntésnek számít. Nem lehet segíteni valakin, aki nem igényli a segítséget, ebben az esetben viszont az uniónak kár a görög problémára idejét és erejét pazarolnia. A görögökön kívül senki más sem tehető felelőssé amiatt, hogy tíz év leforgása alatt nyolcmilliárd eurót loptak el hamis nyugdíj-kifizetési meghagyások révén.
Václav Klaus cseh köztársasági elnök legutóbbi nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy hiba az euróövezet krízisét a görög válságra leszűkíteni. Valóban egyedül Görögország lenne az eltávolítandó „rosszindulatú szövet”?
– Nem erről van szó. A válság valóban kiterjedt Olaszországra, Írországra, Portugáliára, Spanyolországra is. Ezek az országok azonban a jelen pillanatban teljesen kooperatívak a válság rendezésében az unióval. Az olasz vezetés például uniós szinten összehangolt intézkedéseket foganatosít a gondok leküzdése érdekében, s hasonlóképp cselekszik a többi tagállam is. De egyéb eltérések is vannak. Az olaszok és a spanyolok nem éltek kommunizmusban, nem lopták meg saját államukat vagy az európai alapokat. A görögök évtizedeken keresztül más számlájára éltek, s most, amikor megoldást nyújtanának számukra azok, akik korábbi évtizedeiket finanszírozták, ők egyszerűen kijelentik, nem hajlandók takarékoskodni.
Mi jelentheti az EU és az euróövezet biztosabb jövőjét?
– Az unióban már régóta töprengenek azokon a lépéseken, melyek mély, rendszerbeli változások révén nem csupán rövid távú megoldást jelenthetnének az egyre erősödő gondokra. Európa két komoly háborút élt túl, levonta a megfelelő következtetéseket, s létrehozta az Európai Uniót mint civilizációs választ a történelmi viszályokra. Senki sem fogja könnyen engedni ennek a vívmánynak a ledöntését. Magam azokat a követeléseket tartom indokoltaknak, hosszú távú gazdasági egyensúlyt szavatolóaknak, melyek egyfajta uniós pénzügyminisztérium létrehozását, pénzügyi biztos kinevezését sürgetik. Elengedhetetlen a Lisszaboni Szerződés módosítása, a maastrichti kritériumok betartásának fokozottabb ellenőrzése. A tagállamoknak hajlaniuk kell arra, hogy fiskális szuverenitásuk egy részét is átruházzák az EU-ra, mindenekelőtt a szigorúbb kontroll szavatolása végett. Senki sem lehet tagja egy közösségnek úgy, hogy közben folyamatosan megszegi annak szabályait.
