A modern technológiák és kommunikációs eszközök megjelenése magával hozta a médiumok egy fajta átalakulási formáját is, melynek egyik sarkalatos pontját az interneten való jelenlét elengedhetetlensége, a közösségi hálózatokon történő aktív szerep betöltése jelenti. Megjelent az elmondottakkal párhuzamosan a kommentárhagyás szabadsága is, melybe először a legtöbben meggondolatlanul fejest ugrottak, hogy később rájöjjenek, bizonyos szabályrendszerre, elvekre, ellenőrzésre szükség van, ha nem azt akarjuk elérni, hogy a médium egyik-másik érdektábor közötti leszámolás platformjává váljon, vagy éppen a személyes sértések színhelye legyen a felkínált tartalmak, olvasni- és látnivalók tengere helyett. Egy valami biztos: a fejlődés a médiumok változását is szükségessé tette, s ehhez mindegyiknek előbb-utóbb alkalmazkodnia kell, ha mérvadó szereplő kíván lenni a médiatérben. A témával kapcsolatban felmerülő kérdések közül néhányat Vukašin Obradovićnak, a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) elnökének tettünk fel.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez az állandóan jelenlévő interaktivitás több jót vagy több rosszat hozott a médiumoknak és a tartalmak befogadóinak. Hogyan gondolkodik erről?
– Ha ennek az interaktivitásnak a jó oldalát akarjuk elemezni, akkor kétségkívül a társadalmi kommunikáció megteremtésének vagy jelentős mértékben történő megkönnyítésének a tényét kell említenünk. Ez a kommunikáció ugyanis most már nem csupán a médiumok és a polgárok között létezik, hanem a médiumok közvetítő szerepe révén polgár és polgár között is jelen van. Ennek köszönhetően felismerhetővé válnak a főbb társadalmi folyamatok, azok, amelyek meghatározzák mindennapjainkat, s kiviláglik egy többségi vélemény is a bennünket körülvevő folyamatokról. Kétségkívül hasznos tényről van szó, melynek köszönhetően meg tudjuk állapítani, hogy egy adott társadalomban milyen a légkör, mi jellemzi a közhangulatot, melyek az aktuális trendek. Ugyanakkor a weboldalakon és közösségi hálózatokon jelenlévő kommentárok számos kérdést, problémát is felvetettek, nem egyszer érintik ugyanis a gyűlöletbeszéd, a faji és vallási megkülönböztetés, a tolerancia hiányának a területét. A politikai pártok és egyéb szervezetek is nagyon könnyen átszerveződtek és megtalálták a módját annak, hogyan használhatják ki a kommunikációnak e formáját, az interaktivitás adta lehetőségeket. Saját erőforrásaikat igénybe véve csakhamar felfedezték a lehetőségeket és terjesztik saját nézeteiket kommentárokkal bombázva a különféle online felületeket. Megjelent a trollozás, melynek egyetlen feladata van: meghatározott elképzeléseket népszerűsíteni, propagálni politikai vagy személyes érdekek megvalósítása és nem társadalmi dialógus megteremtése céljából.
Éppen az említett negatív jelenségekre hivatkozva tiltotta le például a The Verge és a The Daily Dot a cikkek alatti hozzászólások lehetőségét, de egy megjelent analízis szerint is ez lesz a világban a meghatározó trend az előttünk álló időszakban, a számos rosszindulatú kommentárnak vagy automatikusan generált szemétnek a sikeres kiszűrése ugyanis óriási erőforrásokat igényelne. Valóban ezen az úton, a megszüntetés útján kell elindulnunk?
– Teljesen ellentétes vélemények alakultak ki ezzel kapcsolatban. Egyesek azt hirdetik, hogy teljesen meg kell hagyni a hozzászólás lehetőségét, és szabad utat kell engedni minden véleménynek, mert az a demokratikus társadalmi berendezkedést, a szólásszabadságot erősíti, ráadásul a közvélemény kitapinthatóságát is szavatolja. Mások a weboldalakon és közösségi hálózatokon jelen lévő interaktivitást a visszaélések eszközének tartják, és nem nézik jó szemmel. Nehéz lenne ebben a pillanatban megmondani, mi lenne a jó, főleg így, hogy maguk a médiumok sincsenek azonos állásponton. A régióban is van példa erre is, meg arra is. Egy horvát portál is beszüntette teljes egészében a hozzászólás lehetőségét nemrég. Saját véleményemet oszthatom csak meg. Azt hiszem, az előmoderálásnak és az utólagos moderálásnak is sokkal hatékonyabbnak kell lennie, ha úgy döntünk, hogy teret adunk a kommentároknak. Pontosan meghatározott szabályok szerint kell eljárnunk, ezeknek főleg arra kell vonatkozniuk, hogy az adott cikk, tudósítás tartalmához kapcsolódó kommentároknak szavatoljunk felületet, olyan hozzászólásoknak, melyek gondolkodásra késztetnek egy téma kapcsán. A kritériumoknak meg kell határozniuk, mit tartalmazhat egy hozzászólás és mit nem. Az a véleményem tehát, hogy a kommentároknak létezniük kell, de sokkal erősebb szűrésre, világosabb kritériumokra lenne szükség ahhoz, hogy célszerűek legyenek.
Ez az interaktivitás ugyanakkor sokak szerint biztosítéka annak, hogy létezzen szabad sajtó, vélemény. Nem lehet elhallgattatni a másféle gondolkodást, amíg mindez jelen van.
– Biztosítéknak nem nevezném, de az elemek egyikének igen. Ha eltekintünk a trolloktól, akkor elmondhatjuk, hogy a közösségi hálózatokon és portálokon jelen lévő hozzászólások valóban a dialógust erősítik. Ez a dialógus nem feltétlenül kell, hogy mindenkinek tetsszen. Mindenesetre, e párbeszéd jelzésértékkel rendelkezik egy közösség állapotát illetően. Azzal, ha megszüntetjük a véleménynyilvánítás lehetőségét, a társadalomra jellemző bizonyos jelenségeket eltüntethetjük az internetről, de nem fogjuk eltüntetni azokat magából a társadalomból. Megmaradnak jelenségnek, s a helyüket is előbb-utóbb meg fogják találni, ha nem az interneten, akkor más rendelkezésre álló felületeken, helyeken. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy az interaktivitás és a kommentárok a sajtószabadságnak vagy a véleményszabadságnak az alapvető kritériumait jelentik, de a gondolkodás pluralizmusa szempontjából mégis csak fontos, hogy meghagyjuk a polgárok számára a véleményformálás lehetőségét.
