Megválasztották a tartományi képviselőház elnökévé Juhász Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség Intézőbizottsága elnökét és a Prosperitati Alapítvány eddigi ügyvezetőjét a csütörtöki ülésen a vajdasági képviselők. A személye kapcsán lefolyt parlamenti vita nem volt hosszú, az ellenzék részéről azonban komoly vádak is elhangzottak. Ezekre, valamint a következő mandátum kapcsán felmerülő témákra is rákérdeztünk beszélgetésünk során, a hivatali eskü letételét követően.
Most, percekkel a megválasztását követően, mit tart a legnagyobb kihívásnak vajdasági parlamenti elnökként?
– Egy változó világban élünk, amelynek Vajdaság Autonóm Tartomány is része. Szerbiával együtt rengeteg kihívás van előttünk: biztonsági kérdések, energiahelyzet, gazdasági kihívások. Itt, Vajdaságban, arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló hatásköröket és forrásokat a polgárok boldogulása szolgálatába tudjuk állítani. Az oktatási intézményekre, a mezőgazdasági termelőkre, a gazdasági szereplőkre, a civil egyesületekre, a művelődési egyesületekre is gondolok, a cél mindenkinek a boldogulása.
Juhász Bálint (Ótos András felvétele)
Pásztor István nyomdokába lépett. Ez megtiszteltetést, nehézséget, vagy valami egészen más érzést jelent? Milyen terhet ró az ember vállára?
– Azt hiszem, mindezt egyben. Hatalmas megtiszteltetés, de ugyanakkor jó értelemben vett teher, ha úgy tetszik, nyomás, de felelősség mindenekfelett. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának az elnöke lehetek, különösen pedig arra, hogy Pásztor István, mondhatom így, mentorom után tehetem ezt. Tovább kell vinni azokat az ügyeket, amelyekért ő kiállt. Gondolok itt elsősorban a magyar–szerb történelmi megbékélés eredményeinek a megóvására, továbbfejlesztésére, a kormányok és parlamentek közötti együttműködésre, melyhez magam is hozzá kívánok járulni.
– Nem utolsósorban, nagyon szeretném, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés fejlődjön. Meggyőződésem, hogy az elmúlt időszakban a VMSZ kezdeményezésére megteremtődtek a feltételei a politikai együttműködésen túl a gazdasági kooperációnak is, rengeteg lemaradást hoztunk be, melyek a 2000-es évek elejétől egészen 2016-ig szemmel láthatóak voltak. Addig ugyanis a magyar szereplők távol maradtak a vajdasági gazdasági tértől, piactól, kimaradtak a privatizációs folyamatokból. 2016-tól jelentős beruházók jelentek meg, nemcsak Vajdaságban, hanem egész Szerbiában. Életszínvonalt növelő fejlesztést jelentettek. A Prosperitati Alapítvány ügyvezetőjeként ebben nagy szerepet vállaltam. A mai nappal, fájó szívvel, nyolc év után, lemondok, és az ottani csapatra bízom a folytatást, természetesen a parlamenti elnöki pozícióból figyelve, segítve a munkát.
A személye kapcsán folyt parlamenti vita alatt elhangzottak olyan ellenzéki kijelentések, melyek szerint Ön egy magyarországi ügynök, a Prosperitati Alapítvány pedig Vajdaság szétverésének az egyik eleme, mert egymás ellen fordította a nemzetiségeket.
– Nagyon örülök annak, hogy a Prosperitati munkáját felismerik, nemcsak a vajdasági magyar közösségben élők, hanem Vajdaság minden polgára, politikai beállítottságtól függetlenül. 500 millió eurónyi beruházást hozott térségünkbe ez a kezdeményezés. Nemcsak a magyar közösségnek jelentett megkapaszkodási lehetőséget, hanem minden itt élő nemzetnek. Emellett jelentős bevételt jelentett a szerbiai költségvetésnek is, hiszen azok az emberek, akik itt gazdaságot és vállalkozást fejlesztenek, itt fizetnek adót, itt foglalkoztatnak, itt csökkentik a szegénységet, itt járulnak hozzá a társadalmi össztermékhez. Természetesen mindenki a saját politikai céljainak megfelelően értelmezi a világot, meg lehet próbálni kiforgatni az eredményeket. Szeretném viszont jelezni, hogy a nyolc év alatt egyetlenegy botrány nélkül valósult meg a program, a nyilvánosság teljes bevonásával. Ötvenezer ember életére tett pozitív hatást a 14 ezer megvalósított projektum. Mindez bőven túlmutat a VMSZ-en és „holdudvarán”. Mindenkinek azt kívánom, hogy legalább ennyivel járuljon hozzá Vajdaság fejlődéséhez.
