– A képeim valójában engem jellemeznek. Nem véletlenszerű a témaválasztás: nem szerepel rajtuk például egy ékszerüzlet vagy egy menő motor. Azt gondolom, tiszta, egyenes világot ábrázolnak, olyat, amilyennek én látom az itteni embereket, a környezetet. Már hosszú évek óta élek Magyarországon, így kicsit talán onnan is át tudok nézni Topolyára, az ottani világhoz képest ez itt egy „minden a helyén van” világ. Ha nem is politikai vagy gazdasági szempontból nézzük, de az élet ritmusát tekintve mindenképp. Embereket azért nem fotóztam, mert azt nehezebb, időigényesebb feladatnak érzem.
A tárgyak hamarabb színt vallanak. Főként, ha igazán magáénak érzi őket az ember – nyilatkozott lapunk kérésére az érzéseiről, a szülővárosához fűződő kapcsolatáról Üveges Andrea, a Topolya a részletekben lakozik című fotópályázat egyik díjnyertes szerzője. Egyike azon fiataloknak, akik a topolyai Népkönyvtár és az önkormányzat felkérésének eleget téve, a fotóművészet kifejezőeszközeivel vallottak arról, hogy mit jelent számukra a városuk. A jeligés pályázat céljaként a szervezők Topolya értékeinek megörökítését, részleteinek fotókon való bemutatását határozták meg. A pályázatra a harminc év alatti fiatalok jelentkezését várták.
A beérkezett legjobb felvételekből a szervezők kiállítást rendeztek a Topolyai Napok rendezvénysorozat ideje alatt. Az ünnepélyes díjkiosztón a szervezők nevében Náray Éva,a könyvtár igazgatója a pályázati anyag értékelése és az eredményhirdetés mellett fontosnak tartotta kiemelni: örül annak, hogy a pályázók mindegyike Topolya más-más jellemző részletét örökítette meg a fényképezőgépével. Üdvözölte, hogy többek között a kiemelt alkotók: Üveges Andrea mellett Lidia Sakal, Dijana Apostolović, Kiss Viktor, Diósi Arletta, Bábi Huanita, Kiss Gyöngyvér és Sihelnik József a fotópályázat címét sokoldalúan, kreatívan, szabadon értelmezték. Utalt arra, hogy az alkotások közös jellemzője az élettér személyes, bensőséges átélése. Sihelnik József egyetemi hallgató, ornitológus, aki a fotósorozat kategóriájában lett első helyezett, szokatlan módon, lélegzetelállító természetfotókon keresztül vallott arról, hogy Topolya a lelkében lakozik.
– Amióta fotózok, szinte kizárólag a természet megörökítése a témám. A szóban forgó pályázat kapcsán azonban felmerült bennem a kérdés: merjem-e megmérettetni magamat természetfotóim által, hiszen a fotókon nem látszik Topolya egyetlen felismerhető szeglete sem, gyakorlatilag bárhol készíthettem volna a pályázati anyag részét képező fényképeket…. A meglévő kételyeim ellenére mégis úgy döntöttem, pályázom, a fotók mellé csatolt leírásban pedig röviden ismertetem azok elkészítésének helyét. A továbbiakban az is fontos szerepet játszott abban, hogy természetfotókkal indultam a pályázaton, miszerint Topolya környékének élővilága viszonylag gazdag és sokszínű, ám alig néhányan ismerik ezen értékeit.
A fotópályázat meghirdetésével a szervezők nem titkolt szándéka az volt, hogy élénkítsék a fényképezés hagyományait a közösség életében, elsősorban a fiatalok körében. Felhívásuknak köszönhetően választ kaphattunk arra: miként értelmezi, látja életközegét azon generáció néhány tagja, amely munkájával, gondolatiságával, lelkületével jelentősen formálja városképünket. Nemcsak a pályázók, hanem a kiállítás látogatói között is sok volt a fiatal topolyai. Egyikük, Búcsú Péter a tárlaton nyilatkozott lapunknak:
– A fotókiállítást nézegetve jutott eszembe, hogy az elmúlt évek során sok különböző, Topolyát megörökített fényképpel találkoztam már, tárlatlátogatóként is megcsodálhattam őket. Érdemes lenne összegyűjteni és rendezni az elmúlt évtizedek alatt készült képeket, majd akár DVD-válogatás formájában ki is adni.
Bábi Huanita: Topolya ,,hangja”
idia Sakal: Katolička katedrala (A nagytemplom)
Kiss Viktor: Krivaj
