A kilencvenes években emberi méltóságától megfosztott, az október 5-ei eseményekben csalódott, az új évezred első évtizedéből kiábrándult polgárnak ahhoz eltulajdoníthatatlan joga van, hogy hitetlenkedhessen. Amikor teljesen kiégett állapotában új erőket volt képes mozgásba hozni, meg volt róla győződve, hogy ezen szinte utolsó rúgása meghozza majd a várt eredményt. Aztán úgy hozta meg az eredményt, vagy olyan csekély eredményt szült, hogy azt kiégettségében maga szinte észre sem vette. S ekkor toppant be mintegy meglepetésszerűen otthonába az eddigiek alapján kétfordulósnak mondható gazdasági összeomlás. Igen, a vajdasági választópolgárnak nem marad ma más hátra, mint hogy mindenben kételkedjen. Elővigyázatosságból.
Ehhez kétségkívül joga van akkor is, ha a kilencvenes évekhez kötött ideológia térhódításában nem elhanyagolható szerepet betöltött, mára átvedlett politikai erők húzzák elő számára a nadrágjuk szárába rejtett varázspálcát. Még akkor is, ha a közvélemény elszínészkedi, hogy a múltat mára teljesen kitörölte az emlékezetéből, még akkor is, ha nem törölte ki, de nem érdekli a múlt, s akkor is, ha egyszerűen csak megbocsátott a váltáskor. A Szerb Haladó Párt vadonatúj programjának általános megítélése talán éppen emiatt a mindent elsöprő kételkedés miatt kapott volna már eleve is rosszabb osztályzatokat a megérdemeltnél. Csak a vele való megismerkedés után jön azonban rá a politika iránt érdeklődést mutató egyén, hogy mindegy, a rossz osztályzatot egyébként is megérdemli.
Mindaz, amit a Fehér könyvnek keresztelt pártprogram említ az elmúlt tíz év visszaéléseiről, felelőtlen pénzköltéseiről, hatalmas áremeléseiről, valószínűleg az elejétől a végéig igaz. Elképzelhető megoldásként lehet kezelni minden olyan konkrét javaslatát is, melyben a gazdaság felélesztésére, az infrastruktúra fejlesztésére mutat rá a program. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyire számít egy egyre nagyobb tartozással és egyre lyukasabb pénztárcával rendelkező országban populista vagy csupán választási pontok begyűjtését szolgáló, tehát belül teljesen üres, ha úgy tetszik „fehér” javaslatnak az, hogy csökkentik majd az adókat, hogy kedvezményeket hagynak majd jóvá az újdonsült vállalkozók számára, s hogy mindennek csupán a gazdagok isszák meg a levét, mert rájuk valamivel nagyobb terhek várnak. Az SZHP-t ezek szerint nem ezek a gazdagok támogatják, nem függ a párt egyetlen mágnástól sem, ezért mer ilyen bátor ígéretekbe bocsátkozni… A pártelnök, elvégre, nem is olyan régen százmilliárd eurós beruházásokat ígért, ezekből bizonyára pótolni lehet majd a kívánságlista esetleges teljesítése miatti mínuszt. De nem az ilyen irreálisnak látszó ígéretek összessége a legnagyobb hiányossága az új platformnak.
Az új platform legnagyobb baja, hogy nem új. Mindegy, hogy másolat-e vagy sem, mindegy, hogy meg lehet-e állapítani, pontosan melyik párt programjában vannak hasonló elképzelések, a lényeg az, hogy elmulasztott választ adni azokra a politikai kihívásokra, melyek már most Szerbia útját állják, a közeljövőben pedig könyörtelenül el is gázolhatják. S ezzel szemben nem megfelelő indok az sem, hogy „a mi programunk vaskosabb”.
A párt a Koszovóval és az Európai Unióval kapcsolatos jelenlegi, egyértelműen elhibázott politika folytatása mellett döntött. Azoknak az elveknek a meghagyása mellett, melyekkel a mostani kormány még végig tudta döcögni mandátumát. Szeretné azt hinni az ember, hogy a szerbiai választópolgárok érettek annyira, hogy még egyszer ugyanazt a rosszat nem választják. Az ismerősen csengő „Koszovó is, EU is”, „Kelet is, Nyugat is” szlogenek sem ma, sem a múltban nem számítottak megalapozott válasznak az országhoz intézett kérdésekre.
A Fehér könyv legnagyobb részét a gazdaságot érintő elgondolások töltik ki. Egyesek szerint megvalósíthatatlan álmok, mások szerint megfelelő kiindulópontok egy átfogó terv elkészítéséhez. Mindaddig azonban, amíg egy párt nem hajlandó az ország útját teljesen lezáró politikai akadályok tettre készebb, bátrabb, valószínűleg e párttól el nem is várható módon történő elhárítására, addig vitatkozni is kár ezekről a javaslatokról, melyekről egy esetleges kormánykoalíció létrejötte érdekében amúgy is szívesen le szoktak mondani a hazai politikusok.
