A Gazprom egészen világosan a tudtára adta Európának, nem rejtve véka alá politikai töltetét sem az üzenetnek, hogy a Déli Áramlat projektuma kudarcba fulladt, hogy új vezetékek lefektetésén dolgoznak, melyek Törökország felé, s nem Bulgária meg Szerbia felé haladnak majd. Felelőssé tették az Európai Uniót az ügyhöz való nem megfelelő hozzáállása miatt, s felbátorították Törökországot arra, hogy az új szerepkörét használja fel az EU-val folytatott „pókerezésben” – a Gazprom első emberének szavai ezek, melyek alapján leszűrhetők bizonyos következtetések: valójában politikai vagy gazdasági okok állnak-e a Déli Áramlat leállítása mögött. Miša Brkić gazdasági újságírót elsősorban a Szerbiát érintő következmények elemzésére kértük fel.
Szerbiában sokan továbbra is reménykednek abban, hogy még feléleszthető a Déli Áramlat, naponta jelennek meg ezzel kapcsolatos újsághírek. Mekkora a realitásuk ezeknek a feltételezéseknek?
– Ezen már szerintem nincs nagyon mit gondolkodni. Elég figyelembe venni, mit mond a projektum kezdeményezője, vagyis Oroszország, az orosz Gazprom. Ha ők eltemették a projektumot, akkor nekünk igazán nincsen okunk arra, hogy ne higgyünk az elmondottaknak. Szerintem azonban nem helytállóak azok a spekulációk sem, melyek szerint Oroszország csupán politikai játszmát folytat a Déli Áramlaton keresztül az Európai Unióval. Én inkább annak a magyarázatnak a híve vagyok, hogy Oroszország és a Gazprom is hatalmas pénzhiányban szenved. Másrészt szó van itt a Gazpromnak mint jelentős vállalatnak és Oroszországnak mint e vállalat tulajdonosának azon helyzetelemzéséről is, mely szerint Európának a jövőben egyszerűen nem lesz majd szüksége akkora gázmennyiségre, amekkorának a szállítását a Déli Áramlat lehetővé tette volna. Ezt a tézist alátámasztják az Északi Áramlat révén Európába szállított orosz földgáz mennyiségéről szóló legutóbbi adatok is. Kevesebb gázt szállítanak itt, mint amekkorára a vezeték kapacitása lehetőséget adna. Az elmúlt év adatai is arról szólnak, hogy Európának kevesebb gáz kellett, mint amennyit a már meglévő vezetékeken keresztül továbbítani tudott volna Oroszország. Mindez tehát arra enged következtetni, hogy a Déli Áramlat projektumából tényleg nem lesz semmi sem.
Úgy véli, hogy az Oroszország és Törökország közötti új „földgázszövetség” nem hat ki jelentős mértékben az európai energetikai rendszer jövőjére?
– Ez a megállapodás a leginkább arról tanúskodik, hogyan bánik az orosz állam a Gazprommal, és a földgázzal geopolitikai céljainak megvalósítása érdekében hogyan használja azokat a globális méreteket öltő perlekedésekben. Nem vitatható, hogy a török gazdaság egy fejlődési szakaszban lévő gazdaság, hogy szüksége van energiaforrásokra, Törökország azonban eléggé jelentős állam ahhoz, hogy ne hagyatkozzon egyetlen szállítóra vagy egyetlen energiatípusra. Nevetségesnek tartom azt a mesét, mely szerint a török–görög határon Oroszország kiépít majd egy nagy földgáztározót. Miért építene bárki bármit is, ha nem biztos abban, hogy ki fog fizetődni a vállalkozása? Miért költene Oroszország és a Gazprom el több százmillió és milliárd eurót egy olyan tározó kiépítésére, melyből senki sem vesz majd gázt?
Mennyit veszít Szerbia a projektum meghiúsulása miatt?
– Nem elhanyagolhatóak azok a különféle számadatok, amelyeket ennek kapcsán hallani lehetett az elmúlt napokban, jómagam mégis másban látom az igazi veszteséget. Szerbia elveszítette az iramot. Éveket herdált el, abba az álomba ringatta magát, hogy energetikai biztonságát, jövőjét szavatolni tudta. Mindeközben ült a babérjain, s ma arra kellett ráébrednie, hogy bizony semmit sem szavatolt magának. Ez a kár, ez a veszteség felbecsülhetetlen. Álmodtunk, amíg a régió államai mind arra törekedtek, hogy mind több energiaforrást, szállítót szerezzenek maguknak. Mi az orosz kártyára játszottunk, de megfeledkeztünk arról, hogy a kockázattal járó játszmákban olykor minden elveszhet egy csapásra.
A Süddeutsche Zeitung állapította meg minapi elemzésében, hogy az Oroszországgal kialakított kapcsolatokra józanító hatást fog gyakorolni az említett felismerés. Valóban kijózaníthatja az alaptalanul oroszbarát beállítottságú szerbiai nézeteket az újabb csalódás?
– Nem kis dolog, hogy Oroszország még egyszer elbánt velünk. Szerbiára akkor van szüksége, amikor saját érdekeit kell megvalósítania, amikor azonban nekünk lenne szükségünk rá, még sohasem bizonyította, hogy valóban az, aminek mi hisszük: bajtárs, testvér, barát. Még egyszer kiábrándított bennünket. Nevetséges, amikor az orosz nagykövet azt mondja Belgrádban, Szerbiának akkor is lesz földgáza, ha nem épül meg a Déli Áramlat. Szerbiának, kérem, ma is van földgáza! Amikor csak lesz pénze, a jövőben is biztosan tud majd földgázt venni minden gond nélkül. Még egy csúsztatás e kijelentés, mely azt a célt szolgálja, hogy Oroszország továbbra is játékban maradjon a Balkánon, jobban mondva egyedül Szerbiában. Hiú reményeket próbál ébreszteni, csúsztatásokat közöl, melyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Ez elég bizonyíték arra, hogy Szerbia számára az egyetlen megoldást az Európai Unió, az európai államok közössége jelenti nemcsak energetikai stabilitásának, biztos jövőjének megvalósítása szempontjából, hanem egy sor más okból is. Minden hitegetéstől és hamis ígérettől el kell tekintenie. Az ország jövője az EU-ban és még véletlenül sem Oroszországban van.
