Amikor Szilveszter napja közeleg, az új esztendő köszöntésén túl aligha gondolunk arra, hogy ugyanaz a nap valakinek névnap is. Pedig Szilveszter napja sok embernek névnap, sőt születésnap is. Néhányukat utolértük, és megosztották velünk gondolataikat.
Varga Szilveszter, a Hír Televízió külpolitikai szerkesztője:
– Önhibámon kívül lettem Szilveszter. Apám József volt, de szüleim még a születésem előtt elváltak, így én már nem az ő nevét vittem tovább. Születésemkor anyám olyan nevet keresett, amely ahhoz a dátumhoz közel esett: a világra december 22-én jöttem, ebben az időszakban keresgélt hát, és éppen a Szilveszter tetszett meg neki annyira, hogy így nevezzen el. Jó dolog Szilveszternek lenni. Nincsenek túl sokan, akik ezt a nevet viselik, habár azért a Facebook közösségi oldalon sikerült összegyűjtenem néhány Varga Szilvesztert. Nagyon érdekes, amikor Varga Szilveszter reagál Varga Szilveszter bejegyzésére és azt egy harmadik Varga Szilveszter lájkolja például…
Nomen est omen, ebben én hiszek. Kissé különc név az enyém, s én magam is kicsit különc voltam mindig is. Az ismerőseim nem nagyon tudtak mit kezdeni a nevemmel; becézni sem igazán könnyű. Otthon Szilvinek hívtak, édesanyám még ma is így szólít, de már az iskolában nem ez volt a helyzet. A feleségem végképp nem szerette, ha így szólítottak, hiszen mégiscsak egy női név becézett formájaként ismert a Szilvi. Érdekessége a dolognak, hogy az első plátói szerelmem éppen egy Szilvia volt – de két Szilvi sok lett volna egy családban…
A névnapokat korábban sem, mostanában sem igazán ünnepeltük, ünnepeljük, nálunk inkább a születésnapok voltak hangsúlyosabbak. A családban ilyen szempontból többen is „szerencsétlen” helyzetben vagyunk: a fiam december 25-én született, én 22-én, Szilveszter meg egyébként is az év utolsó napjára esik, amikor mindenki ünnepel… Régebben mindig azt mondogattam, hogy legyen minden nap Szilveszter, de később rájöttem: nem jó minden nap ünnepelni, kell egy-két új év is, amikor kipihenjük az ünneplés fáradalmait…
Ha azt nézem, honnan indultam és hová jutottam, akkor mondhatom, hogy szerencsét hozott nekem a nevem. Ugyanakkor kellett a kitartás, a sok-sok munka is, hogy elérjem mindazt, amit elértem, ahhoz a puszta név semmiképpen sem elegendő. Persze egy jó hangzású név bizonyos pluszt hordoz, hiszen a nevével azonosul az ember – nemcsak a kapottal, de a felvettel is, ahogyan a pszichológusok állítják. És ezt az azonosulást előbb-utóbb a közösség is elvárja az embertől.