Ön szerint lezárult az a vita, hogy ügyrendellenes volt-e az alakuló ülés két és fél hónapos szüneteltetése?
– Teljes mértékben. Ez egy megörökölt ügyrend, mely pontosan fogalmaz. Igaz, hogy korábban még nem volt példa ekkora szünetre, de most szükség volt rá, amíg a folytatás feltételei nem teremtődtek meg. Az ügyrend lehetővé teszi, hogy az elnök meghatározza a szünet hosszúságát. A kérdés ma is felmerült, de az elnöklő világos választ adott: nem történt ügyrendszegés.
Az ellenzék a bizottsági munkában részt vesz, de nem volt hajlandó alelnököket jelölni. Volt arra kísérlet, hogy komolyabban bekapcsolják ezeket a pártokat a munkába?
– Természetesen. Vajdaság parlamentje egy integratív intézmény. Mindig a matematikai elosztás elve érvényesült a megszerzett mandátumok tükrében, ennek lehetősége most is megvolt. A legnagyobb frakció nagyon korrekt felajánlást tett. Az első megbeszélésen, februárban, nem is jelentek meg az ellenzéki képviselők. Most pedig, kedden, megjelentek, meghallgatták az ajánlatot, kaptak időt a gondolkodásra, majd eldöntötték, hogy nem vesznek részt. Ezt követően jelezték, hogy mégis részt vesznek a bizottsági elnökök szintjén a munkában. Az, hogy nem adnak parlamenti alelnököket, szerintem számukra hátrányos, az eddigi gyakorlattal ellentétes és káros is az intézmény tekintélye szempontjából, de ez ezeknek a pártoknak a döntése, tiszteletben kell tartani.
Későbbi korrekcióra már nincs lehetőség?
– Mindig az volt a gyakorlat, hogy amit az első ülésen eldöntünk, azt a következő négy évben, azaz a mandátum végéig tiszteletben tartja a ház. Hacsak valami különleges, előre nem látható dolog nem történik, ehhez tartjuk magunkat.
Csak én láttam úgy, vagy valóban szigorúbb ülésvezetés mellett döntött az első ülésen? Kétszer vont meg szót ellenzéki képviselőtől egy nem is olyan hosszú vita során. Ilyen lesz a gyakorlat a következő négy évben?
– Pontosítanék. Egyszer vettem el a szót, s egyszer figyelmeztettem egy képviselőt, de a szó megvonása előtt visszatért a napirendre, így befejezte végül mondandóját. Még nincs olyan gyakorlatom, mint Pásztor Istvánnak volt például, de azt tudom, hogy az ügyrend előírja, a napirendről kell beszélni, nem lehet személyeskedni. Azokkal a szankciókkal éltem, amelyeket az ügyrend lehetővé tesz az ülés normális lefolyása érdekében. Először elvettem a szót, másodszor igyekeztem megengedőbb lenni magam is, mert fontos a ház integritásának, tekintélyének a megőrzése.
Előfordulhat, hogy VMSZ-es vagy haladó párti képviselőktől von majd meg szót?
– Igen, ez egy rossz hír mindkét frakció tagjai számára, de teljes mértékben elképzelhető, persze csak abban az esetben, ha okot adnak rá. Fontosnak tartom, és ezt tudják ők is, hogy a parlamenti elnöknek a feladata a képviselők közötti tolerancia, együttműködés és az egyenlő jogok szavatolása.
Nyitókép: Juhász Bálint a vajdasági képviselőház 33. elnöke (Ótos András felvétele)
