A vőfély, vagy ahogy mifelénk több helyen is mondják: vőfény, a lakodalmak ceremóniamestere. Tisztségének jelei a vőfélybot, a feldíszített vőfélykulacs, a vőfélykendő… Egy-egy lakodalomban több vőfély is lehet, de az újabb kori lakodalmakban szinte mindig egy ember látja el ezt a felelősségteljes munkát. Vajdaságban minden évben megrendezik a vőfélytalálkozót. Az idén volt a hetedik.
A mi vőfélyeinkről Kovács Jánostól, a találkozók szervezőjétől, királyhalmi vőfélytől érdeklődöm.
– Tudomása szerint Vajdaságban hány lakodalmi ceremóniamester van?
– Körülbelül hatvan. Minden év február utolsó szombatján rendezzük meg a találkozónkat. Az idein Palicson, a Takács lakodalmas teremben harminchét vőfély vett részt, pontosabban ennyien öltöztek be vőfélynek, de voltak néhányan, akik a rendezvényen nem akartak fellépni, de tiszteletüket tették. Egyébként több mint háromszázan voltak ránk kíváncsiak. Vajdaság minden zugából voltak vőfélyek: Horgosról, Kanizsáról, Adorjánról, Zentáról, Kishegyesről, Topolyáról, Szabadkáról, Njegoševóról. Eljöttek Keviről, Csókáról, Csantavérről és Felsőhegyről, Törökfaluból, Kispiacról és Törökkanizsáról is. Muzslyáról négy vőfély érkezett. A kishegyesiek felajánlották, hogy megszervezik fellépésünket a Dombos Festen. A találkozó minden vendégét egy-egy vőfély köszöntötte.
– Ki a legidősebb vőfély Vajdaságban?
– Bicskei István Zentáról, a mindenki Pista bácsija. Ő 84 éves.
– És ki a legfiatalabb?
– Fleisz Zsolt Felsőhegyről. Tíz éves. Tanítómesterei Kávai József és Gombos Józsi bácsi, szintén Felsőhegyről. Egyébként a palicsi rendezvényen új vőfélyt is beavattunk, az oromi születésű Sípos Melindát, aki szintén fiatal. Ez a rendezvény nem versenyjellegű. Nem az a lényeg, hogy ki a jobb és ki a rosszabb vőfély. Nekünk nem az a célunk, hogy ezt megállapítsuk. A találkozók célja, hogy megismerjük egymást, egymás hagyományait. Ezen a rendezvényen az idősebb, tapasztalt vőfélyek tudásukat és tapasztalatukat átadják a fiataloknak A lakodalmi hagyományokat ápoljuk.
Lapozok egy könyvecskét, a címe Vőfélykönyv. Összeállította Huszár Mihály. A bevezetőben olvasom, hogy e füzetecskét megtalálta és megőrizte Baranyi László újvidéki bibliofil. A reprint kiadást elkészítette Kecskés György újvidéki nyomdász. Íme néhány cím a könyvecskéből: A vendégek meghívása a vőfély által, A menyasszony meghívása az esküvőre, A nyoszolyólányok meghívása az esküvőre, A násznagy meghívása az esküvőre és a lakodalomra… A vendégek beköszöntése… A vacsora előtti beszédek… Az ételek felköszöntése…Tréfás jellegű találós kérdések.
A vőfély időnként a násznépet mulattatja ezekkel a pajzán versikékkel: „Kívül szőrős, belül nedves, legényeknek igen kedves. Mi az?” Persze csakis csikóbőrös kulacs lehet. És mi lehetne más a válasz arra a kérdésre, hogy mi az, amit „Betesznek merev, kivesznek lágy és csepeg a vége.”? Mint az, hogy kender áztatás után. Vagy: „Mit tesz az asszony babázás után?” Egyszerű: odateszi főni. Mármint a babot ázás után.
A könyvecske már meglett vőfélyeknek útmutató, engem azonban az érdekel, hogy miképpen lesz valakiből vőfély?
– Tizenhárom éves voltam, amikor Kozma József királyhalmi vőfély megkért arra, hogy segítsek neki, mert egyszerre két esküvő volt, összesen négyszáz személlyel. Egyszerre tartották az ünnepséget, mert egy fiú ikerpár nősült. Tanítómesterem egyszerűbb feladatokat adott, egy-két beköszöntőt, amelyeket sikeresen elmondtam. Nagyon megtetszett ez a munka, olyannyira, hogy ma, ötvenegy éves koromban még mindig űzöm. Több mint ötszáz lakodalom van mögöttem.
– A verseket, a beköszöntőket Huszár Mihály vőfélykönyvéből tanulta?
– Örülök, hogy van egy ilyen könyv, de a vőfélyek, így jómagam sem e könyvből tanultam. Egyébként falvanként változnak a versek, a vőfélyek papírra vetették, majd átadták a kisvőfélynek, aki később átköltötte, hozzáadott, elvett belőle néhány sort. És ez így a szép, így a jó.
Végül álljon itt a Vőfélykönyv egy verse, amely arról szól, hogy milyen ételeket és italokat kedvelnek a magyarok és más nemzetek:
„Bort iszik a magyar, spanyol, sört a porosz és német,
Dán, portugál, cseh és bajor szinte hódol e lének,
Kávét hörpöl görög, török; puncsot, groggot az angol.
Orosz, lengyel, szerb, tót, oláh csak vutkiért lángol.
A francia, svéd és holland con a more teázik,
Olasz, tirol, narancs és citrom levével is elázik.
Valahány ház, annyi szokás, ezerféle a gusztus,
Még az eledeleknél is kisebb-nagyobb a luxus.
A magyar jó szeret élni, konyhájára sokat ád,
Kedveli a vendégséget, mulatságot és traktát.
Kedvenc étke a gulyáshús, a pörkölt és csusza,
Pompás töltött káposztája a grófnak is lecsúszna.
Rózsa-piros ropogósra sült friss malacpecsenye,
Búzalisztből tojással gyúrt kapros, túrós dereglye;
Madárlátta fehér cipó, friss töpörtős pogácsa,
Százrétű béles és lepény, diós, mákos kalácsa.
Mind finom és ízléses étkek, mit haszontalan keresnél,
Hadd egyék hát a francia büftököt a la mondot,
Büftök-budingot az angol, német spárgát, spenótot.
Répát, krumplit a sváb és cseh, de a magyar istók uccse.
Mindenkinél jobb, pipát eggyel sem cserélni
Éljen!” (Fotó: Kecskés György)
