Még csak most pénteken ballagott el a középiskolából, ám Korponai Ákos máris komoly eredményeket tudhat maga mögött a sakk terén. A média figyelmét május 20-án a palicsi Vigadó nagyteraszán megrendezett Funchesstic sakkfesztiválon keltette fel igazán, ahol a nap legizgalmasabb műsorszámának bizonyuló sakkszimultánon tizenhárom vajdasági közéleti személyiséggel mérkőzött meg párhuzamosan. Felkerestük mi is a tehetséges zentai fiatalembert, hogy mutatkozzon be kicsit közelebbről is olvasóinknak.
Május 20-án a palicsi Vigadó előtt második alkalommal került sor a Funchesstic szórakoztató sakkfesztiválra, melyen a nap leglátványosabb műsorszáma a sakkszimultán volt, ahol tizenhárom közéleti személyiséggel mérted össze tudásodat egy-egy játszma erejéig. Először próbáltad ki ebben magad: mesélj az élményről, kérlek!
– Hatalmas megtiszteltetést jelent számomra, hogy ismert és elismert vajdasági „kihívókkal” mérkőzhettem meg a Funchesstic sakkfesztivál keretében! Igyekeztem minél érdekesebbé tenni a játszmákat, valamint a helyzetből adódó izgalmon túllépvén kiélvezni a kivételes helyzetet. Különösen annak fényében ígérkezett izgalmas kihívásnak, hogy korábban minden esetben azok közé tartoztam, akik szimultánok alkalmával nemzetközi, és nagymesterek orra alá próbáltak borsot törni. Most fordult a kocka, nekem kellett számos táblán párhuzamosan helyt állnom, ráadásul rögtön népszerű közéleti személyiségek ellen, miközben többjüket tehetséges fiatal sakkozók is segítették. A fergeteges hangulatról Brasnyó Zoltán és Zvekán Péter rádiós műsorvezetők gondoskodtak, igazi show-t varázsoltak a Palicsi Vigadóba. Közben természetesen megpróbáltak kizökkenti a játszmákra való koncentrálásból, hátha vétek ezáltal egy-egy könnyebben kihasználható hibát. Végül nem így történt, legalábbis az eredmény nem erről tanúskodik, ugyanis mindegyik játszmában sikerült győzedelmeskednem. Ez korántsem jelenti azt, hogy könnyű dolgom lett volna. A legnehezebb játszmákat dr. Námesztovszki Zsolt professzor úr, valamint Török Tilla népdalénekesnő ellen vívtam, csupán nagy küzdelem árán sikerült nyernem esetükben. Minden sztárvendégnek hálás vagyok, hogy időt áldoztak a mérkőzésekre, így segítve a sakk népszerűsítését. Nagyon szépen köszönöm Rózsa Zsombor fő szervezőnek, aki a rendezvény ötletgazdája is egyben, hogy része lehettem a Funchesstic sakkfesztiválnak, meghatározó élménynek bizonyult.
Mik voltak eddig a legemlékezetesebb játszmáid? És a legjobb eredményeid, amelyek számodra legtöbbet jelentenek?
– Leginkább azon sakkversenyek utolsó játszmáiként lejátszott mérkőzéseim jelentenek feledhetetlen emlékeket, melyek valamilyen versenyeredményem szempontjából játszottak kulcsszerepet. Példaképp említhetem a 2011-es Jó Pajtás-verseny utolsó fordulójában barátommal, Kecskeméti Árpáddal igazi sportellenfelekként vívott csatánkat, amely ugyan döntetlenül végződött, de rendkívül emlékezetes számomra. Nem is maga az eredmény, hanem a körülmények tették azzá: a számos ellenfél, sakkbarát és újságíró megtisztelő figyelme, ugyanis játszmánk kimenetele döntött az első helyezésről, amit végül nagy küzdelem árán sikerült elnyernem. Külön örömet jelent, hogy később Árpádnak is volt alkalma diadalt aratni e versenyen. Továbbá kiemelném a 2012-es és 2013-as általános iskolák országos csapatbajnokságán kivívott első helyezést a zentai Stevan Sremac Általános Iskolát képviselve, valamint a 18 évnél fiatalabb fiúk korcsoportos tartományi bajnokságán elért 2. helyezésem. Megemlíteném még az immár felnőtt mezőnyben elnyert 5. helyet a 2015-ös, jubiláris, XX. Sakkozó Magyarok Világtalálkozóján, illetve Zenta 2016-os városbajnokságán elért „dobogós” eredményemet.
Mitől ilyen eredményes sakkozó valaki? Sok-sok gyakorlás vagy veleszületett adottság? Vagy a kettő kombinációja? Mennyit gyakorolsz naponta?
– Véleményem szerint főként a rengeteg gyakorlás hoz eredményt, az ehhez képest elenyészően mérvadó kvalitásokkal karöltve. Az évek során változó intenzitással foglalkoztam sakkal, de sajnos napi 2-3 óránál több gyakorlásra nem tudtam rászánni magam, pedig a komoly teljesítmények legalább dupla ennyi időráfordítást követelnek. Ennek tükrében szerintem elégedett lehetek azzal, amit elértem.
Számos sikert értél el máris a sakkban – ám úgy döntöttél, fő foglalkozásként mégsem ezt választod, ősztől egyetemre fogsz járni. Mesélj erről, kérlek! És mért pont politológia?
– Természetesen a professzionális sakkozásnak megvannak a maga szépségei, vagyis az ember sakkozóként főállásban foglalkozhat szeretett sportjával, nem is beszélve a sok érdekes utazásról, új helyek megismeréséről, valamint a számos barátságról, melyek gondosan ápolhatók rendszeres versenyzéssel. Csakhogy ennek az életmódnak is akadnak hátulütői, ezért tudatosan kezdtem kutatni olyan dolgok után, amik felkeltik az érdeklődésemet. Így jött képbe a politológia, mikor a tévében teljesen véletlenül láttam néhány megragadó politikai helyzetelemzést. Ha akkoriban hallom a politológia kifejezést, még azt sem tudtam volna, hogy eszik vagy isszák. És lám, most már felnőttként a közélettel valami módon kapcsolatban álló munkát szeretnék végezni.
Mi az, ami még foglalkoztat az életben? Akár hobbi szinten.
– Az „ép testben ép lélek” közhely szerintem nagyon is igaz, ezért hobbiként testedzéssel foglalkozom. Emellett újabban elég sok időt töltök újságolvasással, tájékozódással a hírek világában. Igyekszem még minél több releváns könyvet kézbe venni, melyek kötődnek választott szakirányomhoz. Valamelyest a sakkot is ide sorolnám, remélhetőleg jut majd időm továbbra is rendszeresen versenyezni, illetve szívesen kipróbálnám magam edzőként is.
A korosztályodban mennyire számítasz különcnek vagy csodabogárnak? Másképp látod-e a világot, mint az átlag tizenéves?
– Lehet úgy is értelmezni, hogy a sakk egyfajta világra nyíló ablak, amely befolyásolja a játékosok gondolkodását. Abban viszont korántsem vagyok biztos, hogy másképp látnám a világot, mint általánosságban véve a korosztályom. Viszont némileg tényleg különcnek tartanak, de ez csak annyira igaz rám, mint bármely más sporttal komolyabban foglalkozó tinédzserre.
