A szerb nyelv – és minden nyelv – oktatásakor kulcsfontosságú kérdés, hogy arra a szintre kell eljuttatni a tanítást, hogy a diák kommunikációs készsége kialakuljon. Tehát a magyar gyerek bátran beszéljen, használja a gyakorlatban a szerb nyelvet – hangsúlyozta Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottságának vezetője. Mint mondta, az idegen nyelv tanulásának módszertanával tanított nyelvtudás épp erre alapoz, vagyis, hogy az ember kezdjen el kommunikálni, ha nem is feltétlenül helyesen. Ám miközben beszél, ,,ragad rá” újabb szó, újabb nyelvi fordulat. Igazából a szerb nyelv oktatásának programjával az a baj, hogy nem kommunikációszemléletű, hanem arra alapoz, hogy a gyerekek már egy jó szinten tudják a nyelvet, és a tantervek, tankönyvek a nyelv irodalmi jellegű továbbfejlesztésére adnak lehetőséget.
– Nem kérdés, hogy ennek a rendszernek az átalakítása meg kell hogy történjen. Az elmúlt négy év során a Magyar Nemzeti Tanács többször fordult ez ügyben a minisztériumhoz, de korábban is voltak ilyen irányú megkeresések. De a válaszok mindig nagyon ,,késleltetve” érkeztek, a minisztériumi konkrét intézkedések – a különböző oktatási miniszterek ígéretei ellenére is – még váratnak magukra. Éppen ezért történtek kezdeményezések az MNT részéről fiataljaink kommunikációs készségének fejlesztésére. Ez egyrészt a harmadikos, negyedikes középiskolások szerb nyelvi továbbképzésének megszervezése az elmúlt években. Másrészt az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületén keresztül De Negri Ibolya elnök asszonnyal egyeztetve elindult egy olyan szekció, munkacsoport működése, amely a szerb mint környezetnyelv szakos tanárokat öleli fel, ők kidolgoztak egy alternatív tananyagrendszert a hozzá tartozó gyakorlófüzettel, amely a tervek szerint szeptemberben már megjelenik és eljut a diákokhoz (illetve a módszertani csomag a tanárokhoz). Ötödik osztályosok részére készítették el, de mivel ez egy olyan rendszerű füzet, amely a különböző szintű nyelvtudásra épít, gyakorlatilag nyolcadikig használható, különösen azokban a helységekben, ahol alacsony a magyar gyerekek szerb nyelvi kommunikációs készsége. Tehát alternatív megoldások léteznek, viszont a minisztériumi hivatalos megoldással kapcsolatban pillanatnyilag ott tart az egyeztetésünk, hogy még a régi, Žarko Obradović által vezetett minisztérium átutalt bennünket az Oktatás- és Nevelésfejlesztési Intézethez, mert ez az, amely szakmailag értékeli, illetve lebonyolíthatja ezeket a programmódosításokat – nyilván a miniszter jóváhagyásával –, viszont a legutóbbi levélváltáskor az derült ki, hogy még az Obradović-féle minisztérium utasította az intézményt, hogy állítson össze egy munkatestületet a kisebbségi diákok szerb nyelvoktatásával kapcsolatban. Ez a munkacsoport a lehető legrövidebb időn belül, a legmodernebb elvárások mentén dolgozza ki ezt a tananyagrendszert. Mi erre azt válaszoltuk, mindenképp szeretnénk, ha ennek a munkatestületnek általunk delegált tagja is lehetne, és azt kérjük, hogy ez a testület ne a kisebbségi nyelvekre vonatkozó tantervet dolgozza ki, hanem legyen egy külön a magyar ajkú gyerekek oktatásával kapcsolatos szerb nyelvi program is. Ez azért fontos, mert a magyar nyelv eredetében, használatában, grammatikájában annyira eltér az összes többi vajdaságban használatos nyelvtől, hogy egészen más módszertani megközelítést kell alkalmazni. Figyelembe kell venni, hogy itt Észak-Bácskában, a Tisza mentén úgy is felnőhetnek magyar gyerekek, hogy a környezetükben nem éri szerb nyelvi hatás, inger őket, ez azonban nehezen mondható el akár a ruszin, akár a román, akár a szlovák nyelvet beszélő fiatalokról, akiknek sokkal kisebb az oktatási rendszerük, és akik sokkal vegyesebb nyelvi környezetben élnek. Abban vagyunk érdekeltek, hogy ne minden kisebbségre elkészített általános program készüljön, hanem kimondottan a magyar ajkú gyerekek számára – hallottuk Joó Horti Líviától.
Az új oktatási minisztérium mihelyt feláll, szeretnénk újraindítani ezt a tárgyalási folyamatot, abban bízunk, megértésre találunk, hiszen az új miniszter, úgy tűnik, nagyon is eredményorientált személyiségű kutatóember, aki az oktatás eredményességére teszi a hangsúlyt, illetve arra, hogy a programokat hogy lehet olyanná tenni, hogy valóban mérhető és használható tudással juttassa ki a gyerekeket az oktatási rendszer különböző szintjéről, függetlenül attól, hogy milyen tantárgyról van szó.
