Amikor Nemes István, a gombosi helyi közösség elnöke belép az iroda ajtaján és meglát, csak ennyit mond:
– Ebből már megint bajom lesz.
Négy évvel ezelőtt beszélgettünk az árvízvédelemről. Elmondta, hogy rosszak a gátak, vannak szakaszok, ahonnan elhordták a földet, máshol felszántották. Szókimondó volt, megnevezte a felelőseket. A riport megjelenése után bekopogtattak hozzá az illetékesek és a rendőrség, és azzal vádolták, hogy pánikot kelt. Kivezette őket a gátra, megmutatta nekik, hogy bírálata nem alaptalan, nézzék meg ők maguk, milyen állapotban vannak Gombos környékén a gátak, győződjenek meg róla. De az illetékesek nem ugyanazt látták, amit Nemes István. Sőt a vízművek (e szakasz karbantartásával a pancsovai részleg van megbízva!?) levélben értesítette a helyi közösséget, hogy a kérdéses gátat senki sem bontotta le.
– Végül mi lett a gátakkal? – kérdezem tőle, miután elmesélte kálváriáját.
– Ugyanúgy állnak, mint négy évvel ezelőtt, pontosabban még rosszabbul. Most nem tudom kivezetni, hó van és sár, de márciusban már megmutathatom, forduljanak be hozzánk egy-két hónap múlva. De az is megtörténhet, hogy már előbb is itt lesznek, ha majd elönti a fél falut a víz.
Úgy látom, ma is ugyanolyan bátor, mint négy évvel ezelőtt. Mielőtt megérkezett volna, ezt már jelezte Nagy Anikó, a helyi közösség titkára.
– Nyolc év alatt sokat tett a faluért, sokat harcolt, újabban azonban kissé kiábrándult az emberekből. Most volt az önkormányzati választás, az eredményeket ismerik. De meg is mutathatom, éppen ma kaptam meg a hivatalos adatokat.
Gomboson ezerhatvanöt lélek ment ki szavazni, a szavazópolgárok több mint kétharmada. A Demokrata Pártra hatszáztizenhatan voksoltak. A falu magyarjainak túlnyomó többsége a VMSZ tagja vagy szimpatizánsa. Nemes István is csak szimpatizáns, de pártonkívüliként nyolc évig irányította a falut. Sokak szerint sikeresen.
De térjünk vissza az adatokhoz. Az ezertizenhat érvényes szavazat között volt még harminchárom radikális, huszonnyolc, aki a Szerb Demokrata Pártot tartotta sajátjának, a G17 Plusz párt hódolóinak száma ötvenkilenc. A szocialisták nyolcvanhárom szavazatot kaptak Gomboson, az új, magát haladónak nevező párt hatvanhat szavazatot, a Szerb Koalíció tizenkilencet, Maja Gojković Néppártja egyet sem, de Velimir Ilić Új Szerbia nevű pártja Maja pártjánál sikeresebb volt, tizenegy szavazattal büszkélkedhet. Mellesleg, községi szinten egyiküknek sincs képviselője. A Roma Demokrata Pártnak, amely Gomboson kerek száz szavazattal dicsekedhet, egy képviselője van Hódságon.
– És a VMSZ-nek is.
Ezt már Nemes István mondja, miután Nagy Anikótól megtudtam, hogy karácsonykor nem a falu hívta meg Bojan Pajtić és Boris Tadić elnököket a szentmisére, hanem nekik csak ideszóltak.
