Vajdaság készen áll a következő lépésre, az elit mégis hallgatásba burkolózott – hangsúlyozta a Vajdasági Klub vitaestjén Dragan Veselinov, a Belgrádi Egyetem Politikatudományok Karának tanára, azt ecsetelve, miként fuccsolt be az elmúlt száz év számos bizonyítéka szerint a vajdasági autonómia elgondolása, s miért van szükség arra, hogy ebben a következő lépésben Vajdaság köztársasági státust követeljen magának. Veselinov elképzelése hamar felkeltette a belgrádi politikum és sajtó figyelmét, nézeteivel azonban Vajdaságban sem ért mindenki egyet.
Veselinov Vajdaság és Szerbia államszövetségében képzeli el a tartomány jövőjét, melyről a vajdaságiaknak népszavazás során kellene véleményt nyilvánítaniuk. Úgy gondolja, minderre nem – vagy nem kizárólag – a gazdasági kilátástalanság miatt van szükség, sokkal inkább a vajdasági identitás megőrzése miatt. Biztosra veszi, hogy a vajdasági szerbség több mint fele támogatná a tartomány köztársasággá „alakítását”, s szerinte a kisebbségiek körében is nyerőnek számít ez az elképzelés. Prof. dr. Dejan Mikavica történész, az Újvidéki Egyetem Történelem Tanszékének vezetője egyáltalán nem osztja Veselinov meglátását.
– Komolytalannak, fenntarthatatlannak és megalapozatlannak tekintem az afféle kijelentéseket, melyek szerint Vajdaság lakosságának többsége támogatná a tartomány számára köztársasági hatásköröket nyújtó autonómiaformát. A többségi nemzet, a területi autonómia kezdeteitől, a XVII. századtól kezdődően egészen a mai napig soha sem támogatta az olyan elképzeléseket, melyek az államiságot jellemző attribútumokkal ruházták volna fel a tartományt – mondta el lapunknak.
Vajdaság autonómiáját mindig a Szerb Köztársaság alkotmánya határozza meg, s ettől soha sem lehet eltekinteni – tette hozzá. Egy ilyen felvetés sem politikailag, sem alkotmányjogi szempontból nem számít fenntarthatónak – állapította meg Mikavica.
Arra a kérdésre, hogy valóban hallgat-e e témáról a vajdasági elit, Mikavica azt válaszolta, hogy a vajdasági intellektuális és politikai elit sohasem kezelte tabuként az autonómia kérdését, sőt, minden olyan helyzetben, ahol arról lehetett vitatkozni – mint például a statútum megfogalmazásakor, vagy a szerb alkotmány megírásakor, melyben maga is részt vett – élt is a véleményformálás szabad lehetőségével. Ennek kapcsán nincs egyetlen vitatható pont sem.
– Igencsak vitathatónak számít viszont azoknak a pártoknak a ténykedése, melyek nem élvezik a vajdasági lakosság többségének támogatását, s minduntalan saját hatáskörükként próbálják feltüntetni Vajdaság státusának meghatározását. Ezek a marginálisnak számító pártok, értelmiségiek, a téma állandó életben tartásával, saját politikai és tudományos befolyásukat, autoritásukat akarják növelni – fejtette ki az újvidéki történész.
Dragan Veselinov arról is beszélt a Vajdasági Klub fórumán, hogy az új alkotmány megbukott a tartományban, hiszen a polgárok 43 százaléka támogatta csupán azt szavazatával. Ebből kifolyólag, szerinte, a vajdaságiaknak azt is meg kell mondaniuk, mit szeretnének – azt már tudatták, hogy mit nem. Dejan Mikavica nem tartja problematikusnak Vajdaság státusára nézve az alkotmányra leadott szavazatok számára vonatkozó adatokat. Úgy értékelte, hogy az alkotmány Vajdaságban is elfogadásra került, más kérdés, hogy egyesek a népszavazástól távol maradt polgárok számát saját politikájuknak megfelelő szavazatként kezelik.
– Veselinov most bizonyára úgy mérte fel a helyzetet, hogy az autonómia keretein túlmutató önállóságot szorgalmazó politikusok nem hatnak meggyőzően a polgárokra, s ki akarta használni az alkalmat saját, egy ideje igencsak kiszorított politikai meggyőződésének a hirdetésére – válaszolta Dejan Mikavica a történet hátterét firtató kérdésre.