A magyar–szerb vegyes tannyelvű oktatást, az ilyen osztályok megnyitását az MNT nem szorgalmazza.
– A tapasztalat azt mutatja, és ez tudományosan is alátámasztott, bizonyított történet, hogy csak ott működik jól a kétnyelvű oktatás, ahol egyenlő dominanciájú nyelvek jelennek meg az oktatásban, és ezeknek a használhatósága, illetve a használatuk motivációs háttere kiegyenlített, illetve a környezeti hatások is kiegyenlítettek. Ezzel kapcsolatban egy nagyon gyakorlati példa is áll előttünk: a jugoszláv rendszerben beindított szlovéniai kétnyelvű oktatás egy-két generáció alatt eljuttatta a szlovéniai magyar népességnek a nyelvtudását oda, hogy ma már gyakorlatilag nem nagyon van gyerek, aki jól beszéli a magyar nyelvet. A buktató abban van, hogy nem érzik kellően fontosnak, illetve dominánsnak a magyar nyelvet, illetve olyan közegben élnek, ahol a többségi nyelv dominanciája sokkal erősebb, és ennek elsajátítására is az igény sokkal erőteljesebben van jelen az oktatásban. A horvátországi és szlovéniai tapasztalat az, hogy mivel a gyerekek elsősorban a másik nyelvet, tehát a szlovént, horvátot használják jobban, a pedagógusok gyakran átváltanak az ismertebb nyelvre az ismeretátadás során, így másodlagossá válik a magyar nyelv használata. Mindenütt azt lehet látni, hogy ez az asszimilációt segítette, serkentette, és mi ennek nem szeretnénk a partnerei lenni. Nem a priori vagyunk a kétnyelvű oktatás ellen, volt próbálkozásunk Palánkán, ahol már évtizedek óta nincs magyar oktatás, bár nagyszámú magyar közösség él ott. Azt terveztük, esetleg visszacsempésszük a magyar nyelv valamilyen szintű elsajátítását egy ilyen két tannyelvű oktatási modell keretében, több szülőértekezletet is tartottunk az elsőbe induló gyerekek szüleivel, de ők voltak azok, akik visszaléptek ettől. Itt, Vajdaságban a kétnyelvű iskolai oktatási modell magyar–szerb vonatkozásban ott elképzelhető, ahol már megszűnt a magyar oktatás, ám ezzel tudnánk növelni a gyerekek magyar nyelvi készségét, tudását. Erre valós igény nem jelent meg egyetlen környezetben sem – szögezte le beszélgetőtársunk. Mint mondta, a szerb nyelv elsajátításának számos mezeje van, egyik nyilván az iskolai szerb óra, de ide tartozik az is, hogy a gyerekek milyen környezetben nőnek fel, hogy a vegyes házasságban a szülők felvállalják-e, hogy használják a magyar nyelvet is, vagy a gyerekek találkoznak-e a szerb nyelvvel, a sporttevékenység, táncpróbák során, játszótéren.
– Sok magyar gyerek fél attól, hogy nem tudja elég jól kifejezni magát szerbül, és esetleg gúnyolódás tárgyává válik. Sok szerb anyanyelvű gyerek is ezért nem használja a magyar nyelvtudását. Ugyanakkor ez nem jellemző, ha idegen nyelvet próbálunk elsajátítani. Sok gátlás van bennünk a környezet nyelvének használatakor. Ez nyelvi kurzusokon is kiderült, a magyar gyerekeknek van egy relatív szolid passzív szerb nyelvtudása, csak egyszerűen nem használják, önbizalom, kiállás kell hozzá, hogy azt a keveset, amit tudunk, használjuk, mert ha nem, nem is tudunk rá építeni. Minden nyelvet csak a gyakorlással lehet megtanulni – szögezte le Joó Horti Lívia.
Keretbe = – Horvátországban Vörösmarton, Laskón, Eszéken, Kórógyon van magyar osztály, kis létszámmal. Érdeklődtem, és megtudtam, a szülők kimondottan tiltakoztak a kétnyelvű oktatás ellen, és azt kérték a háború lezárulása után, hogy térjenek vissza a tiszta magyar nyelvű modellre, a gyerekek ugyanis semmit sem tanultak meg magyarul. Zágrábban van magyar–horvát nyelvű iskola elsőtől negyedik osztályig, ahol a természettudományi tárgyakat horvátul, a társadalmi jellegű tárgyakat magyarul tanítják. Szlovéniában Lendván két iskolában, valamint Göntérházán, Dobronakon és Pártosfalván van kétnyelvű oktatás, sajnos az a tapasztalat, hogy a gyerekek magyar nyelvtudása minimális, és ez az oktatási modell leginkább hasonlítható a mi anyanyelvápolásunkra, ahol a nem magyar osztályba járó gyerekek próbálják a magyar történelmet, a nemzeti kultúrát, néphagyományokat és természetesen az anyanyelvet elsajátítani. Ausztriában sem jellemző a kétnyelvű iskola, a fiatalabb generációk már nemigen beszélnek magyarul, inkább az anyanyelvápolás tantárgy keretén belül folyik a magyar nyelv tanítása – hallottuk Joó Horti Líviától.