– Tudtuk, hogy Pajtić úr itt lesz, de az államfő érkezéséről két nappal karácsony előtt értesítettek bennünket. Azt hiszem, hogy ilyenkor senki sem utasítja vissza a megtisztelő látogatást. Ezt mi sem tettük, de óriási munkát vettünk a vállunkra. Otthon már arra emlékeztettek, hogy a karácsony családi ünnep, velük kellene lennem. A két elnök egy-egy babát kapott ajándékba, amelyek gombosi népviseletbe voltak öltöztetve. Nemes István feleségének volt már két elkészített babája, ezeket szántuk a vendégeknek. A biztonsági emberek előzőleg mindkét babát alaposan átnézték, áttapogatták, fényképeket készítettek róluk, és közölték velünk, hogy ki ne cseréljük másikra. Nem tudom, miért cseréltük volna ki. A templomban, a szentmise idején történt egy incidens, a mennyezetről leszakadt egy darabka vakolat. Magasról esett, és amikor földet ért, akkorát szólt, mint egy petárda. Tadićnak a szeme se rebbent, de akkor láttuk, hogy hány biztonsági embere van odabenn. Mind felugrált a padról… Az még kikívánkozik belőlem, hogy e karácsony után a Magyar Szó hasábjain, de a Hét Nap főszerkesztője tollából is igazságtalan bírálatot kaptunk. Azt, hogy Dudás Károly méregbe mártotta tollát, még valahogy megértem, ugyanis Tadićnak a csantavéri templomban kellett volna szentmisén lennie. A falubeliek ezt tudták, és heteken át készülődtek rá. Biztosan dühösek voltak. Velük együtt Dudás Károly is. De nem értem, miért kellett Szerbhorváth Györgynek is méregbe mártania tollát, sőt, hamis vádakkal illetni a plébánost. A plébános nem politizált, nem szólította fel a híveket, hogy a Demokrata Pártra szavazzanak, a mise végén csak annyit mondott, hogy jó lenne, ha minél többen részt vennének a helyhatósági választásokon. Plébánosunk azon gondolkodott, hogy becsületsértésért bepöröli az újságírót, de elállt ettől a szándékától.
Nemes Istvánhoz fordulok. Tudom, hogy hamarosan helyi választások lesznek, és érdekel, ismét megméretteti-e magát?
– Erről még nem akarok nyilatkozni. Nem tudom, hogy e pénztelenségben, bárki is legyen a falu vezetője, tud-e tenni érdembeli dolgot. A helyhatósági választások előtt megígérték a demokraták, hogy pénzt kapunk az új piactér megépítéséhez, lesz pénz a templom tatarozására, hogy ne hulljon már folyton róla a vakolat, de az utcák aszfaltozására meg a vízhálózat építésére is lesz pénz. Én erre csak annyit mondok, hogy hiszem, ha látom. Mert minket, magyarokat, gombosiakat minden hatalom folyamatosan kihasznál. Amikor szavazni kell, akkor kellünk nekik, de amikor a hatalmat kellene megosztani, akkor már nem. A VMSZ a Demokrata Párttal együtt vett részt a választásokon. Közös listán. De még a párt nevét sem említették meg. A községi képviselő-testületben érdekeinket csak egy ember képviselheti, a VMSZ helyi elnöke, Gergely István, de közülünk, magyarok közül senki sem kapott helyet sem a tanácsban, sem a képviselő-testületi bizottságokban. Így volt ez korábban is, amíg a radikálisok voltak hatalmon. A gombosi magyarok közül többen is – elsősorban azok, akik a közvállalatokban dolgoztak – kénytelenek voltak belépni a radikális pártba, hogy munkaviszonyuk megmaradjon. Most lehet, hogy a demokratákhoz pártolnak. Ugyanakkor tudom, hogy valamennyiük igazi, vérbeli magyar. De erre kényszeríti őket a politika. A radikálisok a gombosi könyvtárba, ahol a könyvek kilencven százaléka magyar nyelvű, egy szerb embert akartak helyezni. Az ő emberüket. Azzal a megindoklással, hogy a könyvtár tulajdonképpen a hódsági könyvtár kihelyezett fiókkönyvtára. Ezt nem engedhettem meg, és nem is engedtem. Azt mondtam, hogy ha nem gombosi lesz a könyvtáros, és nem ismeri mindkét nyelvet, akkor vihetik a helyi közösség helységéből a könyveket. Ugyanis mi díjmentesen adtuk át a könyvtár számára az egyik irodát. De kizavartam én innen már a radikálisok községi vezetőjét is, amikor hatalmon volt. Igaz, utána két évig nem kaptunk egy vasat sem, és folyton keresztbe tettek, de nem hagyhattam azt, hogy ő mondja meg, mire költsük a pénzünket. Nem tudom, hogy az új hatalom mennyire lesz kegyes hozzánk, de nem számítok jelentős változásra. Ezért nem tudom, hogy indulok-e vagy sem az áprilisi választásokon.
(Fotók: Dávid Csilla )
Nemes István: Nem tudom, hogy indulok-e az áprilisi választásokon
