Megvalósulni látszik az, amit korábban sokan csupán veszélyként emlegettek: közel-keleti és észak-afrikai migránsok, menekültek százezrei érkeznek Európába szárazföldi és tengeri utakon. A Nemzetközi Migrációs Szervezet augusztus közepén közzétett adatai szerint csak a tengeren érkező menekültek száma e hónap végére meghaladhatja a negyedmilliót. Szerbia határát Macedóniánál az utóbbi időszakban naponta kétezren lépik át a magyar határ felé igyekezve. Annak ellenére, hogy egyes uniós tagállamok saját bőrükön tapasztalva meg az előállt helyzetet, nagyon is tisztában vannak azzal, milyen problémával kell Európának szembenéznie, maga az Európai Unió mintha késne a válasszal, a problémakezelő megoldásokkal, most ébredezik, és tesz javaslatokat a kérdés rendezésére. Deli Andort, a Fidesz–KDNP néppárti európai parlamenti képviselőjét kérdeztük a brüsszeli reakciók kapcsán.
Letisztult mára az, hogy egy európai méreteket öltő problémával állunk szemben, amelyet sürgősen kezelnie kellene az uniónak?
– A kezdettől fogva világos volt, hogy egy európai problémával állunk szemben. Az EU tagállamai felrótták azonban, hogy az Európai Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a migránskérdés nem egyformán érinti a tagállamokat, illetve azt, hogy az európai szolidaritás és összefogás megteremtéséhez szükséges lett volna az is, hogy a tagállamok meglátásai és igényei fajsúlyosabban jelenjenek meg a bizottság által előterjesztett javaslatokban.
Milyen megoldási módszerek, javaslatok, tervek, felvetések láttak napvilágot?
– A nyári hónapokat megelőzően a bizottság egyik legellentmondásosabb javaslata 40 000 menekült tagállamok közötti elosztása volt egy előre megszabott kvótarendszer alapján. Továbbá pénzügyi támogatások folyósításáról is szó esett, amelyek egyes tagállamok – elsősorban Görögország és Olaszország – többletkiadásainak kiegészítésére szolgáltak volna. A külső határvédelem koordinálását végző Frontex ügynökség pénzügyi megerősítése is ide tartozott, de ilyen volt például az is, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a menekültektől történő ujjlenyomatvételt. Tekintettel arra, hogy a menekültek száma időközben többszörösen meghaladta a jóslatokat, világossá vált, hogy a részmegoldásokon és a tünetek csillapításán túlmutatóan egy átfogó, reális adatokra alapozott megoldásra van szükség. Az őszi hónapokra számos európai csúcstalálkozó van már beütemezve, amelyeken az európai országok vezetői próbálnak meg megoldásokat találni. Mindez pedig kedvezőtlen fényben mutatja be az európai szolidaritást megjeleníteni igyekvő Európai Bizottságot.
Megosztotta-e a migránskérdés az unió tagállamait?
– Sajnos igen. Nagy méreteket öltött a kölcsönös bizalmatlanság, elsősorban azért, mert az az általános benyomás, hogy egyes tagállamok – és itt elsősorban Görögországról és Olaszországról van szó – nem végzik el megfelelően a rájuk háruló „házi feladatot”, ami a migránsok elsődleges regisztrációját illeti. Más szóval, annak ellenére, hogy ezekben a tagállamokban érnek először az EU területére a menekültek, mégis csak Németországban, Franciaországban vagy éppen Magyarországon kerülnek először hatósági nyilvántartásba. Mindeközben a nyilvántartásba vétel elmulasztása egyértelműen sérti az EU-szinten elfogadott dublini egyezmény végrehajtását. Itt kellene például a Európai Bizottságnak határozottan reagálnia, hiszen az EU-jogszabályok betartatását neki kell vagy legalábbis kellene szavatolnia.
Hogyan gondolkodnak a témáról a parlamenti frakciók?
– Az Európai Parlament frakciói eddig főként az európai megoldások keresését és a szolidaritás erősítését hangsúlyozták. Természetesen fellelhetők voltak különbségek a liberális és baloldali képviselőkre jellemző úgynevezett „nyitott Európa”-elméletre alapozott meglátások és a visszafogottabb néppárti vélemények között. A nyári szünetet követően az EP szeptember elején ülésezik újra. Meggyőződésem, hogy a migránshelyzet fokozódása miatt a frakciók véleményei is jobban elhatárolhatókká válnak, vagyis az ideológiai különbségek is karakteresebben megjelennek annak vonatkozásában, hogy egyes párttömörülések hogyan tekintenek erre az óriási kihívásra.
A határ menti magyar kerítést Szerbiában sem nézték túl jó szemmel. Milyen reakciókat váltott ki az Európai Parlamentben? Változni látszik-e a hozzáállás idővel, ahogyan a probléma egyre nagyobbnak tűnik?
– Mint ismeretes, az elmúlt pár évben már több, úgynevezett Magyarország-vitát kezdeményezett a baloldal. A határzár bejelentésekor, mint ahogy az már várható is volt, szintén megjelentek néhányan, akik az Orbán-kormány „újbóli túlkapásáról” kezdtek beszélni. Úgy tűnik azonban, hogy ezúttal magukra maradtak, egyrészt számos más tagállam is fogadott el ehhez hasonló intézkedést, gondoljunk csak Bulgáriára, Szlovákiára vagy az Egyesült Királyságra, másrészt az idő múlásával egyre csak fokozódó menekültáradat és a schengeni térség külső határa védelmének szükségessége egyértelművé tette a magyar kormány intézkedéseinek időszerűségét és indokoltáságát.
Lehetséges-e megtalálni egy olyan megoldást, amely kizárja az idegengyűlöletet, de figyelembe veszi a tagállamok érdekeit is?
– Úgy vélem, hogy törvényes bevándorlók és valós menedékkérők esetében nem férhet kétség ahhoz, hogy az európai országoknak kötelessége segíteni. A visszaélések tömegessége miatt azonban az európai polgárok előtt felvetődnek bizonyos kérdések és kétségek, ezekre elsősorban az európai politikának mielőbb kielégítő választ kell adnia megfelelő, gyors és határozott intézkedések foganatosításával. A késlekedés és a tétovázás ugyanis további táptalajt adhat a szélsőségek megerősödésének, mint azt láthattuk a szélsőjobbhoz köthető németországi menekültotthonok ellen intézett gyújtogatások esetében is.
