És rosszul gondoltam. Semmilyen panaszáradat nem fogadott. Ellenkezőleg, inkább tervekről hallok. Az iskolában talán a legnagyobb hír, hogy ha minden a tervek szerint halad, végre felépülhet első tornatermük. Az 1979-ben a falu egyik szélső utcájában, az Új soron épült iskola a nagybecskereki Sonja Marinković iskolához tartozik, s mindeddig – bár többször szóba került –, nem sikerült pénzt találni a mintegy száz diákot felölelő nyolcosztályos iskola tornatermének felépítésére. Az újabb reményt a szerződés nemrégiben történt aláírása jelenti, a község pedig támogatja az építkezést. Minderről Katona Debreceni Gizella, a nagybecskereki székhelyű Sonja Marinković iskola igazgatója informál bennünket, aki az iskola kereteiben működő szentmihályi mellett a lukácsfalvi kihelyezett tagozat élén is áll. Óva int bennünket attól, hogy túlzottan reménykedjünk, még akkor is, ha az iskola épülete előtt tábla hirdeti a munkálatok kezdetét, sőt 75 napon belüli befejezését is. Óvatossága nem véletlen, hisz nem első nekifutás ez egy tornaterem felépítésére Szentmihályon.
Szekeres Rozália magyartanár az irodalmunk jelentős személyiségeinek szentelt pannó előtt
Azért reménykedjünk, hogy ezúttal minden sikerülni fog – mondja. Gulyás Mihály, az iskola gondnoka mutatja meg a zömmel fenyőfákkal körülzárt, most igencsak havas iskolaudvart, és a jövendőbeli tornaterem helyét. Ha ezúttal valóban sikerül, akkor a szentmihályi iskola bejáratától balra, az utcafronton épül majd fel a sportlétesítmény, mely nyilván otthont ad majd a kötelező tornaórákon kívül a sportolóknak is. Ezek közül az asztaliteniszezők jeleskednek, akiknek az iskola folyosója ad edzési lehetőséget. Gombár Róbert matematika- és informatikatanár sorolja a Tornádó nevet viselő egyesület sikereit, már csak azért is, mert maga is részt vállal a munkából. Mégha csak öt éve alapítottak is klubot, a vezetők és a kis versenyzők szép eredményeket mondhatnak magukénak. Jelenleg 12 gyerekkel foglalkoznak, elsőstől hetedikes korosztályú diákokkal.
Az iskola folyosója egyelőre tornateremként is szolgál
– Közeledik az iskolai versenyek időszaka, azokra készülnek a diákok – mondja a tanáriban Pavlovity Kornélia tanítónő, miután végigsorolta, mely civil szervezetekkel működnek együtt. A felsorolásból kitűnik, hogy az egyházitól az állami ünnepekig a falu diákjai alaposan kiveszik részüket minden megmozdulásból. Jobban talán, mint a városban, nagyobb közösségben élő társaik. A tanáriban beszélgetve Varga Ildikó tanítónő elégedetten fűzi hozzá, hogy a városi gyerekekhez hasonlóan a szentmihályiak is nagy számban tanulnak tovább, és legtöbbjük befejezi a középiskolát. Nagybecskerek mindössze tizenkét kilométerre van, több magyar nyelvű középiskolai tagozat is nyílik évente. Így tényleg nem nagy akadály a középiskolai végzettség megszerzése. Legfeljebb a nyelv okozhat gondot, hisz a szentmihályiak csaknem egynyelvű közösség lévén (a 2002-es népszámlás adatai szerint az 1004 lakos közül 944 magyar ajkú volt. A 2011-es adatok még nem ismeretesek, bár a helybeliek tudni vélik, hogy 960 lélek él a faluban, s ezek túlnyomó többsége magyar) inkább felnőttkorban tanulják meg a nyelvet, úgy-ahogy.
– Ez azért nem akadálya annak, hogy egyetemre is eljussanak, és be is fejezzék azt, sőt, szép hányaduk hazatér – kapcsolódik be a beszélgetésbe Szekeres Rozália magyartanár, miután az ötödikesekkel túl van Petőfi János vitézének újabb fejezetein.
Érdekes ennek a földnek, vagy inkább a közösségnek a megtartó ereje. Hogyan lehetséges, hogy a falvak nagy része kiürül, elöregszik, az ott maradott fiatalok nem vállalnak nagy családot, jobb megélhetést remélve városba költöznek, Szentmihály lakossága pedig alig-alig csökken? A tanáriban ülők – zömmel helybeliek – a választ keresik, talán érzik is, de nemigen tudják nekem megmagyarázni. A fiatalok elvétve vállalják a sok gürcöléssel járó mezőgazdasági munkát. Az itt élőknek viszont más nincs. A falunak nincs ipara, az ittenieknek több mint kilencven százaléka hagyományosan a kertészetből él. Alig foglalkoznak néhányan jószágtenyésztéssel.
A tanáriban (balról jobbra) az igazgatónő, Varga Ildikó, Pavlovity Kornélia tanítónők és Szekeres Rozália tanár
A szentmihályiak régóta a nagybecskereki piac fő ellátói. Az itt termesztett zöldség, sárgarépa, hagyma, paprika, paradicsom az egész környéken ismert. Korábban az uborka is híres volt, de az eleméri műkaucsukgyár beindítása tönkretette. Ezt itt úgy mondják, hogy van a föld, abból sincs sok, és a munka. Talán épp ez a sajátos elszigeteltség és a nehéz körülmények tartják össze a falubelieket?
Bánáti csendélet
Bárhogy is van, az elmúlt évtizedben figyelték meg, hogy az elköltözés, a fogyatkozás folyamata mintha megállt volna. A születések száma állandósult, az iskolában 90 fő körüli az általános iskolás korú diákok száma, a kötelező óvodásoké 10 fő körüli az idei tanévben is. Ami biztató: egyre több példa van arra, hogy a fiatalok vállalják a harmadik gyereket.
Falusi végzet
S ez az, ami reményt ad, hogy akár évek múlva is „bekanyarodhatunk” Szentmihályra, ha Nagybecskerek környékén járunk, és bánáti magyarok után kutatunk. Reméljük, hogy egyszer elkészül a helybeliek közreműködésével Mavrák Julianna nyugalmazott tanítónő, a neves operaénekes, Mavrák Béla édesanyja szorgalmas gyűjtőmunkájának eredménye, Szentmihály monográfiája. Mint meggyőződtünk, rengeteg anyag van hozzá, kár volna veszni hagyni a gazdag néprajzi, helytörténeti, kulturális és egyéb emléket.
Küzdelem két keréken
Ki mondja, hogy nem birkózunk meg a téllel?
Mindössze négy tanteremben bonyolítják le a tanítást
Az iskolát övező csodaszép park alig fog sérülni, ha csakugyan megkezdődik a tornaterem építése – mondja az iskola gondnoka, Gulyás Mihály
Gombár Róbert matematika- és informatikatanár egy személyben a Tornádó asztaliteniszklub egyik vezetője is
Az ötödikeseket félbeszakítottuk a János vitéz elemzése közben
Az élet, a munka vár reánk, építeni megyünk egy szebb hazát – búcsúzott az 1968/69-es nemzedék
