Amikor valamelyik európai illetékest kérdezik arról, hogy mikor következhet be Szerbia uniós csatlakozása, a szokásos válasz az, hogy „minden Szerbiától függ”. A minap éppen ezt jelentette ki a lett külügyminiszter is, akinek országa január elsején átvette a soros elnöki tisztséget az EU-ban. A gyakorlatban, mint tudjuk, sokszor másképp alakul a helyzet, s olyan előre nem látható események is bekövetkezhetnek, amelyek akarva-akaratlanul is kihatnak az integráció folyamatára, új elvárásokat támasztva a csatlakozni kívánó ország elé, vagy legalábbis sokkal hangsúlyosabbá téve egyes létező elvárásokat. Kiváló példa erre az ukrán válság, melynek kirobbanását követően mindenki a külpolitika összehangolásáról kezdett beszélni. Varga Lászlóval, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselőjével, az integrációs bizottság alelnökével elemeztük a csatlakozási folyamat jelenlegi állását.
Visszatekintve a mögöttünk álló évre, úgy tűnik, mintha lelassult volna az uniós közeledés folyamata.
– Nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy lassult vagy gyorsult-e ez a folyamat, hiszen egy hosszú ideig tartó, nagyon összetett, sok kérdéskörre kiterjedő folyamatról beszélünk, melyet nemigazán lehet viszonyítani az előző évekhez. Kétségtelenül igaz, hogy a tavalyi év elején történt egy fontos esemény, egy mérföldkő annak történetében: megkezdődtek hivatalosan is a tárgyalások. Ugyanakkor az is igaz, hogy az év második felében ezt nem követte a csatlakozási tárgyalások érdemi megnyitása egyetlen fejezet esetében sem. Ez az, ami összességében meghatározta a tavalyi évet, hogy ez kevesebb vagy több 2013-hoz képest, azt nem lenne könnyű meghatározni.
Az átvilágítási folyamat, a szerbiai jogrendszer európaival való összevetése mindeközben zajlott, ami előfeltétele a tárgyalások megnyitásának.
– Az úgynevezett „screening” folyamatnak körülbelül a kétharmadánál jár most Szerbia. Néhány fejezet esetében teljesen befejeződött az átvilágítás és elkészült a „screening-jelentés” is, melyben az Európai Bizottság összefoglalja a legfontosabb elvárásokat és tennivalókat. Néhány fejezet kapcsán készülőfélben van ez a jelentés, majdnem tíz fejezet átvilágítása pedig még előttünk áll. Az egész folyamat az év közepe táján, valószínűleg a nyár végén fejeződik majd be, ekkora történhet meg mindegyik fejezetnek az átvilágítása és a jelentések megírása is. Ez tehát mindenképp be fog következni 2015-ben.
Az idén már bizonyára nagyobb esélye van annak, hogy megnyissák a tárgyalások egyes fejezeteit is.
– Garantálni persze nem lehet, de azt hiszem, ha ez nem történik meg az év végéig, akkor már tényleg joggal állíthatjuk, hogy lelassult a csatlakozási folyamat. Valószínűbbnek tartom, hogy egyes fejezetek megnyíljanak az idén.
Melyek?
– Most már teljesen világos, hogy Németország a 35. fejezetnek, vagyis a Koszovóval foglalkozó témakörnek a megnyitását várja el elsőként. Ezt követheti a 23-as és a 24-es fejezet. Az első nagy jelentőségű esemény február 9-én következik majd be, amikor újra tárgyalóasztalhoz ülnek a szerb és a koszovói miniszterelnökök és külügyminiszterek. Ennek az eseménynek a lezajlása után várható az, hogy a 35-ös fejezet megnyíljon a csatlakozási tárgyalások folyamán.
A szakértők szerint éppen az említett fejezetek a legbonyolultabbak.
– Három olyan fejezetről beszélünk, amelyek kapcsán az unió tárgyalási kerete meghatározta, hogy a csatlakozási tárgyalások elején kell valamennyit megnyitni, s utolsóként kell lezárni. Koszovó kérdésével, a 23-as fejezet esetében az igazságszolgáltatás, az emberi jogok, a korrupció elleni harc kérdéseivel, a 24-es fejezet esetében pedig a belügyi jellegű kérdésekkel, a migrációkkal, határőrizettel, embercsempészet felszámolásával kell foglalkozni.
Miben kell Szerbiának szemmel látható fejlődést felmutatnia ahhoz, hogy tényleg megfelelő gyorsasággal haladjon az európai úton? Bizonyára nem csak bürokratikus lépésekről van szó.
– Több kérdéskörre lehet felbontani azokat a feladatokat, amelyek meghatározzák a csatlakozás gyorsaságát. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek valóban bürokratikusnak nevezhetők, technikai jellegűek, jogalkotáshoz és jogalkalmazáshoz kapcsolódnak. Az igazságszolgáltatás rendszerének működőképessé tétele itt a legnagyobb kihívás, tekintettel arra, hogy a szeptember óta tartó ügyvédsztrájk miatt az jelenleg szinte teljesen működésképtelen. A nehéz feladatok másik csoportját a költségigényes lépések képezik: a környezetvédelmi normáknak, élelmiszer-biztonsági szabályoknak az átvétele. Nagy beruházásokat igényelnek ezek az állam vagy a termelők részéről, az adott szabályoktól függően. Ennélfogva nem lehet gyorsan teljesíteni e feladatokat. A feltételrendszer harmadik, egyben legnehezebben teljesíthető, legkevésbé megfogható csoportjába sorolnám egy európai szemmel versenyképesnek tekinthető gazdaság kialakítását Szerbiában. Ennek kapcsán nincsenek pontos feladatok, nem lehet lépésről lépésre haladva lezárni a témát. Éppen ezért számít a legnehezebb feladatnak. El kell érni egy átlagos közép-kelet-európai fejlettségi szintet. Enélkül Szerbia nem csatlakozhat az EU-hoz.
A tavalyi év második felében az egyik legfontosabb kérdéssé a külpolitika összehangolása vált. Az utóbbi hetekben valamelyest mérséklődtek az ezzel kapcsolatos felszólítások. Mennyire marad e téma hangsúlyos az idén?
– 2015-ben ez a témakör elsősorban az EBESZ soros elnöki tisztségének a betöltéséről fog szólni, Szerbia veszi át ezt a szerepet. Az egyik legfontosabb nemzetközi szervezetről van szó, melynek soros elnöke a szerb külügyminiszter lesz. Az ország külpolitikai teljesítményének a megítélése tehát mindenekelőtt attól függ majd, hogy hogyan felelünk meg az ezzel a szereppel járó kihívásoknak.
